Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Egyesületi és műszaki hírek

152 Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. Kovács Gy.: A partmenti kútsor vízadóképessége of the field of flow. The cirele bounding the latter is the boundary of the open water bodv and the water bearing layer, i. e., the bankline. The derivation in the transformation function and the boundary condition for the applicability of the method are deseribed in detail in the paper (Table 1.). Thus, if the ratio of the distance between the row of wells and the bankline and of the well spacing L/B < 0.3, the method must not be applied. For 0.3 < LjB < 0.5 the error of the determination of B, bounding the projected field, is from 5 to 10 per cent. For 0.5 < L/B the error decreases gradually and becomes insignificant for 1.5 < LjB. Owing to the complex nature of the transformation function and to the necessity of using the inverse of Eq (6), which can not be produced in an explicit f inite form, the construction of auxiliary curves becomes practicable. Examples of these are presented in Fiys. 5 and 6, with the aid of which all necessary parameters of the polar system can readily be determined from the characteristic dimensions of the subject pláne. As a second step in the transformation the first pláne of projection can be transformed by Eq (7) into the second projection shown in Fig. 4, aiul the problem may be considered as solved therewith. In this projection the lines of flow are pax-allel to each other, the well axis is transformed into a gallery axis which coincides with the abscissa axis and the bankline is a straight line parallel thereto. In this system the hydraulic parameters of flow (discharge and head) can be determined in terms of the boundary conditions with the familiar gallery formula. Re-transforming these into the originál system, the corresponding data for the row of wells can be obtained. The application of the method is illustrated by numerical examples in the closing part of the paper. In these examples the effects of a gallery and a row of wells positioned in the same line are compared first. The geometrical features of the row of wells and the gallery are shown in Figs. 7 and 8. The potential yield of the two systems was determined and the characteristic gradient lines are shown in Fig. 9. As a second exainple the geometrical features of well rows, equivalent as regards potential yield to the gallery, are determined. The pressure conditions developing under their effect are illustrated in Fig. 10. Társaságunk debreceni csoportja 19G2. jan. 20— 27-én Debrecen város vízellátásának kérdéseiről kerekasztal konferenciát tartott. A konferencia munkájában mintegy 100 szakember vett részt. A város vízművei jelenleg 3 vízműtelepen a 120— 180 m mélyen levő alsó pleisztocén homokos kavicsrétegekből átlagosan napi 20 000 m

3, nyári csúcsidőszakban napi 30 000 m

3 vizet vesznek ki. Jelenleg tervezik a IV. sz. vízműtelepet, mely ugyanabból a rétegből további 10 000 m

3 vizet vehet ki és ezzel előreláthatólag 1965-ig a város vízigényeit kielégíti. Tekintve, hogy az egyetlen vízadó rétegnél túlterheltség és a vízműtelepek erős egymásrahatása mutatkozik a konferencia célja a további fejlesztés irányainak kijelölése volt. Az első ülésszak dr. Földvári Aladár egy. tanár elnökletével a felszínalatti vízkészletet vette számba. Az egyes víztartó rétegek számbavétele alapján kitűnt, hogy nagyüzemi vízkivétel csak a jelenleg is terhelt rétegből lehetséges, a felső talajvíz és a 40—60 m-es homoklisztes víztartó réteg legfeljebb egyes kis vízigényű ipari üzemek helyi ellátására lenne alkalmas, de kiaknázása gazdaságtalan. Az olajkutatás során feltárt mélyebb, nagv sótartalmú langyos és meleg vizek ugyancsak legfeljebb különleges célra alkalmasak és helyi jelentőségűek. Az alsó pleisztocén víztartó réteg vízzáró pannon fekiije nyugat felé kiemelkedik, ezért a jelenlegi I. sz. vízműtől nyugatra a feltáró munkák eredménytelenek lennének. Kelet felé a víztartó réteg helyzetéről részletes adatok nem állnak rendelkezésre, de feltételezhető, hogy itt a réteg tovább terhelhető. A IV. sz. vízműtelepet tervező MÉLYÉPTERV ezért a vízműtelep helyét keletebbre helyezte. A konferencia megállapította, hogy a ma még feltáratlan területen rendszeres kutatásokat kell végezni, de a jelenlegi adatok alapján egy további 10 000 m

3/nap teljesítményű V. sz. vízműtelep létesítésére lehetőség mutatkozik. A második ülésszak Illés György főosztályvezető (OVF) elnökletével a felszíni víz beszerzésének tisztítási, elosztási és felhasználási kérdéseivel foglalkozott. Debrecen feltétlenül szükséges iparosodása esetén a rendelkezésre álló felszínalatti vízkészlet elégtelen lesz. A Keleti Főcsatornából mintegy 20 km-es csővezetéken lehetséges a felszíni víz bevezetése. A konferencia résztvevői megállapították, hogy a víz hőfoka és minősége ipari felhasználásra sok területen közvetlenül, más területeken kevés tisztítással alkalmas. Figyelembevéve, hogy az ivó és ivóvízminősógű ipari vízigény kielégítésére a felszínalatti vízkészlet távlatilag is elegendő, célszerűnek látszik a város DJNy-i részén egy ipari központ kialakítása ós a Keleti Főcsatornából beérkező ipari víz e városrész ipari vízigényét biztosítaná. A konferencia második napján a résztvevők megtekintették az I. és II. sz. vízműtelep műszaki létesítményeit, majd megvitatták a fenti eredményeket rögzítő határozati javaslatokat. Török László Schaal, E. : A szalmonellák biológiája fehérjét tartalmazó szennyvízben (Die Biologie der Salmonellen in eiweisshaltigem Abwasser) Berl. u. Münch. Tierarztl. Wschr. 1961. 74, 21. A szalmonellák élő szervezeten kívüli biológiája igen fontos járványtani szempontból. (A szalmonellák csoportjába tartoznak a tifuszbaktériumok.) E csírák számára az egyik logkedvezőbb környezet a szennyvíz, mely nemcsak életfenntartási, hanem szaporodási alapot is nyújt. Egyes szalmonella fajták szennyvízben levő feltételekhez jobban alkalmazkodnak, mint a többiek : a paratífusz B-baktériumok sokkal nagyobb számbatalálhatók a német szennyvizekben, mint az enteritidisz csoportba tartozók, noha az utóbbiak az országban igen elterjedtek. Szerző laboratóriumi körülmények között vizsgálta a szalmonellák életképességét ós szaporodását szennyvízben. Megállapította, hogy ez függ a meghatározott fehérjetartalomtól (legalább 100 mg/l), oxigéntartalomtól és a szennyvíz hőfokától. Kedvező körülmények között a szennyvízben százezerszeres csíra szaporodás is felléphet. A biológiai tisztítás és a kémiai lebomlási folyamat, valamint a fehérjetartalom csökkenése gátolja a szalmonellák fejlődését. A szennyvízkezelés célja, hogy minden szennyvíz megfelelően tisztítva kerüljön a felszíni vizekbe. Ennek érdekében a vágóhidaknál, húsfeldolgozó üzemeknél, élelmiszeripari üzemeknél a szenny-vízelvezető berendezések karbantartására és kezelésére nagy gondot kell fordítani. A fehérjét, melyből népgazdasági érték lehet, legtanácsosabb különválasztva felfogni ós nem a szennyvízbe vezetni. A szennyvíz és szennyvíziszap megrekedését ós visszaduzzadását meg kell akadályozni. Olyan üzemeknél, ahol önálló szennyvízkezelés folyik, 10—12 napos szennyvízkezelés biztosítja az iszap ós a szennyvíz teljes kirothadását. Központi szennyvízkezelés esetén a fehérjetartalmat csökkenteni kell,' a lehető legerősebb szennyvízhígfítással, a fehórjeállományt kicsapással, vagy biológiai tisztítással el kell távolítani a szennyvízből. Minden esetben beiktatható a szennyvízfertőtlenítés a csíraszám csökkentés elősegítésére. Taródy István