Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Ubell Károly: A felszín alatti vízkészlet

0)6 Hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. HIDROLOGÍA A felszín alatti vízkészlet

1

1 D r. UBELL K Á lí O L Y*» a műszaki tudományok kandidátusa Bevezetés A vízigények rohamos növekedése szükségszerűen megkövetelné, hogy kielégítő pontossággal ismerjük a vízgazdálkodás tárgyát, a felszíni és felszínalatti vízkészlet mindenkori nagyságát és változásait. A felszíni vízkészlet egyértelműen meghatározott fogalom. Felszíni vízkészleten értjük a vízfolyások teljes vízhozamát [7], s ennek nagysága, területi eloszlása, valamint időbeli változása a vízhozamstatisztika alapján minden nehézség nélkül megállapítható. Mit értünk azonban felszínalatti vízkészlet alatt ? A válaszadás nehéz, mert egyértelmű fogalmi meghatározás jelenleg még nem ismeretes, sőt mondhatjuk, hogy a felfogások igen különbözők. Mindezektől függetlenül a felszíni vizekkel együtt s azzal párhuzamosan a felszínalatti vizek készletének a felmérése is megindult. Nyilvánvaló, hogy az eredményekben lényeges különbség mutatkozik. A felszíni vizek élete a szemünk előtt játszódik le. A vízhozamot évtizedek óta jól kialakult mérőmódszerekkel egyértelműen mérhetjük. A vízkészletmeghatározás a mérési adatok rendszerbe foglalását kívánja meg, ami gondos és nagy fáradságot igénylő, de mégis aránylag könnyen elvégezhető munkát jelent. A hidrológiai törvényszerűségek felhasználásával alkalmazott elméleti eljárások csak a tényleges mérési adatok kiegészítését és általánosítását szolgálják. A felszínalatti vizek mennyiségére vonatkozó mérési adataink nincsenek. Ezeknél csak néhány melléktényező szórványos megfigyelésével rendelkezünk, és a mennyiségi értékek meghatározását „elméleti meggondolásoktól" várjuk, úgyhogy a jelenlegi megfogalmazásban még a feladat sincs határozottan megjelölve. A fogalmi meghatározás hiányában, mintegy 10 évvel ezelőtt SiZ a vélemény alakidt ki, hogy ,,a felszínalatti vízkészletet az a vízmennyiség jellemzi, ami a vízháztartási egyensúly veszélyeztetése nélkül tartósan kivehető" [7]. Mai ismereteink szerint már szembeötlő ennek a * A tanulmányban közöltek a Magyar H idrológiai Társaság Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztálya keretében dr. Schmidt Eligius Róbert vezetésével működő Mélységi I'ízkészletszámítási Munkabizottság 1961. évi december havi ülésén elhangzott vitaindító előadás anyaga. A további fejlődós érdekében kívánatos lenne, hogy a tanulmánybeli vitaindító anyaghoz az abban felvetett, népgazdasági szempontból nagyon fontos kérdésekhez tudományosan megalapozott és lehetőség szerint mennyiségi értékekkel minél konkrétebben alátámasztott további tanulmányok, illetőleg hozzászólások lássanak napvilágot (Szerk.). ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. fogalmazásnak a hiányossága. Hogyan lehet jelentős vízmennyiséget kitermelni úgy, hogy a vízkivétel előtti állapotok ne változzanak meg ? Azt a vízkészletet, amiből egy bizonyos mennyiséget el akarunk venni nem ismerjük, de meg akarjuk határozni, hogy mennyit termelhetünk ki. A vízháztartási egyensúly veszélyeztetése nélkül kívánunk a felszínalatti vizek életébe belenyúlni, de ismeretlen előttünk azok származása, mozgása, ntánpótlódása, természetes felhasználódása stb., azaz a jelenlegi természetes vízháztartása. A vízgazdálkodási gyakorlatot a fokozódó vízigények kielégítéséhez csak az érdekli, hogy különböző helyeken mennyi s hogyan változik a felhasználható vízkészlet. A feladat megoldásához a gyakorlati végcél megjelölése csak a felszíni vízkészletnél volt elégséges. Foglalkoztunk a ,,felszínalatti vízkészlet megállapításával" is, de nem mondtuk meg, hogy mit értünk ez alatt. A sürgősen jelentkező gyakorlati feladatok közelítő megoldások igénybevételét tették szükségessé s általában az egész világon ez a helyzet [15]. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez a feladat mást jelent, mint amit a hidrogeológiai térképezés. A hidrogeológiai térképek nem tartalmaznak vízkészlet adatokat, hanem a meglevő kutak pillanatnyi vízadóképessége alapján csak a víznyerési lehetőségekre utalnak [15]. Adatok hiányában becslésekhez folyamodtunk. Beszéltünk „sztatikus" és „dinamikus" módszerekről és a kitermelhető felszínalatti vízkészletre vonatkozó fajlagos becslések 100—2000 l/perc km

2 határértékek között a legváltozatosabb számadatokkal szerepeltek [2, 7, 12], A becslést alátámasztó feltételezéseknek a különböző rétegek utánpótlódása az alapja. Arra, hogy ez a feltételezett utánpótlódás honnan jön, milyen mennyiséget képvisel, és a .különböző felszínalatti vízelőfordulások (talajvíz, rétegvíz, artézi víz, karsztvíz stb.) melyikét táplálja, a legkülönbözőbb vélemények alakultak ki. Az előzményeket ismerve ezen nem is lehet csodálkozni. A hiányok pótlására nem volt elegendő idő. A felszínalatti vízkészletre való következtetés sokkal nehezebb feladatot jelent, mint a felszíni vízkészlet kimutatása, ahol közvetlen mérési adatokra támaszkodhatunk. A felszínalatti „vízhozam" közvetlen mérésére nem gondolhatunk. Kielégítő megoldást csakis akkor várhatunk, ha megalapozott kutatómunkával feltárjuk a felszínalatti vizek ..életét", meghatározzuk a mozgások és készletváltozások, a vízháztartás törvényszerűségeit. Ezek ismeretében remélhető a teljes és a jelhasználható készlet becslése. Melyek azok a tényezők, amelyek az egységes álláspont kialakulását jelenleg még hátráltatják ? Az utóbbi években megindult kutatómunka során igen sok értékes részeredmény született. Ennek ellenére a felszínalatti vízkészlet jellegére,