Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Szabó László: Vízháztartási vizsgálatok a kutakkal történő vízbeszerzés érdekében

Szabó L.: Vízháztartási vizsgálatok a kutas vízbeszerzésnél Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 109 Vízkutatásnál a talaj- és rétegvíz utánpótlódásának mértékét vizsgáljuk. Ez az utánpótlódás általában a téli félévben évenként megismétlődő folyamat, amely a nyugalmi vízszín emelkedő jellegében mutatkozik. A nyári félévben a nagymértékű párolgás-párologtatás hatására a talaj- és rétegvízkészlet rendszerint csökken. Ilyenkor utánpótlódásról általános jelleggel természetesen nem beszélhetünk. Ezért a vízkutatás érdekében végzett vízháztartási vizsgálatoknál idő-egységül a legmagasabb és legalacsonyabb nyugalmi vízállás sokévi középértéke között mutatkozó időszakot, vagyis átlagosan fél évet célszerű alapul venni. Az egyenletben szereplő tagoknak az időegységre vonatkozó sokéves középértékével — a csapadék kivételével — általában nem rendelkezünk. A hiányzó adatok pótlására két lehetőség van : 1. A vizsgált vízgyűjtőtérre vonatkozóan a hozzáfolyás és elfolyás hozamát csak a felszíni vízfolyásokra vizsgáljuk, a felszín alatti hozzáfolyás és elfolyás hozamát pedig közelítésként vagy egyenlőnek, vagy elhanyagolható mértékűnek vesszük. Amennyiben a vizsgált felszíni vízfolyásokon hozammérést még nem végeztek, vagy ezek az adatok hiányosak, úgy a közeli hasonló viszonyú vízgyűjtőterek megfelelő mérési adatait kell a hidrológiai analógia módszerének alkalmazásával felhasználnunk. A területi párolgás értéke a meteorológiai évkönyvekből kivehető havi hőmérséklet és a térképről leolvasható évi területi párolgás sokévi átlagának ismeretében grafikusan meghatározható [16]. Az előző adatok birtokában a vízháztartási egyenletet a tározódási tagra oldjuk meg. 2. Az időegységre vonatkozó középértékek meghatározásának másik — megbízhatóbb, bár költségesebb — módszere : vízháztartási vizsgálatok végzése legalább egy hidrológiai éven át és az így nyert adatoknak az átlagos hidrológiai évre történő átszámítása. Az első eljárás közelítő adatok meghatározásához, illetve kisebb jelentőségű vízbeszerzések esetében alkalmazandó. A másik módszert nagyobb költségei miatt inkább a vizsgált vízgyűjtőtérből tartósan kitermelhető legnagyobb vízmennyiség pontos meghatározása érdekében célszerű alkalmazni. A vízháztartási vizsgálatoknál ajánlatos az egyenlet minden egyes tagját közvetlenül mérnünk. A csapadéknak, a felszíni hozzáfolyásnak és elfolyásnak a mérése általában nem okoz nehézséget. A felszín alatti hozzáfolyás és elfolyás, a tározódás és különösen a párolgás számszerűen már nehezebben meghatározható folyamat. Az előzők számításához a talaj- és rétegvizek áramlási sebességét, víztükrök mélységének évenkénti változását, a be- és kilépő szelvények nedvesített keresztmetszetét, valamint a felső, vízzel telítetlen talajréteg nedvességtartalmának ingadozását legalább egy éves időtartamra kell ismernünk. A területi párolgást a talajvíz feletti talajréteg nedvességtartalmának változásából, liziméterek adataiból, vagy a vízgőz turbulens diffúziójának esetenkénti meghatározása alapján állapíthatjuk meg. E módszerek költségessége miatt a területi átlagérték számítását ma még nem tudjuk kellő pontossággal elvégezni. Ezzel magyarázható, hogy a vízháztartási egyenletben a területi párolgást rendszerint mint ismeretlen tagot veszik fel és erre oldják meg az egyenletet. A vízháztartási vizsgálatok tapasztalatai A vízháztartási vizsgálatot eddig inkább tudományos jelleggel (pl. [7], [12]) és elsősorban a lefolyási viszonyok, valamint a párolgás-párologtatás mértékének helyi meghatározása érdekében (pl. [1], [2], [3], [4]) alkalmazták. A kutakkal tartósan kitermelhető talaj vízhozam meghatározására vonatkozó módszertani kérdésekkel hazai vonalon először Maurer Gyula, majd Kovács György és Lécfalvy Sándor [9] foglalkoztak. Az általuk ismertetett eljárás a helyi csapadékból táplálkozó talajvíz kitermelhető hányadára vonatkozik. Ilyen esetben a hasznosítható vízhozam közelítő értéke csupán a figyelőkutakban észlelt átlagos vízjárás amplitúdója ismeretében is meghatározható. Hazánkban a kutakkal történő vízbeszerzés érdekében az első jelentősebb vízháztartási vizsgálatot 1955—56-ban a MÉLYÉPTERV keretében végezték [10]. A vizsgálatot a felszínközeli vízadórétegekre telepített Békéscsabai-vízmű vízutánpótlódási viszonyainak tisztázása indokolta. A több mint fél éven át végzett csapadékbeszivárgási megfigyelésekkel igazolható volt, hogy a kitermelendő talajvizet elsősorban a közvetlen helyi csapadékból származó vízmennyiség táplálja. A megfigyelési adatok grafikus értékelésekor, a kb. 3,8 m-es nyugalmi talajvízállás alapulvételével, évenként 60 mm-es tartósan hasznosítható talajvízpótlódás és annak kitermelése 1. ábra. A hasznosítható talajvízpótlódás grafikus meghatározása (l>ua. 7. rpatpuvecKoe onpedeAeHue ucnoAb3yeMoeo npumoKa. epyHmoebix eod Fig. 1. Graphical determination of the useful groundwater recharge figyelek utak abszolút tatojvizjátéko [mm] o w 8o m w m no m Jj?o riimü telepítési előtt -P Várható átlagos tolojvizmélgség - evi 60mm-es tolojviz/iitlóőás har:?o$itása után Tartóson hasinositható évi t JELMAGYARAZAT• + A rizsgélt terület figgelikitjoiro meghatározott irt ekek.