Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Perényi Károly: Öntözés istállótrágyával

Perényi K.: Öntözés istállótrágyával Hidrológiai Közlöny 1962. 6. sz. 473 tozását állandóan figyelemmel kell kísérni és őszszel lehetőleg meszezéssel javítani kell a talajt. Kísérletképpen felhasználták már az esőztető berendezést is a mészoldat szétszórására, azonban a esővezetékekben mészlerakódást figyeltek meg. E néhány szempont is mutatja, hogy a termesztésre tervezett növények és talaj előzetes vizsgálata nélkül a, trágyázó öntözés elképzelhetetlen. Nyilvánvaló az is, hogy meszes talajon sokkal eredményesebb az eljárás, mint savanyú szikes talajon. A növények közül leghálásabbak a pázsitfüvek, cirok, kukorica, lucerna. A trágyát lehetőleg a növény vegetációs idejének elején kell adagolni. Az első fejlődési szakaszban veszi fel leggyorsabban a foszfort és a nitrogént. Figyelembe kell venni viszont azt is, hogy a trágyás öntözés fejtrágyázással való trágyaadagolásos eljárás, s ezért alkalmazásakor a növénynek bizonyos fejlődési fokot el kell érnie. A növény csírázása és trágyás öntözése közötti tápanyag pótlását műtrágyával kell megoldani. Az eddigi tapasztalat szerint a trágyás öntözéssel lehetőleg csak a teljes trágyázás felét szabad biztosítani. Az istállótrágya értéke csak fele, harmada értékével vehető figyelembe. A talajban feldolgozása és hasznosítása hosszabb folyamat: Pontailler [5] szerint az első évben 50, a másodikban 30 és a harmadikban 15%-os az értékesülés. Mint dr. Cavazza igen helyesen megállapítja : „A trágyás öntözési módszer a termékenység helyreállítására szolgál. Ehhez azonban az szükséges, hogy előzőleg az valóban meg is legyen." Az istállótrágya összegyűjtése, feldolgozása és adagolása Az istálló tervezésénél figyelembe kell venni, hogy á folyékony ürülékek lehető leggyorsabban eltávolíthatók legyenek. A vizeletben levő anyagok nagy részben könnyen erjednek és kellemetlen szagot árasztva bomlanak. Ezért a gyors eltávolítás mellett az istállót gyakran fel is kell mosni. Gyakori, hogy a folyókák előtt önműködő kis tartályokat helyeznek el, amelyek félórás, vagy egyórás időközökben 30—40 l-nyi öblítővízzel távolítják el a folyókákban összegyűlt vizeletet. A hígítás az erjedést is késlelteti. A folyókák kiképzésére két megoldást mutatunk be (4/a—b ábra). A folyókák gyűjtővezetékbe torkollanak, melyeknek három féle fajtája látható az 5. ábrán. Az erős vegyi hatások és az elszivárgás veszélyeit figyelembe véve, valószínűleg a műanyagcsöves megoldásé a jövő. A medencék méretezésénél — mint korábban említettük — állatonként 3—4 m

3 térfogatra kell számítani. A választott építőanyag és megoldás olyan, hogy a tökéletes szigetelést biztosítja és a felső térben a gázok visszatartására alkalmas. Tapasztalat szerint a trágyáié felett képzett széndioxidréteg az ammónium veszteség ellen védelmet nyújt. A légmentes zárásról betonhabarccsal, vagy egyéb megoldással mindenképpen gondoskodni kell. 4. ábra. A folyóka kétféle kiképzési módja Puc. 4. JJea Memoda (popMupoeaHun Kanaenu Fig. 4. Gutter design A medence és az esőztető berendezés között kell elhelyezni a keverőberendezést. A keverő medencébe juttatják a sűrű trágyalét, majd a hígítóvizet ós a keverőlapátokkal erőteljesen kavarják. Az így hígított és felkevert lé jut az öntözőberendezés nyomócső hálózatába. A csővezetékbe-jutás lehet folyamatos is. Ekkor a kisebb hígítású trágyalét a tiszta vízbe adagolják és a csővezetékben hígítják. Ebben az esetben a trágyázás bármikor elkezdhető, vagy megszakítható, keverőberendezésre nincs szükség. A megszakitásos rendszernél leggyakrabban a kétmedencés és a négymedencés rendszert alkalmazzák. A kétmedencés megoldásnál az egyik (nagyobb) medence a gyűjtő, a kisebb a keverőmedence. A folyékony és szilárd ürülék is egy helyre kerül és így almozásos istállónál nem alkalmazzák. A gyűjtőmedencébe sűrű trágyalevet és megfelelő mennyiségű vizet adagolnak. Ezután az erőteljes keverőberendezés a folyadékot összekeveri és a szilárd részeket is lebegésben tartja. A keverés ideje alatt kell elosztani az anyagot és szivattyúval bejuttatni az öntözőberendezésbe. A kétmedencés rendszernek szilárd ürülékkel kapcsolatos nehézségein a négymedencés rendszer segít (6. ábra). Az ábrán 25—30 állat részére tervezett berendezést láthatunk. Schneiter gráci mérnök elgondolása, mely szerint a négy medence egymás után helyezkedik el. A vizeletet légmentesen záró gyűjtőmedence, a szilárd ürüléket lejtős fenekű medence gyűjti. A harmadik a vízmedence, a negyedik a keverőtér. A keverék mozgásbantartását természetesen a szivattyúzás befejeztéig 5. ábra. A gyűjtővezeték megoldási módjai Puc. 5. Memodbi peuicHüH coöupamejibHoeo jiomKa Fig. 5. Collecting header systems