Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Erhardt György: A Sárospatak-végardói hévíz

Erhardt Gy.: A Sárospatak-végardói hévíz Hidrológiai Közlöny 1962. 6. sz. 515 tonai) riolittufából, 26—28 C°-ú, agresszív szénsavat tartalmazó, csőmagasítással 4—5 m-re is felszökő, általában 1 20 l/p kifolyó vízhozamú pozitív artézi vizet tárt fel. Nagyobb vízhozama csupán a Vé. 3. sz. fúrásnak volt. Sajnos, a fúrási munkálatok sürgőssége miatt részletes hidrológiai vizsgálatokra nem volt lehetőség, így a megfigyelések — a víz letisztulása utáni vízmintavétel mellett — tulajdonképpen csak a nyugalmi vízszint és a terepközeiben kifolyó víz mennyiségének megállapítására szorítkozhattak. A vízre nézve is produktív fúrások alapján, melyeket a későbbre tervezett és részben végre is hajtott mélymunkálatokra (aknamélyítés stb.) való tekintettel elcementeztek, egy határozott, a kaolinosodás irányát is jelző, ÉÉNy—DDK-i csapású törést (hévizes vonal) lehetett kimutatni (1. ábra). Az eredményes fúrási munkálatok utáni, az 1957-ben elkezdett és 1959-ben befejezett aknamélyítés, illetve vágathajtások a fúrásokból már ismert és ily módon előrejelzett nyomás alatti vizet ismét feltárták. Ennek az alap vágatból (kb. 72 m-re a terep szintje alatt) kiemelt összmennyisége az 1959. év kezdetén alig haladta meg az 500 l/p-t. Mint érdekességet említem meg, hogy a végardói kaolinkutatási területen az aknás mélyfeltárás után a Vé. 9. és a Vé. 22. fúrás a cementdugók ellenére egyes vágatok felszakadása következtében újraéledt, a víz ismét megindult, sőt hőmérséklete 3—4 C°-kal emelkedett. A végardói — az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet által geoelektromos szelvényezéssel is igazolt — hévizes vonal mentén 1959-ben a Botkőtől ÉNy-ra, 141,8 m A. f.-i magasságban, az 1. ábrán megjelölt helyen egy eredetileg 600 m-re tervezett fúrás (Sp. 5. sz., kitűzők : Frits J. és Szabadváry L.) mélyült, amely — a különböző szarmata vulkáni képződmények és (tortonai ?) tufitos rétegek harántolása után 224,6 m-nél a triász alaphegységet elérve — fontos adatokkal járult hozzá a Tokaji-hegység földtanának, vízföldtanának és mélyszerkezetének ismeretéhez. A 287,0 m talpmélységű fúrás (1. kép), miután a középső triász mészkőben 62,4 m-t haladt, — a kőzet-repedezettség következtében már magasabb szinten is jelentkezett mély karsztvizet közvetlenül feltárva — abban is állt meg. A víz nyugalmi szintje a 165 mm átmérőjű béléscsővel 258,0 m-ig lecsövezett fúrás végleges kiképzése után — 13,9 m-en állt be, s a kút 0,6 m-es depreszszió esetén 700 l/p, 46—47 C°-ú vizet adott. Megjegyzem azonban, hogy a kompresszorozás folyamán 2100 l/p vízhozamot is mértek (2. kép). 1960-ban Végardó körzetében a kaolinkutatás végleges lezárására az Országos Földtani Főigazgatóság újabb fúrásokat rendelt el, melyek közül a Bodrog-parton, kb. 102 m A. f.-i magasságban, Frits J. és Pantó G. által ugyancsak a hévizes vonalra telepített Vé. 27. számú, 330,0 m-es fúrást (1. ábra) emelem ki. Jóllehet ez a triász alaphegységet nem érte el; a bomlott, tufás jellegű kőzetekből nagy nyomással mintegy 2. kép. Vízvizsgálat az Sp. 5. sz. fúrásnál 0omo 2. MccAedoeanue eodbi CKea3KUHbt M 5 Ilin Bild 2. Wasseruntersuchung bei der Bohrung Sp No. 5 20 m magasra felszökő, 48—50 C°-ú pozitív artézi vizével hamarosan a vízhiánnyal küzdő környék, de különösen Sárospatak érdeklődésének középpontjába került. Terepszint feletti hozama 830 l/p volt (3. kép). A vízadóréteg, illetve a vízadó repedésrendszer helye a fúrási megfigyelések (maghiány, rudazatesés, víznyelés stb.) és atermomérés alapján 298—306 m között valószínűsíthető. A végardói terület előbbiekben vázolt mélységi vizeinek utánpótlódási iránya és mértéke a rendelkezésre álló fúrási adatok alapján még nem határozható meg. Az bizonyos, hogy a vízutánpótlódás fő bázisa a mélykarszt, azonban ebben a vonatkozásban a vulkáni utóműködés beható tanulmányozása is indokoltnak látszik. Az előbbi feltételezhetően a víz mennyiségi, az utóbbi pedig — hatásait tekintve — a víz minőségi vizsgálatainál veendő súllyal figyelembe. A mélykarsztot eddig csak egyetlen fúrás (Sp. 5. sz.) érte el, így kiterjedésének és távolabbi kapcsolatainak konkrét tisztázására — jóllehet a Komlóskán (Végardótól Ny-ra, kb. 11 km-re) 3. kép. A Bodrog-parti Vé. 27. sz. fúrás (1961. március) 0omo 3. CKeaotcuHa Na 27. Be. na öepeey p. Eodpoe (e Mapme 1961 a.) Bild 3. Die Bohrung Vé No. 27 am Ufer des BodrogFlusses (Márz 1961)