Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
4. szám - Szófogadó Pál: A mezőgazdasági településtervezés és a vízföldtan kapcsolata az előtervezés során
Szófogadó P.: A mezőgazdasági település terv. Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. 329 2. ábra. Szelvény vázlat Tés község belterületéről. A mészkő és dolomitfennsíkokon csak a mélyedéseket kitöltő üledékből nyerhető kevés víz Que. 2. rudpoeeoAoeunecKuü pa3pe3 eo eHympeHHocmu depeenu Tem. Ha u3eecmKoeoü u dOAOMumHOü eo38biuieHnocmu eody MOMCHO noAyiumb moAbno U3 omAOJtcenuü e yzAyÓAenuHX, HO U 3decb e HeőOAbutoM KOAUiecmee Fig. 2. Diagrammatical profiles for the internál area of the village Tés. On the high plateau consisting of limestone and dolomité, water can be gained from sediment-filled depressions only A majornak a községtől távolabbi területre való áthelyezésével a község vízellátása természetesen nem oldódott meg A megye vezetőinek kell igen sürgősen biztosítani a szükséges beruházási összeget (kb. 3 000 000 Ft-ot), hogy a jásdi forrásokra telepítendő központi vízművel a község vízellátása is megoldást nyerjen. Lókút községben az előbbihez hasonlóan kedvezőtlenek a víznyerési lehetőségek A községet az elmúlt években egyetlen ásott kútra — kb 800 000 Ft-os beruházási összeggel — közművesítették. Azonban a kút gyenge vízadóképessége miatt a lakosság vízszükséglete közel sincs kielégítve. A községben a majorhely kiválasztása nem történt meg, mert a major vízigényét a község területén, illetve környékén biztosítani nem lehetett. Itt is, mint sok helyen, a község és a termelőszövetkezet vízellátása közös megoldásra vár. A vízbeszerzésre feltárással egybekötött kutatást javasoltunk. A fedőhegységi képződményekkel felépített területeken az esetek uralkodó többségében patakvölgyek alluviumában létesítendő ásott kutas vízkivételt, illetve forrásfoglalást és meglevő vízműhöz való csatlakozást javasoltunk. A medenceüledékekkel feltöltött területeken a majorhely-kitűzések lényegesen kedvezőbb morfológiai adottságok mellett történtek, ezeken a területeken ásott és f úrt kutas vízkivételi művek létesítése látszott a legalkalmasabbnak. Az ilyen földtani felépítettségű területeken szerzett tapasztalataink és végzett vizsgálataink is azt mutatják, hogy a majorok vízellátása ásott kutak létesítésével a legtöbb esetben megoldást nyerhet ott, ahol a talaj víztartó réteg pleisztocénkorú folyóhordalék. A pleisztocénkorú üledékek durvább szemszerkezetűek, jobb vízvezető- és vízleadó-képességük folytán nagyobb mennyiségű víz kitermelésére alkalmasak. Ahol viszont a pannon-medenceüledékek a felszínen, vagy a felszín alatt 1—2 m mélyen helyezkednek el, ott az esetek többségében fúrt kutas vízkivételi műveket javasoltunk. A pannon képződmények finomszemcséjű agyagiszap-homokliszt keveréküledékből állnak, rossz vízvezető- és vízleadó-képességük miatt nem nyújtanak lehetőséget nagyobb mennyiségű víz kitermelésére. Vízföldtani adottságok — javasolt vízbeszerzési módok Az előzőekből kitűnik, hogy termelőszövetkezetenként az összes víznyerési lehetőségeket megvizsgáltuk és lehetőség szerint a leggazdaságosabb megoldást javasoltuk. Példaként említjük meg: ha a majortól 300—400 m-en belül forrás, fúrt kút, vagy kiépített törpevízműre való bekötési lehetőség kínálkozott, ebben az esetben a fenti három megoldási módszer egyike került javaslatba. Ezen megoldások esetében a kb. 300 fm csőhálózat kiépítése általában olcsóbb, mintha fúrt, vagy nagyátmérőjű ásott aknakút létesült volna. Amennyiben a fenti lehetőségek nem álltak fenn, a major területén ásott kutas vízbeszerzési módokat javasoltunk. Az ásott kutak létesítésével kapcsolatosan az a kérdés merült fel, hogy vajon egy — kb. 10 m mély és 1,5 m átmérőjű — ásott kútból, melynek építési költsége mintegy 40 000 Ft, mennyi víz termelhető ki. Vajon ásott kutak létesítésével a major vízszükséglete biztosítható-e ? Elsősorban meg kellett vizsgálnunk a talajvíztartó réteg szemszerkezeti jellemzőit, ezért a nagyátmérőjű végleges kutak lemélyítése előtt kisátmérőjű vízkutató fúrások lemélyítését javasoltuk a szemcseösszetételi jellemzők és a talajvíz mélységi elhelyezkedésének megállapítása céljából olyan területeken, ahol nem volt ismeretes a talaj víztartó réteg porozitása és vízleadó képessége. Az említett fúrásokat a kiviteli munka előtt mélyítették le. (Néhány ilyen jellegű munkát művezettünk, ezekre a továbbiakban még visszatérünk.) Olyan területen, ahol ismert, illetőleg a terület morfológiájából és a major környékén levő ásott kutak vizsgálatából közvetlenül megállapítható, hogy a talajvíztartó réteg porózus szövetű, jó vízvezető- és vízleadó-képességű homok, homokos kavics, vagy kavicsos homok anyagú üledék, ott előfúrás nélkül végleges jelleggel ásott, ill. csőkút létesíthető. Ahol a talaj víztartó réteg finomszemcséjű agyag-iszap, homokliszt, ill. finomszemű homok keverékéből áll — amennyiben a vízszükséglet 15—20 m 3/napi vízmennyiséget nem haladta meg — ott 2—3 nagyátmérőjű ásott aknás kút létesítését javasoltuk. 15—20 m 3/nap feletti vízigény esetén vagy fúrt kút létesítését, vagy távolabbi forrásra kapcsolt vízmű kiépítését javasoltuk oly módon, hogy egyúttal a majorhoz tartozó község egységes ivóvízellátása törpevízmű kiépítésével megoldást nyerjen. A kedvezőtlen vízbeszerzési területeken — amilyen Veszprém megyében számos található — sok esetben költséges, ideiglenes megoldást kellett javasolnunk. A gazdasági épületek felépítése után az állatállomány részére a víz biztosítása igen fontos feladattá vált. Ismeretes volt, hogy a talajvíztartó réteg igen rossz vízvezető- és vízleadóképességű, ennek ellenére egy vagy két ásott kutat kellett létesítenünk, hogy a kezdeti 4—6 m 3/nap vízszükségletet biztosítani tudjuk. Ez a megoldás csak ideiglenes. A major vízszükséglete véglegesen
