Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Vitális György: A Mihálygerge, Jégerfő-völgyi víztározó földtani vizsgálata

Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 132 HIDROGEOLÓGIA A Mihálygerge, Jégerfő-völgyi víztározó földtani vizsgálata* Dr. VITÁLIS GYÖRGY** Jelen tanulmány — Salgótarján völgyzárógátas A terület állandó vízfolyása a Jégerfő patak, víztározóból történő vízellátási változatai közül — melyhez a völgy keleti oldalán két időszakos víza mihálygergei Jégerfő völgy, északi részén ter- folyás : a Füleki hegy lábánál eredő Nyír patak vezett mellékvölgyi tározó feltárása során végzett és a Vén Doma hegy lábánál fakadó Domapatak eddigi földtani vizsgálatokat foglalja össze. csatlakozik. Földrajzi helyzet A mihálygergei Jégerfő völgy a tágabb értelemben vett Cserhát hegység ÉK-i részéhez csatlakozó, a Dobroda és az Ipoly völgye által határolt, a Karancstól ÉNy-ra levő dombvidéken [7], a Nógrádi medencében fekszik. Ez a vidék földtani szempontból a salgótarjáni barnakőszénmedence ÉNv-i, a legújabb földrajzi tájbeosztás szerint [15 p. 164] a Nyugat-Nógrádi medence — az országhatáron belüli — ÉK-i részén terül el (1. ábra). 1. ábra. Mihálygerge környékének átnézetes térképe 0U8. 7. Kap ma paüona MaxaAbiepze Abb. 1. Übersichtskarte der Umgebung von Mihálygerge A Jégerfő völgy északi részén tervezett víztározó területét északon a Jégerfő patak és az ipolytarnóci Botos patak vízválasztóját képező, a a Tarnóc hegy 305,7 mA-i pontja és a Füleki hegytől északra levő 300 mA-i pont között húzódó hegygerinc, nyugaton a Ravaszlyuk erdőnek nevezett dombvonulat és a Börcső tető (275 m) keleti lejtői, keleten a Füleki hegy (312 m) és a Vén Doma hegy (295,1 m) nyugati lejtői, míg délen a Hársas puszta ÉK-i határában levő völgyszűkület határolja. * Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztályának 1962. január 16-án tartott előadóülésén. ** lí. M. Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest. Földtan i felépítés A mihálygergei Jégerfő völgy északi részének, illetve az itt tervezett víztározó területének földtani felépítésében újharmadidőszaki és negyedidőszaki képződmények vesznek részt. Az újharmadidőszaki képződményeket a miocén kor burdigalai és alsóhelvéti emeletébe sorolt képződménycsoportok, a negyedidőszaki képződményeket a dombok, illetve a domboldalak pleisztocén, helyesebben a pleisztocénban elváltozott, valamint a völgyek pleisztocén-holocénkori üledékei képviselik (2. ábra). Űjharmadidőszaki képződmények A burdigalai emeletbe soroltuk a barnakőszéntelepes rétegcsoport fekvőjében található ún. , ,kőszénfekücsoport" képződményeit. A kőszénfekü képződményeket az 1938-ban mélyített barnakőszénkutató fúrások [20] közül a 3. sz. fúrás 21 m vastagságban harántolta, míg a 4. és a 6. sz. fúrást e rétegcsoport elérésekor befejezték. Az 1959—60. évek során készült Mélyépterv fúrások koztil a feküösszlet képződményeit csak az 1. és a 17., valamint a 7. és a 15. sz. fúrás harántolta jelentősebb vastagságban. A fúrási adatok és a települési viszonyok figyelembevételével a burdigalai (kőszénfekü) rétegcsoportban két jól megkülönböztethető kifejlődésű rétegösszlet állapítható meg. Az első rétegösszletben — amelyet az 1. sz. fúrás rétegsora képvisel — alul vörösesbarna, szürkésbarna és kékesszürke iszapos agyag és iszapos kőzetliszt, illetve kőzetlisztes iszap rétegek váltakoznak egymással, majd felettük világos- és sárgásszürke iszapos kőzetliszt, illetve kőzetlisztes iszap közbetelepüléseket tartalmazó barna vagy sárga kissé iszapos és iszapos, helyenként aprókavicsos vegyes szemcsenagyságú (durva-, közép- és aprószemű) homokrétegek következnek. Az első rétegösszlet felett települő második rétegösszlet — amelyet a 15. fúrás alsó részében és a 17., valamint a 7. sz. fúrásban is harántolt képződmények képviselnek — az első rétegösszlethez hasonló kőzettani felépítésű rétegek váltakozásából áll. A kőzetlisztes, iszapos és agyagos kifej lődésű rétegek azonban itt többnyire bentonitosak. Az egyes kőzetminták — szemre is megállapítható — enyhén vagy kissé bentonitos, bentonitos és erősen bentonitos jellegét a D.T.A. vizsgálatok is alátámasztják (8. ábra).