Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

4. szám - Könyvismertetés

"334 Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. Szófogadó P.: A mezőgazdasági település terv. B 3aKJiK>MeHHH yKa3biBaeTCH Ha HeoöxoflHMOCTb co3;;aHH$i Hepa3pbiBHOft CBH3H Meway rHAporeojiorneií H npoeKTHpoBaHHeM cejibCK0xo3BHCTBeHH0r0 nocejieHHfl, Ha HeoöxoflHMoe Hcn0Jib30BaHiie npocKTHpoBOHHOíí h TexHHMecKott pyKOBoaHTejibHOH paSoTbi Ha HapoAHC)xo3HHCTBeHHOM ypOBHe. Hydrogeological Aspects of Planning Agricultural Settlements By P. Szófogadó The almost revolutionary development of the agricultural cooperative movement in the spring 1959, presented all over the country serious problems to the engineers engaged in the socialist reorganization of the agriculture. Difficulties in the water supply were encountered in the selection of many farm sites. For avoiding the location of farms on hydrogeologically unfavourable sites, experts on hydrogeology were included in the site allocation committees. The subject dealt with in this paper may be resolved into three main groups : 1. Experiences gained in the course of rapid site •allocations started in the spring, 1959 are summarized in Part I. Examples are quoted for illustrating the close interrelation of hydrogeology and the selection of farm sites. Hydrogeological problems encountered in locating 196 major farms in the Veszprém County, together with the successful and less successful site selections are described. 2. Aspects of locating wells and methods of water supply, most suitable under given hydrogeological conditions are dealt with in Part II. Consequences of locating wells by disregarding hydrogeological and sanitary considerations are illustrated by practical examples. Cases of inproper well design are alsó mentioned. Directives are given subsequently for the proper location of wells and for the selection of the well type corresponding mostly to given hydrogeological conditions. 3. Problems awaiting to be solved in the interest of a uniform water supply of agricultural units are considered in this part, and possible solutions are evaluated, of which the most suitable is suggested for future realization. In conclusion the necessity of considering the aspects of hydrogeology in planning agricultural settlements is pointed out, to achieve the maximum benefit for the national economy. Réméniéras, G.: Mérnöki hidrológia (L'hydrologie de Vingénieur). Collection du Laboratorie National d'Hydraulique. Paris, Eyrolles, 1960. 413 lap, 188 ábrával. A műszaki hidrológia megalapítójának világszerte a francia E. Belgrand-ot tekintik, akinek ,,La Seine, études hydrologiques (A Szajna, hidrológiai tanulmány) c. alapvető munkája 1872-ben jelent meg. Hosszú időn át ő és a nyomában járó honfitársai voltak ennek a tudományszaknak a legfőbb művelői. De már a századforduló körül kicsúszott a kezükből a vezetés, és évtizedeken át nem jelent meg francia mérnök tollából számottevő hidrológiai kézikönyv.* Nagy és régi mulasztást pótolt tehát Gaston Réméniéras kitűnő művével, amelyben a párizsi mezőgazdasági mérnöki főiskolán (École Nationale du Génié Rural) tartott előadásait foglalja össze. Mivel a hidrometriát, az árhullámok levonulását •és a talajvíz áramlásának törvényeit Franciaországban általában a hidraulika keretében tanítják, Réméniéras csak a vízfolyások hozamát befolyásoló tényezőket és a lefolyás alakulását tárgyalja, és ennek megfelelően két fő részre osztja művét, amelyek 5, illetve 4 fejezetre oszlanak. Az első rósz (Étude des faeteurs du débit des eours d'eau = A vízfolyások hozamát megszabó tényezők vizsgálata) az általános légkörtani bevezetés után igen részletesen foglalkozik a csapadékkal, majd a vízgyűjtőterület természet-földrajzi jellemzése után a hőháztartást, a párolgást és a lefolyási veszteségek alakulását tárgyalja. A második részt (Analyse du régime des eours d'eau — A vízfolyások vízjárásának elemzése) a vízrajzi észlelőhálózat, és különösen a vízhozammérő állomások kialakításának kérdése vezeti be. A vízhozamgörbék szerkezetének és a hiányzó vízhozamadatok pótlásának nehézségeiről szól a következő fejezet. Végül az egységnyi érhullámkép megszerkesztésének ós a hidrológiai tanulmányokban döntő fontosságú, különböző valószínűségű árvízhozamok meghatározásának tárgyalásával zárul a mű. A szerző tehát a mérnöki hidrológia széles körének •csak kis szektorával foglalkozik. A bevezetőben már • A hangsúly a ,,mérnök*' szón van, hiszen Maurice Pardé grenoblei professzor az 1925-ben kiadott „Le régime du Rhőne" (A Rhone vízjárása) c. két kötetes müvével a hidrológia földrajzi irányának megalapítói közt világviszonylatban is a legnagyobbak egyike, aki geográfus létére, mint tanár és fáradhatatlan tollú szakíró, hazája mai mérnök-hidrológusai nagyrészének Í3 tanítómestere volt. említett fejezetek elhagyásán kívül elmaradt pl. az egész morfológia, a tavak hidrológiája, a hordalék, a jég, a vízminőségi kérdések és az árvízelőrejelzés tárgyalása. (Ez részben azzal függ össze, hogy hidrológián mindenki mást ért. A hodralók a morfológiához kötve potamológia néven tárgyalható — és valóban így teszi Pardé professzor „Cours de potamologie et dynamique fluviale" c. egyetemi jegyzetében. A tavak is külön szaktudomány, a limnológia körébe utalhatók, és ha a görög kifejezést ma szokásos értelmezésben használjuk, ide sorolható a vizek kémiai tulajdonságainak tárgyalása is.) Ha kifogásolhatjuk is, hogy a szerző nagyon szűkre szabta a mérnöki hidrológia területét, javára kell írnunk, hogy a mérnöki gyakorlat szempontjából legfontosabb hidrológiai kérdésre irányítja figyelmét, és azt a keveset, amit markolt, valóban nagyon alaposan tárgyalja. További érdeme, hogy az általános elméleti bevezetés igen szélesen megalapozott. Itt lényegesen mélyebbre nyúl a szerző, mint általában szokás, anélkül azonban, hogy feleslegeset adna. Ki kell emelnünk a nagyon gazdag bibliográfiát is. Az egyes fejezetek végén felsorolt irodalom összesen 211 utalást ölel fel. A hazai munkákon kívül főként amerikai műveket idéz, de nem hagyja figyelmen kívül a német forrásokat sem, és találunk néhány olasz és spanyol címet is. A szovjet hidrológusok közül G. A. Alekszejevet ismeri és — dr. Salamin Pál egyik francia nyelvű tanulmányából — magyar anyagot is merített a fiatalon elhunyt Benedek Pál ragyogó Körös-tanulmányának egyik ábrája alakjában. A külföldi munkák ilyen széleskörű, a nagy nem" zetek irodalmában meglehetősen szokatlan figyelembevétele a francia műszaki hidrológia hosszú szunnyadásában leli magyarázatát. Ez az oka annak is, hogy a könyv gyakorlati példáinak, illetve ábráinak egy része még külföldi, főként amerikai eredetű. De éppen az ábrák tanúsítják, hogy Franciaországban fellendülőben van a műszaki hidrológia. A legtöbb idegenből átvett módszert hazai példán mutatja már be a szerző, és mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban új, önálló eredményeket is hoz. Gondolok itt egyrészt a matematikai statisztika terén végzett vizsgálatokra (Gibrat, Halphen, Morlat stb.), másrészt a lefolyási jelenségek elemzésére (Pardé, Coutagne, Rodien, Jacquet stb.) és nem utolsó sorban a hidrometeorológia körébe vágó vizsgálatokra (Serra, Tűre, Fontaine, Cappus, Chartier stb.). (Folytatás a 347. oldalon)