Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

84 Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. Trummer Árpád Könyvismertetés Kolupaila professzor ,.IIidrométriai bibliográfia"-ja. (Kolupaila, Steponas, Dr. Eng.: Bibliography of Hydrometry. University of Notre Bame Press, Notre Dame, Indiana, 1961. XXIII + 975 lap, 1 képtáblával. Ára 10 dollár.) Vízügyi körökben világszerte eseményszámba megy ennek a 975. lapos kötetnek a megjelenése, amely 4500 szerző 36 nyelven (!) megjelent 7370 művéről ad gondos csoportosításban kitűnő áttekintést. De nemcsak nyelvek tekintetében igyekszik a szerző az egész tárgybeli világirodalmat átfogni. Időben is teljességre törekszik, mert a hidrométria egyiptomi és kínai archeológiai emlékeitől kezdve az elektromágneses, ultrahangos vagy a giroszkop elvére alapított vízhozammérő eljárások 1960. évi irodalmáig mindenre kiterjed a figyelme. Az óriási anyagot 26 fejezetben 254 alcím szerint tagolta a szerző és minden fejezet, sőt — szükség szerint — az alfejezetek, élén rövid történelmi ós műszaki áttekintést ad az anyagról. Ha tájékoztatni akarom az olvasót arról, hogy mi található ebben a hatalmas munkában, legalább a fejezetek címét kell felsorolnom. íme (zárójelben az önálló tótelek száma) : A. Kézikönyvek, zsebkönyvek, összefoglaló művek (150) — B. Vízállásészlelés (922) — C. Vízállásadatok feldolgozása (330) — D. A lefolyás számítása (456) — E. Vízsebcsségmérő műszerek (933) — F. Sebességmérő műszerek hitelesítése (214) — G. Vízhozammérő állomások felszerelése (288) — H. A vízhozam kiszámítása (379) — /. Sebességmérés esővezetékekben (147) — J. Nyomjelzőkkel való mérés (225) — Ii. A Gibson-módszer (53) — £. Ivöbözés (25) — M. Kifoiyónvílások (167) — N. Mérőperemek és esőszájak (233) — 0. Ventnrimérők (229) — P. Bukók és mérőkészülékek (623) — Q. A legújabb fizikai eljárások (92). — R. Vízmérőórák (52) — S. Az' esés és a szabványterület megmérésére alapított eljárások (101) — T. Mélységmérők (93) — V. Az árapály és áramlatok mérése (96) — V. Hordalékmérés (219) — W. Hidrometeorológiai mérések (194) — X. A folyadékok tulajdonságának mérése (15) — Y. A liidrométriai adatok forrásai (210) — Z. Bibliográfiák (30). A feldolgozás mélységének megvalósítása Végett példaképpen felsorolom a B. fejezet alcímeit (zárójelben ismét a közölt címek száma) : A vízmérceállomáHok története (33) — Árvízjegyzék (5) — A vízmércék helyének kiválasztása (12) — A mércék millpontja (17) — Lap-méreék (12) — Egyéb mérceállomások (14) — Maxiniumés minimum-mércék (38) — Szabatos vízállásmutatók (17) — tíszós mércék (55) — Áttétellel működő mércék (15) — Talaj vízmércék (39) — Pneumatikus és hidraulikus mércék (43) — llajzolómércék (114) — Fényképezéssel működő mércék (2) — A vízhozamot mechanikus áttétellel mutató mércék (34) — Távjelző mércék (88) — Méreeházikók (59) — Mérőkiiszöbök (22) — Közlekedő csövek (2Í) — Vízinérceállomások fenntartása (30) — Rajzolómércék karbantartása (22) — A vízállásfeljegyzések pontossága (2) — Szervezés és szabványosítás (42) — Vízállásészlelés (89) — Vízhőfokészlelés (29) — Jégmegfigyelések (67) Ha kiegészítésül megjegyzem még, hogy az eredeti címek után angolnyelvű fordítás, valamennyi könyvészeti adat (folyóiratok esetében a cím, évfolyam, füzet- ós lapszám), és szükség szerint néhányszavas tartalmi összefoglalás (annotáció) vagy móltatás következik, és a kérdéses munkáról más helyeken megjelent ismertetéseket is megadja a szerző, nyilvánvaló, hogy a bevezetőben használt jelző nem túlzás. Kolupaila professzor munkája óriási segítséget nyújt mindazoknak, akik a hidrométria területén tevékenykednek, ós helytelenül jár el az, aki ezt a segítséget nem veszi igénybe. Mivel minden cím mellett betűszimbólum jelzi feltűnően a hivatkozott tanulmány nyelvét, a bibliográfiát jól használhatják olyanok is, akik nem tudnak angolul. Mert pl. a fent részletezett B fejezetben felsorolt .375 angolnyelvű mű mellett 357 német, 102 orosz, 55 francia, 14 olasz ós 51 különféle egyéb nyelvű (köztük 7 magyar) tanulmány szerepel. A bibliográfia segítségét legjobban talán a technikatörténet kutatói fogják értékelni, mert a hidrométria emlékeinek feltárását különösen szívén viselte a szerző. Ezt bizonyítotja pl., hogy a Nílus ókori vízmércéire vonatkozóan 34 közleményt idéz, hogy Marcus Vitruvius Pollio ,, De architectura, libri X." c. híres művének 37. kiadását, ill. fordítását említi, és hogy könyvét />'. M. Bonini 1663. évi igen ritka munkájának a Tiberis megfékezését szimbolizáló metszetével díszítette, mindezeken kívül pedig a nevezetesebb vagy ritkaság-számba menő műveknek a lelőhelyét is közli. Nem kevésbé becses a Hidrometriai bibliográfia a vízrajz művelői szempontjából. Meglátszik, hogy a szerző életének jelentős szakaszát a litván vízrajzi szolgálat megszervezése és vezetése töltötte ki. A vízgépekkel és csővezetékekkel kapcsolatos, valamint a meteorológiai mérések irodalmát ennek megfelelően határterületként kezeli, amit azért kell kiemelnem, hogy senkit ne vezessenek félre. Szabadalmi leírásokat vagy árjegyzékeket is hiába keresnénk a műben. Önkéntelenül felmerül az emberben az a kérdés, hogy hogyan jöhetett létre ez a munka ? Az előszóban 47 külföldi munkatársat nevez meg a szerző. De ugyanott olvashatjuk, hogy ifjú kora óta gyűjtötte a címeket, már 1921-ben kiadott egy 592 címből álló gyűjteményt, és hogy a most előttünk fekvő anyagnak 90%-át az eredeti műről írta le. Ismerjük 1940-ben megjelent kétkötetes Hidrometriáját, és tudjuk, hogy már 1918ban is kiadott egy hasonló tárgyú kisebb kézikönyvet. Kiderül a bibliográfiából, hogy szerzője az anyanyelvén kívül (legalább) oroszul, angolul, franciául és németül tud — és már ezen az alapon is biztosan megért egy sor más szláv, germán ós román nyelvet. A felsorolt idegen munkatársak tehát legfeljebb segítettek egy keveset. Lényegében egy óriási tudású, bámulatosan szorgalmas és lelkiismeretes szerző életművéről van szó, amelyért a szakkörök őszinte ós hálás elismerése illeti meg. Röviden néhány szót még a magyar vonatkozásokról. A bibliográfiában 62 magyar szerző 119 műve szerepel, és -ezen kívül még 31 magyar vonatkozású hivatkozás. A betűsoros névmutatóban a legnevesebb magyar szerzők (Bánki, Bogdánfy, Hajós, Horváth Ignác, Kármán, Péch József, Vásárhelyi) születési (és adott esetben halálozási) évét is megtaláljuk. Több helyen móltatja a munka a magyar szerzők úttörő érdemeit (Vásárhelyi, Révi Gyula, Hajós vagy Weisz Károly mechanikus, Hajós munkatársa, aki .először használt áttételt rajzoló vízmércéjén), és büszkén követjük a magyar szerzők munkájának külföldi visszhangját, pl. Hajós Sámuel egyik francia nyelven közölt tanulmánya kapcsán, amelyről orosz, nómet ós lengyel ismertetés jelent meg (463. lap). Nem sorolom tovább a példákat. De végezetül ide iktatom a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet azon lelkes tagjainak nevét, akik e sorok írójának segítségére voltak abban, hogy méltó helyet foglalhassunk el ebben a nagyjelentőségű munkában : Szabó Klára, Csuka József, Pyber László, Zsuffa István, Urbán László, Vancsó Imre, Bárányi Sándor, Ujj Györgyné ós Radnai Imréné. dr. Lászlóffy Woldemár