Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Ubell Károly: A felszín alatti vízkészlet

Ubell K.: A felszín alatti vízkészlet Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 101 Hónap 3. ábra. .Az évi időszakos átlagos talajvízforgalom (talajvíz készletváltozás) jellegzetességei a talajvízállás terep alatti mélységétől függően 0U2. 3. XapanmepHocmu cpedueeodoeoeo, nepuodumoeo peDicuMa epynmoebix eod (u3MeHenue ux 3anaca) e 3aeucuMocmu om aAyöunu 3aA03tceHun epynmoebix eod \ b] nőd noeepxHoembw 3eMAU Oíkaaji 3aKOHOMepHOCTb, YvTannBaeiinaH no H3MeHeHeHHHM ypoBHH rpyHTOBbix BOA B CTpaHe [c] : BpeMH OKOHM3HHÍI nepnoAH<iecKoro npHTOKa.B TOAy, [<J] CpeAHflfl BeAHMHHa AAH BCefi CTpaHbl. Fig. .'i. Characteristics of seasonal average changes in groundwater reserves [a] over the year, as a function of the depth [6] of the groundwater table below the terrain General relationship established from changes in groundwater table observed over the country. [c] : time by which the yearly seasonal recharge to groundwater is completed, [d] : average for the country változó, a szórványos adatok alapján megállapított jelleggörbék szerint kétséges [5], 2. Az átlagot tekintve a talajvízkészlet egyensúlyban van. Egy-két évre szóló időszakos feltöltődés keletkezik, ha az évi csapadékösszeg több, mint a potenciális párolgás 77—80%-a. Készletcsökkenés áll elő, ha ennél kevesebb. A 2. ábra a talaj vízkészlet évi változását a csa padékösszeg függvényében mutatja. Mind az évi időszakos pótlódás, mind az egy-két évre szóló készletnövekedés a szűkebb helyi környezet csapadékának a függvénye. Az előző időszak csapadékmegoszlása szerint ugyanabban az időszakban egyes területrészeken a talajvíz az átlagosnál magasabban, máshol mélyebben helyezkedik el. A mindenkori talajvízállás hosszabb megelőző időszak vízkészletváltozásainak az eredménye. A talajvízállás és valamely rövidebb időszak csapadéka nem mutat összefüggést, de a csapadék időtartamára eső talajvízállás változás igen [14], 3. Az évi tározódási talajvízforgalom jellegzetességeit, ami pozitív értelemben a csapadékból származó pótlódást, negatív értelemben a felhasználódást, párolgást jellemzi, a 3. ábra szemlélteti. A párolgás március közepén lesz nagyobb, mint a csapadék, s így a felszín közelében ekkor fejeződik be az időszakos feltöltődés. Ennek átlagos értéke 154 mm. Ha a víztükör mélyebben fekszik, a fedőrétegben lejátszódó összetett nedvességmozgás eredményeként időben eltolódva jelentkezik a vízhalmozódás és a mélység növekedésévél a talajvizet tápláló mennyiség is csökken. Ezt a törvényszerűséget minden elméleti módszer alátámasztja, és több mint 2000 megfigyelő kút észlelési adata egyértelműen bizonyítja [5, 14], Az ábra az átlagot szemlélteti. Ettől eltérések tapasztalhatók a helyi lefolyási, beszivárgási, áramlási viszonyoktól és a fedőréteg vízkapacitásától függően. A jelleg azonban mindenütt egyforma, és már egyedül ez is bizonyítja, hogy az észlelt időszakos talajvízkészletnövekedés a csapadék beszivárgásából származik. Maga a beszivárgás folyamata igen összetett, a nedvességmozgást a gravitációs erő, a kapilláris potenciál és a hőmérsékletingadozás együttesen befolyásolja. Háromfázisú állapotban nincsen vízzáró réteg, a kapilláris potenciál hatására nedvességmozgás és páravándorlás az agyagrétegekben is van. A beszivárgás intenzitásában mutatkoznak eltérések, de az egészen tömör kövér agyagtól eltekintve, háromfázisú állapotban minden laza üledékes kőzetben keletkezik nedvességmozgás [14] Ezek azok a törvényszerűségek, amelyek véleményem szerint egyértelműen bizonyítják a csapadékból származó utánpótlódást. A részleteket az utóbbi évek szakirodalma tartalmazza. Emellett érvényben van hazánkban egy másik szemlélet is [11], Alapjait az a feltevés adja, hogy a mélyebb rétegek külső tápterületekről, sok esetben az ország határain kívülről kapják az utánpótlást. Ebből kiindulva Rónai András véleménye szerint [11] még a talajvíz is ezen az úton kapja az utánpótlást. A peremeken fekvő laza kőzeteket és hasadékokat tekinti tápterületeknek, ahol a csapadék beszivárog. Innen a víz medencékbe benyúló vízvezető rétegekben szivárog a medencék belsejébe, majd ott rétegnyomás alá kerülve a nagy víztartó rendszerből felfelé nyomul és alulról táplálja a talajvizet. Véleménye szerint a talajvíz ingadozását az okozza, hogy a nyomás hatására állandóan felfelé nyomuló vizet a nyári időszakban a párolgás elszívja [11]. Mielőtt ezzel a szemlélettel foglalkoznánk, ragadjuk ki a törésvonalak kérdését. Nyilvánvaló, hogy egyes törésvonalak mentén jó összeköttetés lehet külső tápterületekre kifutó vízvezető rétegek között. Ezek azonban helyi jellegű különleges víznyerési lehetőségeket nyújtanak. Általánosságban, ez utóbbi szemlélet és az előzőekben ismertetett törvényszerűségek teljesen ellentétesek. A fő ellentmondások az alábbiak. 1. A műszaki hidrológiai megfigyelések egyértelműen az tanúsítják, hogy a talajvíztükör mélységének növekedésével időben eltolódva és csökkenő mennyiséggel játszódik le az időszakos készlet-