Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
3. szám - Papp Ferenc: A hidrológia és geológia kapcsolata
190 Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. Papp F.: A hidrológia és geológia kapcsolata vagyis a kőzet felületével szomszédos molekuláknak a felület felé eső pólusa a felületen levő elektromos töltés előjelével ellentétes töltésű. Ennek a vízburoknak a vastagsága, a benne fellépő molekuláris erők nagysága szempontjából természetesen egyáltalán nem közömbös az. hogy milyen ásványok alkotják a kőzet felületét. A porózus közegbeli hézagok mérete, geometriájuk döntően befolyásolja a víz viselkedését. Repedezett kőzetekre nézve pl. ismeretesek Dúrjagin, B. V. és Rebirider P. A. kutatási eredményei. amelyek szerint, ha a repedést határoló kőzet fala egymástól mintegy 4 ~ 5 /x-nál nagyobb távolságra van, akkor a vízmozgás a gravitációs erő hatása alatt áll. Ennél kisebb résszélesség esetén viszont a víz hidraulikai szempontból nem mozog : kötött állapotú. Az ásványok a hézagok alakját is megszabják. sőt a hézagok falfelületét is. A hézagok falfelülete vagy sima, vagy érdes. Az érdesség legkülönfélébb változatai lehetségesek : sík lapocskák parányi pikkelykék kapcsolódhatnak egymáshoz, rendszertelenül vagy rendezett módon. A rendezett pikkelyek vagy a mozgás irányában helyezkednek (mint a háztetőn a cserepek), vagy máskép]), szélső esetben a víz mozgásával ellentétesen. Ez utóbbi esetben a mozgást gátló hatásuk á legnagyobb. Laza üledékei- esetében a víz előrehaladását, emelkedését, illetve süllyedését — tehát mozgását — a hidraulikai határfeltételeken kívül a közetek ásványai is döntő módon befolyásolhatják. Ismeretes, hogy léteznek olyan ásványok, melyek a víz közbejöttére térfogatukat nem változtatják. Az agyagásványok és a különféle csillámok azonban víz hatására duzzadnak. A vegyészek elemzési adatainak felhasználásáról Amint a hidrológusok a vízmozgás fizikai folyamata tanulmányozásának mesterei, addig a vegyészek a víz anyagi összetételének felderítői. A vegyészek munkájának pontossága jelenleg, nemcsak a tizedespont körül mozog, hanem a ritka nyomelemek jelenlétét is képesek nemcsak minőségileg, hanem már mennyiségileg is meghatározni. de sem ők, sem az értékeiket egyébként érdekes dolgozatokban felhasználó geológusok vem magyarázzák. Csak a számértékeket sorolják fel, de rendszerint nem értelmezik, nem keresik az összefüggéseket. Sem a vegyészek, sem a műszakiak, ideértve a geológusokat is, nincsenek tekintettel a kőzetekre. A vegyészek helyesen megadják a vízminta és ugyanakkor a levegő hőmérsékletét (tulajdonképpen ugyanakkor meg kellene adniok pl. a vízben jelenlevő gázok miatt, a légnyomás értekét is), de hogy a víz milyen kőzetben tárolódott, illetőleg haladt át -— arról csak kivételesen emlékeznek meg, s az esetben sem keresnek összefüggést a különböző hatótényezők között. A geológusok, balneológusok is a legtöbb esetben egyszerűen átveszik a vegyészek elemzései1. kép. Hidrogeológiai kísérlet az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén <t>omo 1. ruOpoAOiUHecnoe uccAedoeamie na natjiedpe eeu.toeuu u Munepa/ioeuu CmpoumeAbHoeo u TpaHcnopmnozo noAiimexHUHecKoeo Mncmurnyma Hl. 1. Hydrogeological experiment at lile Instilule for Mineralogy and (íeology, Technical Unirersity for Building and Transport nek eredményeit. Pedig minden esetben igen érdekes lenne, ha a vegyi elemzések számszerű adatai alapján bátran megkísérelnék indokolni is az alkatrészek jelenlétét. Pl. a sikondai víz aránylag jelentékeny kálium-tartalma a Mecsek-hegység alapjában jelenlevő gránit ortoklász földpátjainak oldódásával magyarázható. Még könnyebb a víz keménységét indokolni, bár az esetben vigyázni kell az általánosításokkal. Pl. a löszön átszivárgó víz „kemény", de a szó igazi értelmében véve nem tekinthető „karsztvíznek". Néhol a karsztvíz viszont „lágy", amint azt dr. Kessler Hubert Tirana környékére (Albániában) vonatkozólag kimutatta. Nyilván a rendkívül bő csapadék (évi 1100—1300 mm) rövid utat téve meg a mészkőben még nem old ki sok sót. A vegyészek, geológusok és a hidrológusok szoros együttműködése alapján kellene haladéktalanul megkísérelni az ásvány- és gyógyvizek összetételének megjavítását ott, ahol a hígulás illetőleg a romlás jelei jelentkeznek. A vegyész az oldott alkatrészek mennyiségének megállapításakor ösztönözze a geológust az ésszerű javaslatok megtételére (pl. a kérdéses kutak bizonyos ideig csökkentett igénybevételére kötelezze az illetékeseket). Ugyanakkor a vegyészeknek folyamatosan, rövid időközökben kellene elemezni a megjavításra szoruló vizeket. Végeredményben tehát megállapítható, hogy a vízzel foglalkozó, a különböző ágazatokon működő hidrológusok, vegyészek és a geológusok közötti kapcsolat, ma még nem megfelelő, hiányzik a szoros együttműködés. Néhány javaslat A hidrogeológiai szemlélet kialakítása érdekében fontos lenne, hogy elsősorban a műszaki egyetemeken (ÉKME. Miskolc), továbbá a tudományegyetemeinken is (ELTE, Debrecen, Szeged) a hidrogeológiai, mérnökgeológiai előadásokat fejleszszék. Örvendetes, hogy az ÉKME Ásvány- és