Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Vitális György: A Mihálygerge, Jégerfő-völgyi víztározó földtani vizsgálata

Vitális, Gy.: Jégerfő-völgyi víztározó Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 137 Geomorfológiai adottságok A földtani felépítés és szerkezet már nagy vonásokban meghatározza és befolyásolja a terület geomorfológiai adottságait, illetve a felszíni formák kialakulásának és fejlődésének lehetőségeit. Geomorfológiai megfigyeléseink elsősorban a Jégerfő völgy északi részének víztározásra való morfológiai alkalmasságának megállapítására (a völgyeizárási szelvény kiválasztása, stb.) irányultak. A lejtők elhelyezkedése által megszabott völgyforma, döntő módon befolyásolja a völgyben tározható víz mennyiségét, sőt a tározandó víz minőségére is kihatással van, A tervezett tározó a Jégerfő patak völgyének csak 1,2 km-es szakaszán terül el (2. ábra). Az enyhe lejtésű völgytalpat a völgy legnagyobb részén — a tervezett 201,5 m A. f-i duzzasztási szintig — szimmetrikus völgyoldalak szegélyezik. A völgyoldalak szimmetriáját csak a völgy baloldalához csatlakozó két kisebb mellékvölgy (Nyír és a Doma patak völgye) bontja meg A mihálygergei Hársas pusztától ÉK-re kb 250 m-re tervezett völgyeizárási szelvényben a völgyoldalak kissé aszimmetrikusak (1. kép és 7. ábra), amely a völgy keleti oldalán a felszín közelében települő — - a lepusztulásnak jobban ellenálló — vastagabb aleuritrétegek jelenlétével magyarázható. A Jégerfő völgy víztározásra kiválasztott völgyszakasza — a viszonylag meredek völgyoldalak következtében — víztározásra tehát morfológiailag igen alkalmas. Anyagvizsgálati eredmények Az anyagvizsgálatok alapján számos olyan új megfigyelést és megállapítást tehettünk, amelyek a terület részletes földtani megismeréséhez ós a további összehasonlító vizsgálatokhoz — az eddigi magyar szakirodalomban egyáltalán nem szereplő — jelentős alapadatokat szolgáltatnak. Vizsgálataink során ezen a miocén képződményekből álló területen először alkalmaztunk olyan módszereket is, amelyekkel ezideig főleg csak a negyed időszaki képződményekre vonatkozó hazai szakirodalomban találkozhattunk. Az ásvány-kőzettani vizsgálatok során mikromineralógiai és D. T. A. vizsgálatok készültek. Az előbbieket Mihályi Pálné, az utóbbiakat dr. Székely Ágnes volt szíves elvégezni. A mikromineralógiai vizsgálatok szerint mind a burdigalai, mind az alsóhelvéti homok, illetve kőzetliszt minták közel azonos ásványos összetételűek, ami közös származási helyre, illetve leliordási területre utal. A magmás eredetű nehózásványok közül a biotit ós a magnetit (illetve a leukoxén) az uralkodó. Az amfibol, ensztatit, apatit és a pegmatitból származó turmalin jóval alárendeltebb, míg a diopszid és a cirkon csak egy-egy mintában mutatkozik. A metamorf eredetű nehózásványok közül uralkodó a gránát ós a klorit, jelentősebb a turmalin ós az epidot, alárendeltebb a disztón, andaluzit, zoizit és a kloritoid. Az aktinolit és a staurolit csak egy mintában .szerepel. Az epigón származású nehézásványokat képviselő pirit, limonit ós kalcit ugyancsak alárendelt. A könnyűásványok közül a muszkovit ós a kvarc az uralkodó, gyakoribb az ortoklász, alárendeltebb a kvarcit és a plagioklász. A limonittal összecementált 200 300 M 500 600 700 ŐŰO 900 1000 C 1000 c° 8. ábra. D. T. A. görbék I. 1. sz. f. 15,2—16,1 m-ig iszapos agyag ; 2. 1. sz. f. 16,1—17,1 m-ig iszapos kőzetliszt ; 3. 7. sz. f. 12,5—13,4 m-ig kissé bentonitos iszapos agyag ; 4. 15. sz. f. 9,8—10,2 ni-ig bentonitos agyag 5. 17. sz. f. 10,4— II,8 m-ig enyhén bentonitos iszap ; 6'. 17. sz. f. 11,8—13,7 m-ig kissé bentonitos iszap ; 7. 17. sz. f. 17,2—18,1 m-ig bentonitos agyagos iszap ; 8. 17. sz. f. 18,J—19,2 m-ig kissé bentonitos iszap ; 9. 132. sz. f. 3,5 m iszapos kőzetliszt ; 10. 133. sz. f. 4,0 m erősen iszapos finomhomokos kőzetliszt ; 11. 134. sz. f. 3,0 m finomhomokos agyagos iszap. (a\.z 1—8. sz. minták burdigalai, a 9—11. sz. minták alsóhelvéti korúak.) Oue. 8. Kpuebie epanyAOMempuneciweo cocmaea : 1. CKB. 1 : ao 15,2—16,1 M ÚAUcmbie zAUHbi ; 2. CKB. 1. 16,1—17,1 UAiicmbie KüMeHHbie MyKU ; 3. CKB. 7. 12,5—13,4 M müao őeHmoHumHbie UAiicmbie BAUHbi ; 4. CKB. 15. 9,8—10,2 M ŐeHmoHumHbie zauhu ; 5. CKB. 17. 10,4—11,8 M müao őeHmoHumHbiü ua ; 6. CKB. 17. 11,8—13,7 M müao őeHmoHumHbiü ua ; 7. CKB. 17. 17,2—18,1 M öeHmoHumHbiü ZAUHUCmblÜ UA ; 8. CKB. 17. 18,1—19,2 M MÜAO ŐeHmOHUmHblŰ ua; 9. CKB. 132. 3,5 M UAUcmbie Mynu nopod ; 10. CKB. 133. 4,0 M cuAbHO UAucmbie MeAbK03epHUcmbie necKü ; 11 CKB. 134. 3,0 M MeAbKonecnanbiü ZAUHUcmbiü ua \ (riopoflbi 1—8 HMeiOT 6ypflHranaHCKoro nepnofla, a 9—11. HHWHexeJibBeTCKoro). Abb. 8. D. T. A.-Kurven I. Bohrung No. 1. in 15,2—16,1 m Tiefe schlammiger Ton ; 2. Bohrung No. l.in 16,1—17,1 m Tiefe schlammiger Grus ; 3. Bohrung No. 7 in 12,5—13,4 m Tiefe schlammiger Ton mit etwas Bentonit; 4. Bohrung No, 15.in 9,8—10,2 m Tiefe bentonithaitiger Ton ; 5. Bohrung No. 17. in 10,4—11,8 m Tiefe scliwach bentonit haltig er Schlamm ; 6. Bohrung No. 17. in 1 1,8—13,7 m Tiefe tichlamm mit etwas Bentonit ; 7. Bohrung No. 17. in 17,2—:18,1 ni Tiefe bentonithaiti ger toniger Schlamm ; 8. Bohrung No. 17. in 18,1—19,2 111 Tiefe Schlamm mit etwas Bentonit ; 9. Bohrung No. 132. in 3,5 m Tiefo schlammiger Grus ; 10. Bohrung No. 133. in 4,0 m Tiefe stark schlamm haiti ger Grus mit Feinsand ; II. Bohrung No. 134. in 3,0 m Tiefe toniger Schlamm mit Feinsand. (Die Bodenproben 1—8 sind aus dem Burdigala-Stockwerk, die Proben 9—11 aus dem unteren Helvet) szubmikroszkópikus ásványszemcsék egyes mintákban elég jelentékenyek. A mikromineralógiai vizsgálatok alapján nem kétséges, hogy a Jégerfő völgy északi részét fel-