Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

4. szám - Juhász József: Hazánk felszínalatti vízkészletére vonatkozó ismereteink

Juhász J.: Hazánk felszínalatti vízkészlete Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. 289 szivárgáshoz még a lösszel és más néhány méteres fedőréteggel fedett karsztterületek átlagos 8— 10%-os beszivárgását is figyelembe kellene venni s így országosan, a helyesebb 20—25 m

3/sec körüli kinyerhető dinamikus karsztvízkészlethez jutnánk. (Erre a kérdésre még részletesen, külön dolgozat keretében visszatérünk.) A rétegvízutánpótlódás Szándékosan hagytuk utoljára a rétegvíz kinyerhető dinamikus készletét, amely ma a legbizonytalanabb. Számos kutató — közöttük Balló Iván — megállapítása szerint a rétegvizeknek nincs utánpótlódása, így nincs is kitermelhető dinamikus készletük. Schmidt E. Róbert és szerző is a kompromisszumos megoldás híve. Schmidt E. Róbert szerint ugyanis 300—400 m alatt nincsen utánpótlódás, feletta van. Ezt a kritikus mélységet a szerző a felső pannon agyagos szintjeinek mélységében általában 250—300 m-ben vonja meg. A felvett mélységet azzal indokoljuk, hogy a felső pannon vízadó szintekkel megtűzdelt rétegsora ezekben a mélységekben lényegében végetér és több száz métér vastag döntően agyagos, márgás rétegsor következik. Megjegyezzük, hogy helyenként ez a mélység 300—450 m-ben jelentkezik csak. Vannak olyan kutatók, akik a teljes alföldi üledékes rétegsort egymással közlekedő víztartónak fogják fel (Szebényi Lajos), megállapítva, hogy a víz az agyagon keresztül is közlekedik, ha kis mértékben is. A rendelkezésre álló nagy felület miatt az agyagrétegeken keresztül mégis jelentős vízforgalom bonyolódik le. A Zagyva-völgy környékén Szebényi Lajos ilyen alapon 48 l/p/km

2 kitermelhető dinamikus készletet tételez fel. Végül vannak olyan kutatók, akik a kérdés fizikai tanulmányozásának nehézségeit megkerülve a gyakorlat számára statisztikai adatokhói becsléseket készítenek. Ilyen volt Schmidt E. Róbert és Ferencz Károly becslése. Ferencz Károly szerint a hidrológiai egyensúly megbontása nélkül Alföldünkön a 100 m-nél sekélyebb rétegekből 650—1000 l/perc/km

2 víz vehető ki. A 100 m-nél mélyebb rétegekből pedig 1000—1500 l/p/km

2. Schmidt E. Róbert szerint 1000—1500, sőt 2000 l/p/km

2 értéknél sem borul fel tapasztalat szerint a hidrológiai egyensúly. Ezeket a számokat már 8 évvel ezelőtt is túlságosan nagynak éreztük, hiszen így a teljes kivehető dinamikus vízkészlet 525 mm vízoszlopmagasságnak felelne meg az Alföldön, vagyis 1630 m

3/sec-nak. A Szolnok megyei kút-statisztikai feldolgozásból és az ország kút-statisztikai adataiból Urbancsek János az Alföldön kitermelhető dinamikus vízkészletet 22—25 m

3/sec-ra becsülte. Vegyük sorra az egyes feltételezéseket és vizsgáljuk meg realitásukat. Rétegvízutánpótlódás nincs A rétegvizek felett gyakorlatilag mindenütt talajvíz helyezkedik el, amely többé-kevésbé jó vízzáró feküre telepszik. Ugyanakkor a mélyebb víztartószintek között is bőven találunk vastagabb, vékonyabb agyagréteget, egyes kivételes területektől eltekintve. Számos kutató és szerző vizsgálataiból is kitűnik, hogy a felső — vagy másképpen első állandó — talajvíz a lehulló csapadékot gyakorlatilag felemészti. Tehát még ha feltételeznének is közlekedést az agyagrétegeken keresztül, gyakorlatilag nincs ami közlekedjék. A peremi felszínre bukkanások menti réteg töltődés elgondolása nagyon tetszetős megoldását adná ennek a kérdésnek. Sajnos, azonban egyrészt a peremi talajvizek vízháztartása nem sokkal kedvezőbb a medence belsejénél, másrészt pedig a rendesen igen keskeny sávban kibukkanó és a medence belseje felé számos szerkezeti vonallal szétszabdalt rétegsorokba aligha juthat be annyi víz, hogy azt a medence belsejében nagymértékben meg lehetne csapolni, hiszen a peremeken sem esik jelentősen több csapadék, mint az Alföldön. A többi vízfajta utánpótló hatása, mint már korábban láttuk, jelentéktelennek ítélhető meg. Ugyanakkor, ha azokra az ismereteinkre gondolunk, amelyek régen fúrt artézi kújtaink lassú, de szinte végzetszerűen mindenütt bekövetkező nyomáscsökkenésére mutatnak, nagyon félő az, hogy artézi kútjainkkal tulajdonképpen már eddig is a Kárpát-medence rétegeiben geológiai idők alatt felhalmozódott vízkészlethez nyúltunk hozzá, s az eddigi csekély figyelmeztetésnek csak az az oka, hogy egy-egy réteget még csak kevéssé terheltünk meg. Amikor azonban városaink és ipartelepeink jelentős fejlesztését tűztük magunk elé, egyre nagyobb mértékben nyúlunk majd ehhez a kitermelhető sztatikus vízkészlethez. Ugyancsak az utánpótlódás ellen szól az országból a déli határ mentén kiszivárgó vízmennyiség számítása. Hogyha a jelenlegi észak-déli artézivíz nyomáseséseket vesszük figyelembe Schmidt E. Róbert alapján, akkor I = 0,00025 mellett k = 10"

4 m/sec áteresztőképességet felvéve az Alföld D-i részén mintegy 300 km hosszú szakaszon az országból távozó víz mennyisége 2,5—3,0 m

3/sec-ra adódik mindössze. Az adott kis eséseknél a rétegek áteresztőképessége az aktív keresztmetszet jelentős csökkenése miatt nagymértékben kisebbedik s így valószínű, hogy az országból távozó vízmennyiség a számítottnál jóval kevesebb, sőt valószínűleg gyakorlatilag zérus. Az Alföldön a rétegvíz nyomásesése általában olyan kicsiny, hogy számottevő oldalirányú szivárgás még nagy szivárgó felületeket figyelembevéve sem lehetséges. Az utánpótlódás lehetősége ellen szól az Alföldön az artézi vizek nyomásviszonya is. Tudjuk, hogy az Alföldön a rétegvizek nyugalmi vízszintje általában nagyjából és ellapultan követi a felszín nagy formáit. Ez pedig Balló Iván és Ubell Károly véleménye szerint arra mutat, hogy nincs oldalirányú áramlás, hiszen ezek a rétegvízpúpok a geológiai idők folyamán már ellapultak volna. Először nézzük milyen érvek szólnak a vízutánpótlódás, tehát a kitermelhető dinamikus vízkészlet létezésének ellenzői mellett.