Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

4. szám - Egyesületi és műszaki hírek

359 Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. Vízügyi Tudományos ülésszak a Komán Népköztársaságban A Román Népköztársaság Állami Vízügyi Bizottságának Vízépítési Tanulmányi és Kutató Intézete (C. S. A. Institutul ilo Studii si Cercetari Hidrotehnice) I 962 május 21—24 között tartotta szokásos évi tudományos ülésszakát. Az ülésszakra a szocialista országok képviselőit is meghívták. Az ülésszak megnyitóján Gh. Hossu igazgató, az Állami Vízügyi Bizottság vezetője rámutatott a vízépítési kutatómuldia fontosságára, melyet az elkövetkező években még növel az a körülmény, hogy a Komán Népköztársaságban a mezőgazdaság ma már teljesen társadalmi tulajdonban van. A mostani ülésszak egyben évfordulói is jelentett ; az Tntézet 5 éve áll fenn, az intézet keretében működő laboratórium pedig 10 éves múltra tekint vissza. Az Intézet tehát időben még csak rövid múltra tekint vissza, ennek ellenére az egyes kutatók által végzett kutatómunka igen magas színvonalú. Az ülésszakon összesen 69 beszámoló előadás hangzott el, 55 az Intézet kutatói részéről, 14 beszámolót pedig a külföldi résztvevők tartottak, illetőleg küldtek be. A beszámoló előadások öt szakosztály keretében hangzottak el. A legtöbb beszámoló a hidraulikai szakosztályban hangzott el, összesen 25, melyből 19 előadást a román kutatók tartottak. A beszámolók egy rósze alapkutatásokról szólt (pl. a nem permanens vízmozgásokkal kapcsolatos kutatások), másik rósze alkalmazott kutatás volt. A beszámolók közül legérdekesebb az a három előadás volt, mely a kutatók által szonikus-nak nevezett szivattyúzási mód elméletét ós gyakorlati alkalmazását tárgyalta. A földalatti vizek szakosztályában 3 beszámoló hangzott el, valamennyi a román kutatók részéről. Ezek az előadások egy-egy vidék hidrogeológiai feltárását ós viszonyait ismertették. A hidrológiai és hidromelriai szakosztály 15 beszámolója közül 12 esett az Intézet kutatóira. A beszámolók alapján szembetűnő volt a magasfokú műszerezettség (beleértve a rajzoló műszereket is), amely a hidrológiai megfigyeléseket szolgálja. A. talajmechanikai, alapozási és vízépítési szerke' zetek szakosztályában 11 beszámolót a román ós 3-at a külföldi kutatók tartottak. A szakosztályban több előadás foglalkozott az öntözőcsatornákkal kapcsolatos kérdésekkel. Az egyik beszámoló azokkal a kísérletekkel foglalkozott, melyek öntözőcsatornák betonburkolatának a megjavítását célozták a vízzárás szempontjából. Ezeknél a vizsgálatoknál emulzió formájában műgyantát adagoltak a betonhoz. A vízvédelmi és víztisztítási szakosztály 11 beszámolója közül a román kutatók 9 előadása egyes ipari szennyvizek tisztítási kérdéseivel, vízlágyítással ós a szennyvizek öntözési célra való felhasználásával foglalkozott. Az illésszakon 15 külföldi vendég vett részt éspedig a Szovjetunióból és a Lengyel Népköztársaságból l—1 fő, a Német Demokratikus Köztársaságból és a Bolgár Népköztársaságból 2—2 fő, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságból 3 fő (rajtuk kívül még ketten küldtek beszámolót, de személyesen nem jelentek meg), a Magyar Népköztársaságból pedig 6 fő (öten tartottak beszámoló előadást). A vízgazdálkodási tudományos együttműködés a Magyar ós Román Népköztársaságok közt még a közelmúltban sem volt eléggé szoros. Legalábbis azt mutatta az egyes tudományos előadásokon való, kölcsönösen kis létszámú részvétel. A folyó óvi bukaresti konferencián a magyar kutatók már nagyobb számban és tevékenyen vettek részt, nemcsak beszámolók tartásával, hanem a vitában való részvétellel is. Remélhetőleg ez az együttműködés a jövőben még erőteljesebb lesz. Bozóky-Szeszich Károly Könyvismertetés fí. M. Fair és ./. C. Geyer: Water Supply and WasteWater Disposal című közismert amerikai könyvét dr. Ing. B. Dieterich Wasserversorgung und Abwasserbeseitigung (Vízellátás és szennyvízkezelés) címen fordította német nyelvre, egyszersmind át is dolgozta a német viszonyokra ós a COS rendszerre. A szakirodalom egyik legjelentősebb alkotásának tekinthető. Majdnem 1000 oldal terjedelmű mű az 1956- 1961. években 6 folytatásban jelent meg. A szerzők a vízellátás és szennyvízkezelés alapvető elméleteit az eddig ismert irodalomtól eltérő beosztásban, valamint fogalmazásban tárgyalják. Dr. Ing. K. Imhoff előszava találóan mutat rá, hogy ez az alkotás nem a régi nyomokon haladó vízellátással és szennyvízzel foglalkozó tankönyv, hanem mindazoknak a tudományos alapoknak a gyűjteménye, amelyekre a vízellátással ós szennyvízkezeléssel foglalkozó mérnököknek és szakembereknek feltétlenül szükségük van. Az „egészségügyi mérnöki" szervezet — mely a tengerentúl már évtizedek óta működik ós fejlődik — igényli az ilyen összefoglaló szakkönyvet. A hazai irodalom a vízellátás és szennyvízkezelés feladatait és azok megoldását mindeddig egymástól elkülönítve ismertette. Jó gondolat volt a mérnöki tudományok e két ágának együttes tárgyalása. Az áramlás, az ülepítós, a vegyszeres derítés, a szűrés, a biológiai tisztítás jelenségei, technológiai folyamatai mindkét területen majdnem azonosak, éppen ezért átfogó ismeretük a mérnök, vegyész ós a biológus, valamint hidrológus rószóre egyaránt nélkülözhetetlen. A szerzők a szakágazatok műszaki kérdéseinek tárgyalásakor — ahol csak lehet — tudományos módszerekből indulnak ki. Ez különösen ma, amikor a legtöbb gyakorlatban élő mérnök mérlegelés nélkül mindinkább a sematikus megoldásokhoz nyúl, csak örömmel üdvözölhető. A vízellátás és szennyvízkezelés gyakorlatának részletesebb kidomborítása helyett a szerzők inkább a szakágak metodikai alapjait fektetik le. Ezáltal művük nem egyszerű „olvasmány", hanem tanulmányozandó anyag. Éppen a tanulmányozás ós gondolkodás folytán jön rá majd az olvasó, hogy sok folyamat a szakmában még nem teljesen tisztázott, sok megállapítás csak gyakorlati ökölszabályokon nyugszik, tehát a vizsgálatokkal és kísérletekkel hivatásszerűen kell foglalkozni, hogy mind s vízellátás, mind a szennyvízkezelés tudományos megalapozottsággal előbbre vihető legyen. A könyv 30 fejezetének felsorolásától eltekintünk, csak utalunk arra, hogy a két szakágnak a szokásostól eltérő csoportosításban törtónt tárgyalása az anyag megrövidítését eredményezte, mert a mű a víz és szennyvíz higiéniáját, kémiáját, biológiáját, a hidrológiát, a hidraulikát együttesen fejtegeti. Különösen értékesek a biológiai szennyvíztisztítás és az iszapkezelés lényegét ismertető fejezetek. A szerzők a fertőtlenítés minden fajtáját érintve a legrészletesebben a klórozással foglalkoznak és kitérnek az algásodás, valamint a szag- és ízjavítás időszerű kérdéseire is. A folyók természetes öntisztulási folyamata mellett részünkre is különösen érdekes az ipari vízellátás ós ipari szennyvízkezelés megvilágítása amerikai szemszögből. Igen részletes ós alapos a szakirodalom köalóse, amely minden eddig megjelent alapvetőnek tekinthető szakkönyvet felsorol, így az érdeklődőknek nagy segítséget nyújt. A könyv végén levő táblázatgyűjtemény a gyakorlatban jól használható adatok rendszeres összefoglalása. A könyv papírja, nyomása ós 262 ábrája a kiadó : VEB Verlag für Bauwesen — Berlin gondosságát dicséri. Hazai szakembereink a műben a legújabb tisztítási technológiákat (Oraever stb.) nem találják meg, de a szerzők nem is szándékoztak minden gyakorlati kérdést taglalni. E helyett az alapelvek részletes ismertetésével a folyamatok lényegének megértetésére törekedtek. Sajnálatos, hogy ilyen jellegű magyar szakkönyv megírására eddig még nem került sor. Holló István