Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

4. szám - Szófogadó Pál: A mezőgazdasági településtervezés és a vízföldtan kapcsolata az előtervezés során

"332 Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. Szófogadó P.: A mezőgazdasági település terv. rakott téglafalazatú, vagy megfelelő oldal- és fenékkavicsolással ellátott betongyűrűs kutat célszerű a tárolótér miatt építeni, hogy egy kútból 5—20 m

3/napi vízmennyiség kitermelhető legyen. A betongyűrűs kúttípus csakis olyan területen használható, ahol a talajvíztartó réteg durva szemszerkezetű, jó vízvezető- és vízleadó-képességű homok, kavicsos homok, vagy homokos kavics anyagú üledék. A kútgyűrűket a víztartó rétegbe kell helyezni, így a kút fenékszintjéről a vízutánpótlódás alulról biztosítva van. A majorközpontok és lakótelepülések egységes vízellátása A majorközpontok és lakótelepülések egységes vízellátása általában ott merül fel, ahol a főmajor a lakótelepülés mellett helyezkedik el. Összekapcsoljuk-e a főmajor és a lakótelepülés vízművesítését, vagy külön-külön volna célszerű vízellátásuk megoldása ? E kérdés elbírálásánál a következő szempontokat kell mérlegelnünk : népgazdaságunk anyagi teherbírása, gazdaságossági kérdések, hidrogeológiai adottságok és az üzemelésből eredő gazdaságossági előnyök. A községek vízművesítését erőteljesen siettetik a falun települő mezőgazdasági üzemek. Ezek vízmű-igényeinek a község vízmű-igényeivel való egyesítése a megoldás gazdaságosságát általában fokozza Ha a gazdasági főmajor a falu belterületén, vagy ahhoz közel települ, akkor a falu és a központi major közös vízművesítésének lehetősége fokozottan fennáll. A major vízfogyasztása az állattartás következtében igen számottevő. Általában valamely majorban tartott állatok vízigénye (50—60 m

3/ nap), annyi, mint ezer emberé. Ebből levonhatjuk a következtetést: ahol a lakótelepüléstől nem messze (300—400 m) nagyobb számú állatot kell tartani, ott a falu és a major együttes közműves vízellátásának kérdése megérett a megvalósításra. Természetesen egyik napról a másikra a termelőszövetkezetek és a lakótelepülések egységes vízművesítését nem lehet országosan megoldani. A fokozatosság elvét az ország gazdasági erejéhez mérten kell ütemezni. Felvetődik a kérdés, hogy hol kezdjük el a termelőszövetkezetek és a községek egységes vízművesítését. Elsősorban a következő területeken : 1. Ahol általában a hidrogeológiai adottságok igen kedvezőtlenek, a major területén a vízbeszerzés nem oldható meg és a község is súlyos vízgondokkal küzd. A kedvezőtlén és nehezebb vízszerzési adottságok mellett egyre inkább a közös vízmű gazdaságossága nyomul előtérbe Az egyre nehezebb vízbeszerzés gazdaságossági szempontból a vízművek összevonása felé tereli a megoldást. Elsősorban tehát a hidrogeológiailag kedvezőtlen területeken kell megoldani a község és a termelőszövetkezet együttes vízellátását. (Pl. Tés, Kisgyőr, Rezi stb.). 2. Olyan területeken, ahol a község vízmü ve sítve van és a major a község közelében települt. A major vízellátását a községi vízműre célszerű rákapcsolni, még abban az esetben is, ha a major területén ásott kútból a major vízszükséglete átmenetileg — a távlati tervek figyelmen kívül hagyásával — biztosítható. (Pl. Balatonfüred, Nemesvámos, Magyarpolány, Úrkút, Nóráp, Ukk, Csékút stb.). 3. Azokban a községekben, ahol már fúrt kút van és a major vízszükséglete helyileg ásott kútból nem biztosítható. Ha a kút vízhozamadataiból egyértelműen megállapítható, hogy a major és a község vízszükséglete megnyugtató módon biztosítható, gazdaságossági számításokkal kell eldönteni, hogy a meglevő fúrt kútra történő vízmű kiépítésével történjen-e meg a termelőszövetkezet és a község egységes közműszerű vízellátása. Minden valószínűség szerint mély fúrt kút (300 m) létesítésének szükségessége esetén a meglevő fúrt kútra történő vízmű kiépítése gazdaságosabb. Előnye, hogy a község közművesítése is megoldódik, (Pl. Csikvánd, Szőc, Borszörcsök, Sáska stb.). 4. Azokban a községekben, ahol fúrt kút nincs, a főmajor a község mellett települt és a termelőszövetkezet vízszükségletének biztosítására már új mélyfuratú kút létesült. Amennyiben a kút vízhozama a termelőszövetkezet és a község együttes vízszükségletét megnyugtató módon biztosítja, úgy a községi vízművet később majd a termelőszövetkezet fúrt kútj ára célszerű telepíteni. (Pl. Ohid, Zalaerdőd stb.). •5. Ha a főmajor területén az ásott kutakból történő vízbeszerzési lehetőségek kedvezőek — tehát a talaj víztartó réteg jó vízvezető és vízleadóképességű homok, homokos-kavics anyagú üledék, akkor a külön vízmű általában kisebb beruházási költséggel oldható meg. Ilyen esetben a külön vízmű létesítése indokolt. (Pl. Bakongyepes, Tüskevár, Dabrony stb.). A beruházási költségek viszonya ugyan nem mindenkor döntő a gazdaságosság szempontjából, mert ehhez az üzemeltetés költségeit és körülményeit is mindig számításba kell venni. Nyilvánvaló, hogy egy közös vízművet kevesebb személyzettel gazdaságosabban és szakszerűbben lehet üzemeltetni, mint a több helyen szétszórt több üzemből álló vízműveket (vastalanítás, vízkezelés stb.). Ezért a jövőben a közös vízmű kiépítésének szempontjait kell figyelembe vennünk, ha a majorok vízzel való ellátásának terpezésével foglalkozunk. A termelőszövetkezetek egységes vízellátása érdekében megoldandó feladatok Az 1959. év tavaszán megkezdett gyorsított majorhely telepítések 1960-ban fejeződtek be. A kezdeti részletesebb vizsgálat nélkül történő telepítések ma már nem felelnének meg a szakosított mezőgazdasági termelésnek. Ezt követnie kell a nagyobb területen, jelenleg járási szinten folyó mezőgazdasági vizsgálatoknak, melyek során a nagyobb termelési egységek kialakítása a fő feladat. A termelési egységek (körzetek) termelését megyei szinten az ötéves tervek feladataival, célkitűzéseivel kell végül összhangba hozni. A mezőgazdasági termelés fejlődési ütemének fontos előfeltétele a már kialakított, illetve ki-