Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

4. szám - Szófogadó Pál: A mezőgazdasági településtervezés és a vízföldtan kapcsolata az előtervezés során

327 Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. Hírek A mezőgazdasági telep üléstervezés és a vízföldtan kapcsolata az előtervezés során SZÓFOGADÓ PÁL* Bevezetés A termelőszövetkezeti mozgalom 1959. év tavaszán történt szinte forradalmi kibontakozása országszerte igen nagy feladatok elé állította a mezőgazdaság szocialista átszervezésével foglalkozó műszaki szakembereket. A létrejött és új élet küszöbén álló termelőszövetkezeteknek a megalakulás évében kellett lerakni a közös gazdálkodás alapjait. Felszámolva a kisüzemi gazdálkodást, parasztságunk egy teljesen töretlen és járatlan út előtt állt és nehéz szervezési viszonyok között kezdte el a munkát. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének anyagi feltételeit az állam hosszúlejáratú kölcsönök, hitelek formájában biztosítja. A megyei tanácsok a megyék területén feltérképezték a már meglevő mezőgazdasági épületek felhasználhatóságának lehetőségeit és az újonnan építendő mezőgazdasági létesítményekre vonatkozó hiteleket az erre rászoruló termelőszövetkezetek között szétosztották. Jelentős beruházási teherként jelentkezett azonban a legtöbb helyen a vízbeszerzés megoldása, amelyre sok esetben először nem is számítottak. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek majorhelyeinek a közelmúltban történt kijelölésénél a Magyar-Középhegység vonalában (főleg Veszprém megyében) a majorok vízellátásának nehézségei még fokozottabban jelentkeztek s a majorhely-kijelölő bizottságokban résztvett agromérnökök, építészek, közegészségügyi és helyi szervek képviselői a vízbeszerzésre, a vízbeszerzés leggazdaságosabb módjára, vízműkutak telepítésére sok esetben nem tudtak egyértelmű választ adni. Ezelc a körülmények tették szükségessé, hogy a majorhely-kijelölő bizottságok munkájába hidrogeológusok kapcsolódjanak be s a vízbeszerzés földtani, műszaki és gazdaságossági kérdéseit képviseljék. Milyen mértékben függ össze a vízbeszerzési kérdésekkel a mezőgazdasági üzemek telepítése ? A kisparaszti üzemeknél a vízbeszerzés igénye szétszórtan jelentkezik és kielégítése általában nem jelent műszaki problémát. Mezőgazdasági nagyüzemek telepítésekor a vízigény koncentráltan jelentkezik. Sok helyen a vízbeszerzés igen kedvezőtlen, szinte megoldhatatlan. A nagyüzemi igények mellett a különleges termelésre szakosított telepek az átlagtól eltérő vízigénnyel lépnek fel. Ezért a korszerű nagyüzemek fejlesztésénél a vízbeszerzési lehetőségek tisztázását üzemrendezés előtti — tehát a telepítéssel egyidőben végzendő — feladatnak kell tekinteni. A mezőgazdasági nagyüzemek szervezésénél a hidrogeológiai kérdések előzetes tisztázásával rendszerint jelentős költségmegtakarítást érhetünk el. Ezt bizonyítják a felsorolásra kerülő példák. * É. M. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Mérnökgeológiai Osztálya, Budapest. Vízföldtani adottságok Veszprém megye területén A megye területének részletes vízföldtani jellemzésére csak vázlatosan térünk ki. A mellékelt vázlatos vízföldtani térképen a földtani képződményeket három vízföldtani egységre tagoljuk (1. ábra). 1. Uj paleozoós (fillit, homokkő) és mezozoós alaphegységi képződményekkel (mészkő, dolomit, agyagmárga, mészmárga) felépített területek (É-i Bakony, D-i Bakony, Balaton-felvidék és a Keszthelyi-hegység). 2. Fedőhegységi képződmények (eocén, oligocén : agyag, homok, homokkő, márga, mészkő) területe (Dudar, Nagyesztergár és környéke). 3. Medenceüledékekkel (miocén, pannon : agyag, homok, kavics, konglomerátum, mészkő) feltöltött területek (Veszprém megye É-i, ÉNY-i, NY—ÉNY-i peremvidéke, tehát a Devecserimedence, Pápai-medencerész, a Keszthelyi-hegységtől NY-ra és É-ra eső területek és a Tapolcaimedencerész). A felsorolt három egységen belül is fennálló, egymástól lényegesen eltérő vízföldtani adottságok, nevezetesen a kőzetek vízvezetőképességének vízszintes és függőleges irányú gyakori változását a felsorolásra kerülő példáknál ismertetjük. A karbonátos (mészkő-, dolomit anyagú) kőzetekkel felépített területrészek közül a Balatonfelvidék az esetek túlnyomó többségében a legjobb megoldást nyújtotta. Ismeretes, hogy a Balatonfelvidéken számos- forrás lép felszínre, amelyek kis vízhozama is egy-egy főmajor vízellátását megnyugtató módon biztosítja. Ilyen források majdnem minden község környékén találhatók és a majőrhelyeket vagy a forrás mellé, vagy a forrástól 300—400 m-en belül jelöltük ki. A térképen feltüntetett jelek mutatják, hogy az esetek túlnyomó többségében forrásokra kapcsolt vízmű kiépítését javasoltuk. Voltak ugyan korábban kijelölt majorhelyek, amelyeket vízföldtani szempontból igen kedvezőtlen helyre tűztek ki. Meg kell említenünk a Kővágóörs-i termelőszövetkezet főmajorjának vízföldtani szempontból igen kedvezőtlen helyre történt kijelölését. A főmajort — amely százférőhelyes, magtárpadlásos istállóból áll — Révfülöp és Kővágóörs közötti permi homokkőből felépített magas hegygerincre tűzték ki. A major mellett a permi homokkőbe egy 3 m átmérőjű, 40 m mély ásott kutat mélyítettek le. A permi homokkő vízszegénysége miatt ilymódon vízhez nem juthattak, ezért az állatállomány részére szükséges vízmennyiséget kb. 1,5 km távolságról, meredek úton szállítják. A major kitűzése hidrogeológus közreműködése nélkül történt. Későbbi helyszíni bejárásunk után közöltük, hogy a főmajor vízellátása kb. 1,5 km távolságról, a Kállai-medence peremén felszínre lépő forrásból csőhálózat kiépítése révén biztosítható, azonban ez igen költséges. A csővezeték fektetéséhez szükséges árkot 800 m-es szakaszon kemény homokkőben kellene vezetni. A majornak a Kállai-medence peremére való kitűzése jelentette volna a helyes megoldást.