Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Szabó Ivánné–Zsuffa István: Kisvízfolyások hidrológiai vizsgálata

Hidrológiai Közlöny 1962. .5. sz. 503 HIDROLÓGIA Kisvízfolyások hidrológiai vizsgálata SZABÓ I V Á N N É* — ZSTJFFA ISTVÁN* A tanulmány a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben a kisvízfolyások hidrológiájával kapcsolatban már korábban kidolgozott és ismertetett [1, 2, 3, 4] módszerek alkalmazását mutatja be. 1. Az adatgyűjtő, előkészítő munka A készülő tanulmányok, adatgyűjtemények elsősorban a vízrendezések és a vízhasználatok tervezésének a megkönnyítésére szolgálnak, céljuk ezekhez a munkákhoz való bő adatszolgáltatás. A leglényegesebb feladat tehát a vízjárási- és vízhozamviszonyok kellő tisztázása. A legtöbb esetben az e célt szolgáló közvetlen vízhozam mérések és észlelések hiányosak : ezeknek pótlása éppen a hidrológus feladata. Mivel az adatpótlásra szolgáló módszerek korántsem egységesek és sokszor szubjektívek, célszerű a vizsgálat eredményeinek összefoglalásaként készülő tanulmányban azokat a természetföldrajzi adatokat is közölni, amelyek a vizsgálat során a vízhozam,- illetve vízjárásadatok meghatározásának az alapadatai voltak. 1.1. Belső adatgyűjtés Az adatgyűjtő munka legelső lépése a fellel hető vízállás és vízhozamadatok összegyűjtése. Az 1950—55-ös években a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet vízrajzi osztálya szinte valamennyi szóba kerülhető kisvízfolyásunkon végzett vízhozam-méréseket. 1956-ban ugyan a vízhozamnyilvántartó állomás-hálózat tervszerű kialakításának idején a kisvízfolyások nagyrészén végzett vízhozamméréseket megszüntették,

1 a vízállásészlelések azonban a legtöbb esetben folytatódtak. Bár a kérdéses vízhozammérések megszüntetésének nyilvánvaló oka a vízállás és a vízhozam közötti gyenge kapcsolat volt, mégis meg kell kísérelni a mért értékek fölrakása útján legalább a vízjáték egy hányadára a közelítő vízhozamgörbe megszerkesztését.

2 Sok esetben ez a vízrajzi szolgálat által készített vízhozamstatisztika igényeit egyáltalán ki nem elégítő közelítő vízhozamgörbe lesz vizsgálataink további alapja. Amennyiben * Vízgazdálkodási ós Tudományos Kutató Intézet, Budapest. 1 A vízhozamnyilvántartó állomások számának a csökkentése azzal a céllal törtónt, hogy csak olyan mérési szelvényt tartsunk fönn, amelyek adatai vízhozamstatisztika (napi vízhozamadatok) vezetését lehetővé teszi. A későbbi idők során a. szükségleteknek megfelelő, módszeres bővítéssel a hálózatot — részben kiépített — vízhozamnyilvántartó állomásokkal bővítik. 2 Azoknak az állomásoknak a jelentős hányadán, ahol a vízhozammérések 1956 óta is rendszeresen folynak, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben napi vízhozamadat nyilvántartását, „vízhozamstatisztikát" készítenek. Ennek segítségével a kérdéses vízfolyás hidrológiai vizsgálata nagyon leegyszerűsödik. ilyen közelítő vízhozamgörbe sem szerkeszthető, úgy teljes mértékben a műszaki hidrológia adathiány pótlására szolgáló módszereire vagyunk utalva. Természetesen ezeket az 1954—56-os években a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben kialakított módszereket a közelítő vízhozamgörbe ismeretében is fel kell használnunk. A közelítő módszerek alapadatai részben a szakirodalomból gyűjthetők össze. A részletes 25 000-es térkép tanulmányozása mellett a kérdéses vízfolyás vízgyűjtőterületére, esésviszonyaira, vízhálózatára ós az erdőborítottságra jellemző adatokat a Magyarország Hidrológiai Atlasza I. sorozat, Folyóink vízgyűjtője, című kiadvány megfelelő kötetében találhatjuk meg. A terület éghajlatára vonatkozó hidrológiai szempontból érdekes valamennyi adatot a ,,Magyarország Éghajlati Atlasza" c. Országos Meteorológiai Intézet-i kiadványból vehetjük. A vízjárás vizsgálata szempontjából fontos osapadókadatok részletes jellemzését szolgáltatja Dr. Hajósy Ferenc : „Magyarország csapadókviszonyai" c. munkája. A vízmórnök szempontjából talán legmegfelelőbb földtani leírást a Magyarország Vízkészlete. VITUKI kiadványsorozat III. a „Tározási lehetőségek" c. kötetében találhatjuk ós a legtöbb vízfolyás egy-egy tározásra alkalmas völgyszakaszáról még vízmérnöki szemmel készült geológiai leírást és térképet is beszerezhetünk a kiadványhoz kapcsolódó kéziratos anyagból. A felszíni lefolyás hevességét befolyásoló talajviszonyokat a Kreybig—Stefanovits-féle térképről olvashatja le a talajtanban jártas hidrológus. A rószletvizsgálatok során szükséges lehet egyes meghatározott időszak, időjárás és vízjárás adatainak a beszerzésére: az illető területről — akár a VITUKI-nál, akár a Meteorológiai Intézetnél — rendelkezésre álló észlelési anyagról, ugyancsak a Hidrológiai Atlasz megfelelő kötete tájékoztat. 1.2. Külső adatgyűjtés Az előkészítés belső adatgyűjtő munkája mellett igen lényeges a külső, többnyire a terepen végrehajtott adatgyűjtés is. Ez két részre osztható. Igen értékes adatokat adhatnak a helyszínen ismerős, lehetőleg vízügyi szakembereknek az írott, vagy szóban átadott tapasztalatai. Idetartozik az illetékes vízügyi igazgatóságnál a vízfolyásra készült tervek és geodéziai felvételek adatainak az összegyűjtése (hossz-szelvények, keresztszelvények, műtárgyak tervei stb.). Igen fontos adatok a terveken található, jórészt kétes értékű képletekkel számolt, de sok esetben annál nagyobb gyakorlati tapasztalattal és érzékkel kijavított mértékadó vízhozamértékek stb. Idetartozik a helyszínen lakóknak a régebbi árvizekre vagy esetleges kiszáradásokra vonatkozó, lehetőleg sokszorosan ellenőrzött szóbeli közlései is. Az előkészítő munkának azonban leglényegesebb — és talán sok esetben alábecsült — része a lehető legalaposabb helyszíni bejárás. Ennek közvetlen célja a meder-szelvények, hídszelvények fölmérése, esetleges árvíznyomok bemérése, kereszt-