Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés

Hoppé W.: A szilárd kőzetek vízvezetőképessége Hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. 55 Storage capacity of the sand-rocks is very varying (depending upon their formation). Ali transitions are to be found here from the thinbanked, fine-grained, argillaceous and therefore scarcely fissured sand-rocks to the thickbanked, coarse-grained ones. An example is given by the paper, while making known experimentál values relating to the eoloured sand-rocks of Thüringen. The specific yield of the fine-grained, argillaceous sandrocks amounts to about 0.1 l/s, whereas that of the coarse-grained, highly fissured ones to 0.8 l/s. Absolute values of the discharge vary according to the experiences of pumping tests between somé eu. m/hour and 50 cu. m/hour, which latter value represents an extreme case. Consequently, for determining the storage possibilities in a correct way, individual investigations are needed here separately in each case. This statement has validity for the limestones and dolomites as well, here being a possibility for the formation of karstic-like cave-spaces owing to the lime leaching, as well as to gypsum and anhydrite interlayers. The limestones elosely stratified are fissured but to a very small extent, on account of which they yield hourly onlv a small water quantity of somé cu. m, whereas from the cavernous varieties of limestone having a considerable fissure system even 100 cu. m/hour can be gained. Accordingly, from the geologic conditions and petrographic features of the rocks conclusions can be drawn, as far as their storage capacity is eoneerned. These basic conclusions being connected with empirical data, a possibility for the numerieal expression of transinissibility of the rocks can be achieved. ^ • •«»

»• • Könyvismertetés G. Huber—Pestalozzi : Chlorophyceae, Volvocales. Die Binnengeivasser 16, 5. Stuttgart, 1961. 1—744. (158 táblával, 4478 ábrával.) A „Die Binnengewásser" sorozatban az édesvizek fitoplanktonját tárgyaló 16. kötet 5. részkötetekónt jelent meg a zürichi világhírű szerző : Huber—Pestalozzi neve alatt a zöldalgák első rendjót, az ostoros zöldmoszat szervezeteket ismertető Volvocales kötet. A Szerző óriási munkát vállalat magára, midőn megkezdte az édesvizek lebegő növényi mikroszervezeteit ismertető határozókönyvei megjelentetését. Az egyes kötetek többet tartalmaznak, mint amit címeik Ígérnek, minthogy nemcsak a szorosabb értelemben vett édesvizekben élő növényi mikroszervezetekre térnek ki, hanem a tengerieken kívül érintik a más biotopokban élőket is. A kötetek mind terjedelemesebbekkó válnak, mióta 1938-ban napvilágot látott az első összefoglaló mű, az általános részt, a kékalgákat és a baktériumokat tárgyaló kötet. Azóta több, mint 20 esztendő telt el, a tudományos eredmények pedig rohamosan gyarapodtak. Ma már ott tartunk, hogy a zöldmoszatok Huber— Pestalozzi értelmében tárgyalt 8 rendjéből (Volvocales, Tetrasporales, Chlorococcales, Ulotrichales, Siphonales, Siphonocladiales, Conjugales, Charales) csupán az első rend algái is ilyen hatalmas kötetet töltenek meg. A Volvocales rendből 8 családból összesen 84 nemzetséget tárgyal s 1047 taxont vesz fel ; ebből faj 974, változat 58 ós forma 15. Rendkívül megnehezítette a Szerző munkáját, hogy a vonatkozó irodalom a lehető legszétszórtabb s a világ szinte minden botanikai folyóiratát át kellett néznie. Ebben némileg segítséget nyújtottak az időközben megjelent kisebb-nagyobb nemzetség monográfiák s különösen Pascher SüsswasserFlorájának 1927-ben megjelent hasonló tartalmú kötete. Viszont Huber—Pestalozzi minden dicséretet megérdemlő tevékenységét illusztrálja, hogy Paschre könyve ábráival együtt-is a most megjelent munkának mintegy 250 oldalát teszi ki (csupán a rendszertani részre gondolok !). Az egyes nemzetségek óriási gyarapodását illusztrálja néhány adat : Pascher 146 Chlamydomonast ír le, míg Huber—Pestalozzi több, mint 500 fajt a varietásokon kívül. A Chlamydomonas nemzteség maga egy terjedelmes kötetre való : 314 oldal ! A ritkább Cartéria fajokból Pascher 40 fajról tud, míg most 81 taxont ismerhetünk meg. A Pteromonas fajok 13-ról 29-re emelkedtek. A munka igen erősen támaszkodik a már említett Pascher-féle összefoglalásra, ami helyes, hiszen Pascher egyik legkiemelkedőbb algologusa századunknak. Viszont színesebbé tette volna a munkát, ha az egyes taxonok végén nemcsak a Pascher említette előfordulásokról olvashatnánk. Nagyon emeli a könyv használhatóságát, hogy a fajok leírásában amennyire az irodalmi adatok megengedték, a Szerző teljes részletességre törekedett. A szöveg közötti és a könyv végén a 158 táblán található csaknem ötezer ábra pedig a pillanatnyilag elérhető pontos áttekintést teszi lehetővé. A Szerző nagy irodalmat tekintett át. Az irodalomjegyzékben 363 munkát idéz, de a könyvben többről esik szó. Ilyen nagy összefoglalásnál előfordulhat, hogy bizonyos adatok elkerülték a különben rendkívül lelkiismeretes és a kutatók eredményeit messzemenően figyelembe vevő kitűnő Szerző figyelmét. Ezeket egyes országokon belül könnyen kiegészíthetik a kutatók. Egy nagyobb munkára azonban szeretném felhívni a figyelmet, amely minden bizonnyal már nem kerülhetett a kezébe, hiszen a kéziratot 1960-ban kellett nyomdába adnia ahhoz, hogy az 1961-ben megjelenhessek. Ez a munka I. T • Gyegyiszenko—Scsegoleva—A. M. Matvienko—L. A. Skorbalov : Zelenije Vodoroszli c. könyve, amely éppen a Volvocaleseket ismerteti a Szovjetunióból, s 1959-ben látott napvilágot. Ebben számos olyan Volvocales található, amely kiegészíti Huber—Pestalozzi összefoglalását. A hazai kutatók közül Francé Rezső, Hortobágyi Tibor, Kol Ezsébet és Scherffel Aladár neve és kutatási eredményei szerepelnek. Kár, hogy a Fólia Cryptogamicában megjelent cikkek nem mindegyike kerülhetett, a Szerző kezébe s továbbá hogy Szabados András doktori értekezése eléggé hozzáférhetetlen nemcsak a külföldi, hanem meg a hazai szakemberek számára is. A munka kiállítása méltó a tartalmához ós a nagyrabecsült Írójához. Az ábrák hűek és jól illusztrálnak. A könyv értékét emeli, hogy a szorosan vett fajleírásokon kívül számos egyéb, így ökologiai, fiziológiai, produkciobiológiai ós más vonatkozásokat is tartalmaz. Valamennyi felsőoktatási és kutatási intézményünk számára nélkülözhetetlen segédkönyv, de különösen fontos a limnológusok, a szennyvízkutatók ós a halastavak vizsgálói számára. Remélhető, hogy e kiváló összefoglaló munka megjelenésével a hazai Volvocales kutatás eléri azt a szintet, amely a többi zöldalga rend területén már olyan szépen virágzik. . Dr. Hortobágyi Tibor