Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

5. szám - Csókay Imre–Oroszlány István: Műanyagcsöves egyszerű öntözőberendezések

392 Hidrológiai Közlöny 1962. 5. sz. Csókay I.—Oroszlány 1.: Műanyagcsöves öntözőberendezések 7. kép. Az ideiglenes csatornába helyezett fóliacső ®omo 7. rijiacmiumamast mpyőa, nojioytceHHüH e epeMenHblU KÜHOA Abb. 7. ín den prorisorischen Kánai rerlcgtes Folienrohr A tiltó közepén lyukat vágtunk, és a fóliacső hozzákapcsolása céljából 10 cm-es csőcsonkot hegesztettünk rá. Az így átalakított tiltót lehelyezve és rákapcsolva a fóliacsövet, a víz a csatornafenéktől 20 cm-re ömlött ki, káros kimosásokat nem okozott. A tiltót üzemközben a 6. kép szemlélteti. A hepe-hupás terepen húzott ideiglenes csatornába bele fektetve a fóliacsövet, az öntözést a következőképp végeztük. Az ideiglenes csatorna legtávolabbi (325 m-en túli) szakaszát lezártuk a csővégre szerelt tiltóval, majd a csövön át megtöltve, elvégeztük belőle az öntözést. Ugyanígy öntöztünk a fokozatosan bekapcsolt közelebbi csatornaszakaszok mentén is, vigyázva, hogy az egyszerre bekapcsolt ideiglenes csatornaszakaszon belül ne legyen ollenesés. Az értékelés a következőkben foglalható össze : Előnyök : 1. Fóliacsővel a víz szállítása az ellenesésekkel tarkított terepen könnyen megvalósítható. 2. Lehetővé válik magasabb fekvésű területek öntözése is. 3. Az öntözés során az egyébként tetemes szivárgásból eredő vízveszteség gyakorlatilag 0-ra csökken. Esetünkben 350 m hosszú csatornaszakasz helyett csupán 25 m-en kellett szivárgással számolnunk. 4. A fóliacső könnyen szerelhető, súlya csekély, fémcsövekhez viszonyítva szinte elenyésző. Könnyen mozgatható, többszáz méteres vezeték szállítóeszköz nélkül is áttelepíthető. Hátrányok: A kísérlet során használt csövek viszonylag gyorsan tönkrementek. Merevségük miatt törésnél repedtek, szakadtak. Feltehetően az alapanyag másarányú keverésével ezen segíteni lehet. Várható azonban, hogy javított minőség ellenére is 1—-2 idény alatt bekövetkezik az elhasználódásuk. Ez azonban nem jelenti az alapanyag megsemmisülését, a használhatatlanná vált műanyagcső a sérült és korrodálódott vascsöveknél összehasonlíthatatlanul nagyobb értéket jelent. A fóliacsöves öntözés elterjedése során célszerű lenne a Bolgár Népköztársaságban már alkalmazott eljárást követni. Ott a hibás fóliacsövek beváltását használhatóra nagyobb ráfizetés nélkül hajtják végre. így biztosítható hogy a gyors elhasználódás és magas beszerzési ár mellett is rendkívül gazdaságos a fóliacső alkalmazása.' A fóliacső használatánál fontos a csőtagok hosszának kérdése. A csőhosszat kevéssé korlátozza a súly. 75 m-es fóliacső mozgatása is könnyűszerrel megoldható. Hosszabb csövek használata mellett szól az egyszerűség : kevesebb kötés, gyorsabb a fektetés. Korlátozólag hat azonban,^ogy a csöveket felszedés előtt külön kell vízteleníteni. A fóliacsövek alkalmazásánál a legnagyobb problémát a víztelenítés kérdése jelentette. Ha a vízszállítás megszüntetése érdekében a szivattyút leállítjuk, a fóliacső belsejében több-kevesebb víz marad, mert az — a domborzathoz idomult csőből — nem tud kifolyni. A víztelenítés érdekében a csövet a kiömlőnyílás, vagy csővég felé haladva végig fokozatosan fel kell emelni, mert csak így biztosítható a víz eltávolítása. Ez a művelet az, ami tulajdonképpen korlátozza a könnyen kezelhető csőtag hosszát, amit tapasztalatamk alapján általában 30 m-ben kellene megválasztani. A csőátmérő kérdésében vizsgálatot nem folytattunk. Mindkét műanyagcső belső átmérője 200 mm volt. Mivel a kis ideiglenes csatornák vízszállítóképessége 50 l/sec körüli és az alkalmazott Hortobágy szivattyú is ekkora vízhozamot szállít, esetünkben ez a méret megfelelt. A cső falvastagsága 0,8 mm volt. Bár a fóliacsövek alkalmazásánál az elhasználódás gyors ütemű, mégsem javasolható a falvastagság nagyob bmérvű növelése. Egyrészt a esősúly növekedése miatt, másrészt mórt a meghibásodás oka nem a csövek túlzott terheléséből, hanem a merev, töredező anyagból származott. Némi falvastagítás és az anyag minőségének lényeges javítása véleményünk szerint kiküszöbölné a gyors elhasználódást. A csőméret növelése viszont lényeges falvastagítással volna csak megoldható. Szükségesnek látszik, hogy a fóliacső lefektetése mélyített nyomvonalra történjék. Esetünkben az ideiglenes csatornák medrét használtuk fel erre. A vízzel telt fóliacső rendkívül labilis. Az üres cső feltöltéskor, a legcsekélyebb oldalirányú lejtő esetén a víz tehetetlen tömege a nem alaktartó csövet elmozdítja. Ez a csővezeték megtekeredésével és elzáródásával jár. Az így elzáródott csőszakasz a nyomásnövekedés miatt másodpercek alatt perforálódik és használhatatlanná válik. A dűlőút közepén vezetve a fóliacső vezeté-