Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

1. szám - Magó I.: Az olajipari szennyvizek tisztításával kapcsolatos hazai tapasztalatok és újabb eljrások

hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. 19 SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Az olajipari szennyvizek tisztításával kapcsolatos hazai tapasztalatok és újabb eljárások MAGÓ ISTVÁN* A beíogadó vízfolyások és az olaj Az élővizekbe került kis mennyiségű olaj káros hatásának vizsgálatakor az élővíz változó vízhozamát, környezetét, a víz felhasználásának módját, az olaj mennyiségét, fajtáját stb. kell figyelembe venni. E téren hazánk nincs előnyös helyzetben. Legnagyobb vízhozamú befogadónk, a Duna melletti olajfinomítók, valamint az olajszállító uszályok máris éreztetik hatásukat. Az olaj a víz felszínén, a meder széleken, sőt egyes helyeken a mederfenéken is okoz már szennyeződéseket. Más hazai finomítók azonban szennyvizeik befogadója esetében a kis vízhozam miatt még nagyobbak a nehézségek. A legkisebb üzemeltetési rendellenességből származó káros hatások rendszerint máris jelentkeznek a vízfolyás szennyezettségében. (Pl. Zalaegerszegen a Váliczka patak, illetve Zala folyó, Wyirbogdányon a Lónyai csatorna.) A szennyeződés eltűrhető mértéke azonban sajnos hazai előírások hiányában ma még nem szabható meg. A MNOSZ 15302 „Szennyvíztisztítás" tárgyú szabvány 3522 sz. pontja, Zsukov adatai alapján [7] 25—30 mg/l kőolaj szennyeződést még úgy ítéli meg, hogy az a vízfolyás öntisztító erejét nem befolyásolja. (Kérdés, hogy a hígítás mértékét, tehát az elméleti teljes összekeveredést lehet-e számítani megbízható módon ? Ismeretes ugyan számítási mód az elkeveredés idejének, illetve hosszának számítására, de ennek gyakorlati értéke ma még határozottan nem ítélhető meg [2/b]). Eszerint 800 m

3/sec dunai KKQ esetén naponta 1728—2070 tonna olajat lehetne beengedni a Dunába ? Ez az olajmennyiség bizonyítja, hogy a szabványban közölt küszöbértéknek megfelelő olajszennyeződés megengedése népgazdasági szempontból is, de az élővíz szempontjából is mennyire káros lenne, mivel 400 Ft/tonna egységárral számítva ez napi 800 000 forint értékű olaj leengedését és elvesztését jelentené. Az Amerikai Egyesült Államokban a víz felszínén megjelenő, látható olajréteg vastagságára az alábbi adatokat kapták : Megjelenési forma Alig látható még a legkedvezőbb látási viszonyok között is A viz felszínén ezüstös ragyogás jelenik meg Először figyelhető meg színeződés, de még csak nyomokban Fényes színes csíkok jelennek meg A színek kezdenek tompábbá válni A színek tompábbak Réteg Egy km*-t bovastagság rító réteghez (mm) tartozó olajmennyiség 0,000038 36 0,000076 73 0,00015 146 0,00030 293,0 0,0010 975 0,0020 1950 * ÉM Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest. A Duna átlagos szélességét kis vízhozamnál 300 m-nek és a középsebességét 0,80 m/sec-nek feltételezve, a legutóbbi érték kialakulása kb. 0,47 kg/sec, vagyis napi 40 tonna olaj mennyiségnek felelne meg. Az említett 25—30 mg/l terhelési értékhatár alapulvétele tehát az élővizeket súlyos helyzetbe hozná. Valószínű, hogy jelenleg a Duna olaj-szennyeződése meghaladja a napi 40 tonnát, s hogy a Duna felszínén még sincs összefüggő olajréteg, az két okra vezethető vissza. Az egyik ok a víz mozgása és állandó keveredése, a másik ok az a jelenség, hogy a természeti hatások következtében (napfény, levegő, szél) a 0,000076 mm-nél vékonyabb olajréteg 5 órán belül eltűnik a víz felszínéről. Külföldi kísérletek szerint a 0,025-—0,05 mg/l koncentrációnál nagyobb olajszennyeződés a víz szagosságát idézi elő [2/b, 12]. Ez a határ azonban az ivóvíz céljára történő felszíni vízkivétel esetében megengedhető, minthogy a nyers víz általában előtisztítást és vegyszeres kezelést kap. Az ipari vízfelhasználásnál a vízzel szemben támasztott igény a felhasználás módjától függ, ezért itt esetenként kell a kérdést megvizsgálni. Az olaj jelenléte a befogadó vízfolyás élővilágát is befolyásolja. így pl. az olajszag a poliszulfidos olaj esetében 0,1 mg/l, egyéb ásványolajféleség esetén a 0,3 mg/1 értéket meghaladó szennyezettségnél a halakon is megérezhető. (Husmann szerint a halak 300 mg/l fűtőolajtól és 300 mg/l Diesel olajtól 48 óra alatt, 50 mg/l benzintől pedig 2 óra alatt elpusztulnak [8]). Az öntözésnél felhasználásra kerülő vízzel szemben támasztott minőségi igény az olajszenynyeződést illetően hazánkban jelenleg még nem tisztázott. Az olajszennyeződésű felszíni vizek tűzoltási célra tisztítás nélkül felhasználhatók, ha a vízben levő olajmennyiség a tüzet nem táplálja. Ez a veszély élővizeink jelenlegi állapotában nem fenyeget. A hajó- és csónaktestek, valamint az üdülésre használt parti növényzet és homok látható, kellemetlen olajszennyeződése a népegészségügy szempontjából jelentős vízisportot zavarja. Ezeket az olaj lerakódásokat nem annyira az olajfinomítók üzeme, mint inkább a hajók és tankuszályok eddig nem szabályozott üzemeltetése (tárolótér mosás, olajozás, hajótérből származó folyás, fenékűrítés stb.) idézi elő. A víz felszínén megjelenő nehéz nyersolajat — az amerikai kísérletek szerint — 9 mm rétegvastagság felett, míg az olaj és benzin keveréket 3 mm vastagság felett lehetett csak forrasztó lámpával lángra lobbantani. A keletkezett láng 8 km/óra sebességű szellővel szemben máinem terjedt. Sajnos, hasonló hazai kísérleti ered-