Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

1. szám - Mosonyi Emil: A vízerőhasznosítás helyzete Európában

Wlosonyi E.: Á vízerőhasznosítás helyzeté Hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. 13 A nagyteljesítményű kisesésű üzemvízcsatornás erőművekre a legnevezetesebb példák Európában a Rajna és a Rhőne folyón vannak. A Rajna franciaországi szakaszán legújabban épült erőművek : OttmaYsheim (1953), Fessenheim (1957), Vogelgrün (1959), Markolsheim (1961), amelyek közül a három elsőnek a kiépítési vízhozama 1080 m

3/sec, az utolsóé 1400 m

3/sec. A Rhőne folyó alsó szakaszán létesített üzem vízcsatornán három nagy vízlépcső épült : Donzére-Mondragon (1954-ben, 1530 m

3/sec), Montélimar (1958-ban, 1850 m

3/sec), Baix Logis Neuf (1960-ban, 1920 m

3/sec). A Rajna és a Rőhne érintett szakaszain a hajózás az üzemvízcsatornákra terelődik át, s ezért ezek a csatornák igen nagy méretűek. így pl. az elzászi nagy csatorna fenékszélessége 80 m, rézsűinek hajlása 1:3, vízmélysége 12 m. A Rőhne folyó Donzcre-Mondragon nevű üzem vízcsatornája is hasonló méretű, 1500 m

3/sec vizet szállít (13. ábra) az André Blondel erőtelep turbináihoz (14. ábra). A svédországi Stornorrfors erőmű üzemvízcsatornája is a legnagyobb méretűek közé tartozik, a laza talajban 100 m-es fenékszélességgel és 12 m-es vízmélységgel, a sziklában vágott szakaszon pedig 19x19 m-es négyzetes szelvénynyel. Az üzemvízcsatornás erőműláncra figyelemreméltó példa még a Vág-csatornázás Csehszlovákiában. A kisesésű erőművek tárgyalását nem zárhatjuk le a csőturbinák legújabb fejlődésének ismertetése nélkül. Ennek a turbina típusnak újabb térhódítása azokkal az eredményekkel magyarázható, amelyeket a szerkezeti kialakítás terén értek el a legutóbbi időkben. Amint ismeretes, a csőturbinának kétféle fő kiviteli változata van ; a koszorú-generátoros csőturbina és az agy-generátoros csőturbina. Noha az üzemben az előbbi típus is kifogástalanul bevált (például a RottFreilassing erőmű a Saalach folyón), további fejlődésnek mégis vannak akadályai — különösképpen nagy gépegységek esetén — éspedig elsősorban nagy helyszükséglete miatt. De a koszorúgenerátoros csőturbina továbbfejlesztésének más, alig kiküszöbölhető nehézségei is vannak, amelyek között elsősorban a járókerék szabályozás problémáját kell megemlítenünk. Ezért a csőturbina továbbfejlesztésének lehetőségét a szakértők abban a géptípusban látják, ahol a generátor a turbina agyában, illetve a turbinához csatlakozó áramvonalas köpeny-testben kerül elhelyezésre. A köpeny-test és a generátor elhelyezhető akár a turbina felvizi, akát a turbina alvizi végéhez csatlakoztatva ; mindkét változatra vannak korszerű és bevált megoldások. Az agy-generátoros csőturbina véleményem szerint az igen kisesésű folyami vízerőművek számára — megfelelő alapozási és egyéb körülmények között — kedvező géptípus, amely a legújabb tapasztalatok szerint igen nagy teljesítményű gépegység alakjában is megépíthető. Jó példa erre a Mosel folyó csatornázása Triertől a torkolatig, ahol 9 vízlépcsőben egyenként négy csőturbina kerül elhelyezésre, tehát összesen 36 csőturbina van előirányozva. A már megépült Trier-i erőmű egy-egy gépegységének teljesítménye 4000 kW (15. ábra). A csőturbina előnyös tulajdonságai közül különösképpen ki kell emelnem azt, hogy alkalmazásával rendkívül nagy mértékben megrövidíthető a szerelési idő, s ezzel az egész erőmű építési ideje. A legújabb tapasztalatok ezen a téren többszörösen beváltották a csőturbinák e típusához fűzött reményeket. A csőturbinák az ár-apály erőművek számára is igen alkalmas megoldásnak látszanak, amint azt a St. Malo közelében üzembehelyezett nagyteljesítményű kísérleti turbina eddigi működése igazolja (Franciaország, Bretagne-i tengerpart). Ez a 12. ábra. Az Aschach-i vízerőtelep metszete A négy Kaplan-turbinás gép együttes teljesítménye 258 MW (E. Königshoter, Water Power, 1959) Puc. 12. Pa3pe3 eudposAeKmpocmamiuu Aschach CyMMapHaa MOmHOCTb 4-X TypSHHbl Kan/iana 258 MBT (E. Königshoter, Water Power, 1959.) Fig. 12. Section of the Aschach power station Totál output of the four Kaplan turbineB amounts to 258 megawatts. (E. Königshoter, Water Power, 1959)