Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

3. szám - Bélteky Lajos–Gellai Ágnes–Ling Gábor: A csepei II. sz. melegvizes kút

246 Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. Hírek VÍZELLÁTÁS A csepeli II. sz. melegvizes kút BÉLTBKY LAJOS, N. 0 E L L A I ÁGNES és LÁSB GÍBOB Bevezetés A Csepeli Vas és Fémművek vezetősége 1958-ban elhatározta, hogy a gyári dolgozók és a lakosság részére a Hollandi úti vízi telepén nagyobb strandfürdőt létesít, melynek melegvíz szükségletét nagymélységű kútból fogja biztosítani. A csepeli melegvíz feltárás problémája nem most vetődött fel először. Dr. Schmidt Eligius R. már 1935-ben „Ipari vízproblémák Budapest déli szomszédságában" címmel külön tanulmányban foglalkozott ezzel a kérdéssel. A Magyar Áll. Földtani Intézet vízföldtani osztálya pedig már 1949 és 1950-ben adott szakvéleményeket ugyanebben a tárgyban. Dr. Schmidt E. R. megállapítása szerint „Budapest déli szomszédságában, elsősorban Pesterzsébeten a stratigráfiai és hidrológiai viszonyok igen változatosak, amennyiben úgyszólván minden geológiai szint más-más kémiai jellegű vízszállítással tűnik ki. A pleisztocén kavics kemény talajvízben meglehetősen gazdag, az agyagok közé települt ritka pannon pontusi homokok lágy, de kevés vizet szolgáltatnak, a szarmata mészkő (amely csak a Duna-parton van meg) Duna-vizet szállít, a mediterrán NaCl-ban meglehetősen gazdag (12 gramm/liter) vizet ad, az oligocén vízszegény és sós. Körülbelül 1000 m mélységben lehetne elérni a szulfátos, meszes hévizet szolgáltató triász dolomitot stb." A fürdő részére kiszemelt területhez legközelebbi — ugyancsak a triász dolomitra telepített — mesterséges melegvíz feltárás, a Tétényi úti kórház területén van. Ez az 1943-ban létesített fúrás 520 m mélységben érte el a dolomitot s vizének hőmérséklete 580 l/p vízhozam mellett 49 C°. A fúrás helyének kijelölése után a Magyar Áll. Földtani Intézet vízföldtani osztálya 1958-ban újabb szakvéleményt adott. Eszerint a mély karsztvíz 1200 m köríili mélységben várható, a fúrás mélységét tehát biztonsággal 1500 m-re irányozták elő. Az I. sz. kút fúrását 1959. III. 4-én kezdte el az Országos Földtani Főigazgatóság által kijelölt kivitelező, a Mecseki Földtani Kutató és Fúró Vállalat. A készített terv szerint a furatot az iránvcsövön kívül két csőrakattal kellett bélelni, mégpedig 700 m-ig 9 5/8"-os és 1500 m-ig, illetve a talpig, 6 5/8"-os vastagfalú API csővel. A munkálatokat 1960. VIII. 29-én fejezték be 1143,9 m talpmélységgel. Fúrás közben 8 helyen vettek magmintát. A furadék és a magminták, valamint a geofizikai szelvényezés alapján az egyes földtani korokat — a legalsó kivételével — viszonylag határozottan el lehetett határolni. A rétegsor szerint a fúrás az oligocén—eocén, vagy az oligocén—triász réteghatár közelében állhatott meg. Az utolsó magminta-töredék az utóbbi feltevést támasztotta alá. A továbbfúrástól az 1130 m-ben bekövetkezett teljes iszapveszteség miatt el kellett tekinteni. A furatot végül is az iszapveszteséges szintre képezték ki oly módon, hogy a 6 5/8"-os, ill. 165/155 mm-es csövet 1118,— m-es saruállás mellett cementezték s a 165 mm-es rakatba 1129,05 m-ig 4 l/2"-os hasított csövet függesztettek, melynek felső pereme 1104,46 m-ben volt. A furatból a dugattyúzás hatására megindult a víztermelés. A túlfolyó víz az első órában 1200 liter volt percenkint. Ez azonban fokozatosan csökkent két nap alatt kb. 700 literre, majd további 6 hét alatt 400 1/perc-re. A vízhozam visszaállítása céljából végzett munkálatok, melyekkel a végig le nem csövezett furat talpa körüli bizonytalan állapotot akarták stabilizálni, illetve a 4 l/2"-os szűrőben észlelt ismétlődő feltöltődést megakadályozni, nem hoztak kedvező eredményt, a vízhozam tovább csökkent 120 1/perc-re, a hőmérséklet pedig 40 C°-ra. Ebben feltehetőleg szerepe van annak, hogy a víz nagymérvű agresszivitásának hatására a béléscső oldódásából származó vasoxidot, továbbá a vízben lebegő kolloidális szemcseméretű iszapot a csökkent sebességű vízáramlás nem tudta a furatból kiemelni, minek folytán a megnövekedett fajsúlyú folyadék előbb fékezte a vízsebességet, majd egyrésze stabilizálás céljából a furat talpára szórt kavicsszemek közé lerakódva akadályozta a furat és a víztartó réteg közötti közvetlen kapcsolatot. Minthogy a fürdő vízszükségletét a lecsökkent hozamú kút nem tudta volna biztosítani, az építtető új kút fúrását határozta el, a vízszükségletet 1000 l/perc-ben adva meg. A mélység előirúnyozása ismét a Magyar Állami Földtani Intézet vízföldtani osztályának szakvéleménye alapján történt. A fúrás részletes tervét a várható rétegsor előre jelzése mellett dr. Alföldi László geológus (MA FI) készítette el a Földtani Tanács által előírt mintavételi követelmények ós kutatási célok szem előtt tartásával. A földtani kutatási cél az alaphegység elérése és ennek kétséget kizáró dokumentálása volt. A fúrást az Országos Kőolaj ós Gázipari Tröszt végezte. Ugyancsak ő készítette el a fúrás műszaki tervét a rendelkezésre bocsátott földtani szelvény és n megadott kutatási szempontok figyelembevételével. A terv mélység-előirányzata 1500 ni volt, mivel fel lehetett tételezni, hogy az 1130 m körüli törmelékes szint alatt közvetlenül nem triász, hanem bizonytalan vastagságú eocén rétegek következnek. A furat bélelésére 70 m 14 3/4"-os iránycső, továbbá 9 5/8"-os és 6 5/8"-os béléscsőrakat volt tervbe véve. A tervezésnél azt kellett szem előtt tartani, hogy az 1130 m-nél várható iszapveszteséges szakaszt esetleg el kell cementezni, vagy