Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Dobos Alajos: Trágya és vegyszerek adagolása esőztető berendezések segítségével

468 Hidrológiai Közlöny 1962. 6. sz. Dobos A.: Trágya és vegyszerek adagolása 1. ábra. Egyszerű, nyitott trágyaléadagoló berendezés Puc. 1. ripocmoe, omtípbimoe ycmpoücmeo ÖAH nodanu paccmeopenHoeo ydoöpemiH Fig. 1. Simple open installation for the distribution of rhanure 2. ábra. Altalánosságban használható nyitott berendezés Puc. 2. OőiyenpuHamoe omnpumoe ycmpoücmeo Fig. 2. Open installation for generál purposes NrOMOC&U 3. ábra. .1 2. ábrán levő berendezés segédszivattyúval felszerelve Puc. 3. H3o6paMceHUH Ha puc. 2. ycmauoeKa oőopydoeaHnan noMoeawtifUM HOCOCOM Fig. 2. The installation in Fig. 2. with auxiliary pump berendezésbe jutását a lyuggatott fenéklap akadályozza meg.* A trágyáié, oldott műtrágya, szennyvíz, vegyszerek stb. adagolására egyaránt alkalmazható adagoló berendezés vázlata a 2. ábrán látható. A különböző szerek oldásához, hígításához szükséges vizet ismét a szivattyú nyomócsövéről leágazó csővezetékből kaphatjuk. Ábránkon aknát ábrázoltunk — szennyvíz esetében mindig szükséges is — de a műtrágya feloldása és adagolása, természetesen talajra helyezett kád felhasználásával is elvégezhető. A 3. ábrán ugyanazt a berendezést segédszivattyúval felszerelve mutatjuk be. Alkalmazása csak nagy kiterjedésű öntözőtelepek vagy rendszerek esetén célszerű. A nyitott adagoló berendezések elvi típusainak ismertetése után azonnal megállapíthatjuk, hogy az 1. ábrán vázolt berendezés a trágyakezelés miatt munkaerőigényes, a segéd szivattyúval működő berendezés pedig költséges és emellett még üzemi szempontból is nehézkes. Hazai alkalmazásra a a hordozható esőztető berendezéseknél elsősorban a 2. ábrán látható berendezést javasolhatjuk. A zárt adagoló berendezések A zárt berendezéseket azért szerkesztették, hogy segítségükkel a trágya- és vegyszerek adagolását az esőztető berendezés csővezetékének bármely pontján elvégezhessék. A tartályokat felül nyitható, levegőre és vízre egyaránt záró fedéllel készítik. Először a szivattyú szívóoldalára kapcsolható adagoló berendezések alapelvét ismertetjük (4. ábra). Az oldáshoz vagy keveréshez szükséges vízmennyiség a nyomócsőről leágazó, az oldat pedig a hengeres tartály felső terébe kapcsolt csővezeték révén adagolható. Az ilyen fajta berendezés legcélszerűbben műtrágya-adagolóként alkalmazható. A tartály belső részét fürdőhengerhez hasonlóan, de lyuggatott belső csővel kell elkészíteni, hogy a műtrágya a tartályon belül is elhatárolt, a vízárammal lyukak segítségével érintkező térbe kerülhessen. A hengeralakú tartályt a szivattyú nyomócsövében uralkodó nyomás figyelembevételével kell méretezni. A szivattyú nyomócsövébe kapcsolható adagoló berendezést az 5. ábrán mellékeljük. Ezt a berendezést, hasonlóan az előzőhöz, műtrágya adagolásához alkalmazzák. A hengeres tartályban tölcsérszerű, lyuggatott, belső fenéklemez van, amely lehetővé teszi, hogy a csővezetékeken és a szelepeken átáramló víz a műtrágyával közvetlenül érintkezzék. Az adagoló működtetésére a cső két közeli pontja közötti súrlódásból származó nyomáskülönbség nem lenne elegendő, ezért az adagoló berendezés nyomócsőről leágazó és oda visszavezető csöveinek csatlakozási pontjai között helyi veszteséget kell előállítani. Erre a óéba az 5b—d ábrán látható olyan megoldások alkalmazhatók, amelyek az átfolyási keresztmetszet átmenet nélküli csökkentése vagy bővítése miatt adnak helyi veszteséget. * Az istállótrágyának öntözéshez való hasznosításáról láad a következő cikket (Perényi Károly Öntözés istállótrágyával).