Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
6. szám - Szabó Ivánné–Zsuffa István: Kisvízfolyások hidrológiai vizsgálata
Szabó I.—Zsuffa I.: Kisvízfolyások hidrológiai vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1962. 6. sz. 511 során módunk van az egyes értékeket egymással összehasonlítani és kijavítani, a használó pedig az egyes mérési (vagy a számításnál önkényesen kiválasztott) szelvények közötti pontokon is tájékozódhat a vízhozamviszonyok felől. A hidrológiai hossz-szelvények megszerkesztésénél mindenképpen közelítő megoldásokra szorulunk (a középvízhozamoknál a Lászlóffy-iéle, nagyvízhozamoknál a Csermák-féle térképet [1, 3] használjuk), hiszen még részletes vizsgálatokat lehetővé tevő hosszú adatsorok is csak egyes pontokban adják meg a keresett értékeket, a hosszszelvény többi pontja értékeinek meghatározásánál legfeljebb támpontul szolgálhatnak. A térképekről leolvasott értékek és a megfelelő vízgyűjtőterületek alapján lehetőleg minél több szelvényre (például a mellékvízfolyások torkolata feletti és alatti szelvényekre) meghatározzuk a megfelelő vízhozamokat és a pontokat a folyó hossza mentén lépcsős egyenes vonalakkal összekötjük. Még szórványos adatok birtokában is természetesen célszerű a térkép számértékeit a fajlagos lefolyást, vagy az árvízi tényező (B) értékét ellenőrizni és korrigálni, majd a javított értékekkel számítani a hossz-szelvény adatait. (Az ellenőrző számítás során általában csak egy fajlagos vízhozamot és egy B értéket tudunk számítani és ez alapján kell a területet ábrázoló térképen húzódó, általában több izometrikus vonalat módosítani.) A kisvízhozam hossz-szelvényének a szerkesz2í Os H g <g % 2í Os H g NOio£_ NOio£_ E Esi 3 % § Esi § Esi 7 ÍJMWVOOA; lt Mariahalmiág § Sojna-tf % § Mariahalmiág § Sojna-tf i/iy Peti fotói vf. L_ fokod Tat vm. m r 0 g 0 2? •20 •W fel -60 \-$o 0 •200 -m il •600 •600 -írt•100 0 e •200 kJ 1 12. ábra. Az Unyi patak hidrológiai hossz-szelvényei Puc. 12. rudp0A0zmecKue npodOAbHbie npotpUAU p. YHU Fig. 12. Hydrological profiles for the^Unyi Creek tésénél az egy szelvényre számított értéket nem feltétlenül a vízgyűjtő terület arányában kell a vízfolyás mentén szétosztani, hiszen a felszín alatti rétegek vízszállításában elsősorban a bevágódó, a rétegeket megcsapoló mederhosszak a döntőek. Ugyancsak meggondolandó az a tény, hogy a tengerszint feletti magasság emelkedésével, a kisvíz képződésének éghajlati tényezői kedvezőbbekké válnak. Egyes esetekben azonban a medrek beágyazottsága, a geológiai tényezők a hegyek lábánál, a hordalékkúpokban —- tehát a kisvízfolyások alsóbb szakaszán — adnak több lehetőséget a nagyobb fajlagos kisvízhozam jelentkezéséhez. Az Unyi patakról szerkesztett hidrológiai hossz-szelvényeket 12. ábrán, a Sorok patak főágáról szerkesztettet pedig a 13. ábrán mutatjuk be. 2.3. A vízjárási viszonyok részletesebb vizsgálata Teljes adathiány esetén a vízjárást jellemző paraméterek meghatározásához megbízható módszerünk nincs. (A Szovjetunióban használatos CJ Vt C s valószínűségszámítási paramétereket ábrázoló térképek nagyságrendileg nagyobb folyókra és összehasonlíthatatlanul nagyobb földrajzi távolságokra készültek.) így tehát csak a Sorok patak rövid adatsorából levonható következtetésekről írunk. 2.3.1. A vízhozamok tartóssága Itt is először a 9—12 év hosszú vízhozamidősorból a különböző vízhozamok évi átlagos tartósságát számítottuk ki. A Rába adatainak vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a 10 éves adatsorból számított évi tartósságok és a 30 évesből számítottak között eltérés nincs. A 10 éves idősorból nyert adatokat a szokványos módon ábrázoltuk. A 9—12 év idősorából számított havi átlagos tartósságok és a sokévi idősorból számítottak már nem voltak azonosak. Az adatok javítását most is a Rába hosszabb idejű adatsorának a felhasználásával végeztük el. A javítás menetét a Sorok patak szombathelyi adatai március havi tartósságának számításánál mutatjuk be (14. ábra). Azonos lapra raktuk fel a szombathelyi rövid idősorból számított tartósságokat és a Rábának ugyanebből a rövid időszakból számított valamint a hosszúidőből számított tartósságait. A Rába két görbéjének eltérése alapján redukáltuk a szombathelyi görbét. Ugyanezt a redukciót elvégeztük az év összes hónapjára (14. ábra). A valamennyi hónapnak különböző átlagos tartósságú a Rába adatai alapján korrigált vízhozamait a 15. ábrán mutatjuk be. Az ábrán az egyes hónapok értékeit tört vonallal kötöttük össze : ezzel azt kívánjuk jelezni, hogy a havi értékek csak az illető hónapra vonatkoznak (havi tartósságról van szó), viszont a havi tartósság értékek összekötésével az éven belüli vízjárás jellegzetességei jól kidomborodnak : jól látható a márciusi hóolvadás, a júliusi csapadókmaximum stb. hatása.
