Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

4. szám - Török Endre: Geomorfológiai és hidrológiai megfigyelések a Marcal völgyében

338 Hidrológiai Közlöny 1961. 4. sz. Török E.: Geomorfológiai és hidrogeológiai megfigyelések A Marcal-völgyében megtalálható periglaciális formakincs méretei hasonlóak a Rába teraszain levő pleisztocén rétegekéhez. Összefoglalás A Marcal-völgye, a folyómechanizmusa alap­ján három részre különíthető. A tanulmányban az 1. területrészről szóltunk. Megállapíthatjuk, hogy a folyó mentén két fő ártéri szint különíthető el. Az egyik az ártér magasabb, legtöbbször össze­függő felszíni darabjait képező ún. magas ártér, a másik a feltöltődött fattyúágak és laposak kusza hálózata ; az alacsony ártér. A magas árteret csak a nagy vizek öntik el. A vizsgált területen a két ártéri terület üledéklerakódásai az ásványos elemzés alapján elkülöníthetők.Ugyan­csak ezzel a módszerrel különíthetjük el a Torna­patak és a Marcal által szállított üledéket. A Torna üledékében 2,2—2,8%, a Marcaléban 0,3—0,8% nehézásvány-frakció található, továbbá a minta­vizsgálatok eredménye alapján megállapítható, hogy a Torna hordalékában nagymennyiségű kal­ciumkarbonát van, szemben a Marcal hordalé­kával . A további kutatásokból feleletet kaphatunk, hogy a Marcal mely időben milyen mértékben hal­mozta fel üledékét a süllyedő Jánosháza—Mar­caltő közötti szakaszán. Ez a tanulmányban fel­tüntetett II. területrész. IRODALOM 1. Bulla Béla : Altalános természeti földrajz. I—II. kötet. Budapest, 1954. 2. Bulla Béla : A szilárd kéreg domborzata fejlődésé­nek sajátosságai. Földrajzi Értesítő, 1955. 2. füzet. 3. Bulla Béla : Folyóterasz problémák. Földrajzi Közlemények. 1956. 2. füzet. 4. Bulla Béla : Néhány szó a poláris és szubpoláris tundraképződmények kutatástörténetéhez. Föld­rajzi Közlemények. 1935. 5. Bulla Béla : A magyarországi löszök és folyótera­szok problémái. Földrajzi Közlemények. 1934. 6. Bulla Béla: Die pliocánen Flussterassen des ungarisehen Beckens. Földrajzi Közlemények Nem­zetközi Kiadványa. 1942. 7. Bulla Béla : Magyarország geomorfológiája. Egye­temi jegyzet. 1951. 8. Ébényi György: Sümeg. Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve. 1942. 9. Ferenczi István : Geomorfológiai tanulmányok a Kis-Magyar Alföld déli öblében. Földtani Köz­löny, 1924. 10. Földvári Aladár : Tektonikai megfigyelések a Dunántúli Középhegységben. Földtani Közlöny, 1933. 11. Jaskó Sándor: A Pápai-Bakony hidrológiája. Hidrológiai Közlöny, 1935. XV. 12. Láng Sándor: Folyóterasztanulmányok. Föld­tani Közölny, 1938. 4—6. füzet. 13. Láng Sándor : Geomorfológiai tanulmányok a Rába völgyében. Hidrológiai Közlöny, 1950. 7—8. füzet. 14. Láng Sándor: Geomorfológiai megfigyelések a Zalai dombvidéken. Földrajzi Értesítő, 1954. 3. füzet. 15. Pécsi Márton : Magyarországi .Dunavölgy kialaku­lása és felszínalaktana. Budapest, 1959. 16. Schwarcz Viktória : A Marcal-völgy talajtani ismer­tetése és javaslatok a hasznosítására. Kézirat. 17. Vadász Elemér : Magyarország földtana. Budapest, 1960. TEOMOPcDOJIOrMMECKHE H TH^POJlOrHME­CKME HABJllO/IEHHH B JIOJ1HHE MAPUAJ1 3ndpe Tspen BacceÜH Majioít Hii3MeHHocTii pacmieuneTCfl Ha flBe nacTH, HMCHHO Ha qacrb c tcpHCTajuiimecKHM AHOIVI C3-Horo HanpHBJieHHH u Ha nacTb Me3030ÜCK0r0 «Ha. 3TH «Be HacTii conpHKacaiorcH Me>Kfly IJ,ejui,neMejiK H Jlbep no BepoHTHOíí TeKTOHimecKOH JIHHHH. 3AECB MOWHO HaiiTii H cJieAbi ByjucaHimecKiix ACHCTBHIÍ (ijwr. 1). yiiOM^iHyjaH nacTb Majioíí Hii3MeHHOc™ npe^cTaBJiHJia coSoft rjiaBiibiM 0Öpa30M cymy ao HiiHCHero njwoueHa. PaenpoeTpaHHHeb 3a capiviaTCKHMH OTJIOMCCHHHMH naH­HOHCKaa TpaHcrpeccnfl 3aHiiMajia HaMHoro öojibuie Tep­piiTopnn, (pueypa 1. B HaHajie njn-ioneHa Majiaji HH3­MCHHOCTb ÖblCTpO n0HH3HJiaCb M 0Öpa30Baj]HCb Ha Heü OTJIOWEHHÍI, HOTOM no poflaHCKii.M ABIIJKCHHÍIM II B KOHue BepxHenaHHOHCKoro Mpyca nocreneHHo npeo5pa30Ba­nacb B cymy, B npeoéjiaaaioiueií HacTH c ajuuoBHajib­HMMH 3po3noHHbiMii fleiícTBUHMH. IloBepxHOCTb SaccefiHa npiiHHMajia ceroflHjiuiHee CBOe OMepTaHue Ü weTBepTHH­HOM nepHo^e. TeppHTopmi pa3flejuiercH Ha 3 xapaKTep­Hbie ynacTKH — (pugypa 3. —- peHHan cHCTeMa y KOTOPHX noiTH OAHHAKOBA : I. OT JIHHHH IliioMer—Tiopile ÍIO ílHOuixa3a, II. y^acTOK Me>Ksy ÍLHOMXA3A—MapuajiTa, III. OT Mapuajrre ycTba pei<n. CTparnrpa())imecKoe cTpoeHiie 1 yiacTKa noi<a3aHO B maÖAUtfe 1. Ha noBepxHOCTii HaxOAHTCH aoueHHbie ii3BecTHHKn, BepxHenaHHOHCKHe necKH, cepaa rjiHHa II njieiícTOHeHHbiíí rpaBiiií. B paci<pbiTiiHX naojno^aioTCH öoraTbie c0JH«})Jii0KUH0HHbie (fiopMauiui. CpeRHiiíí yi<JiOH AOJiHHbi Mapuana 1,5—2,5%, Boflo­cöopHaH nojimaflb 2800 KM-, rycroTa BOAOTOKOB 1,2—1,4 KM/KM 2. 3/iecb HaxoflHTCH ToptjwiHbie 3ajie>KII npimepHO Ha 4000 xojibflOB. Mapuaji TCMCT B TeppacHoii flOJiHHe, B uneiícTOueHe c(j)opMnpoBaji 4 Teppaccbi. Geomorphologische und hydrologisehe Erhebangen im TAL des Marcal-Flusses É. Török Das Becken der Kisalföld gliedert sieh in einen nordwestlichen Teil mit kristalliner Unterlage und in einen Teil mit mezozoischer Unterlage. Diese zwei Teile berühren sieh an einer wahrscheinlich zwischen Győr und Celldömölk liegenden tektonisehen Linie. Neben dieser erwáhnten tektonisehen Linie finden sicb auch Spuren des Vulkanismus, Abb. 7. Das frag­liehe Gebiet der Kisalföld war bis zum unteren Plio­zán grösstenteils Festland. Die pannonische Transgres­sion erstreekte sieh über die sarmatisehen Sedimente hinausgehend auf eine bedeutend grössere Fláehe, Abb. 2. Am Anfang des Pliozáns wurde die Kisalföld zu einer rasch sinkenden Sammelstelle von Sedimenten bis sie als Folge der rhodanisehen Bewegungen am Ab­schluss des oberpannonischen Stockwerkes von Schritt zu Schritt wieder Festland mit überwiegend fluvialer Erosionstátigkeit wurde. Das Oberfláchengebilde des Beckens erhielt seine heutige Form im Laufe des Quartárs. Das Gebiet teilt sieh in drei charakteris­tisehe Einheiten (Abb. 3) wobei die einzelnen Teile annáhernd denselben Flussmechanismus aufweisen : I. von der Linie Sümeg—Tűrje bis zu Jánosháza, II. die Strecke zwischen Jánosháza und Marcaltő, III. von Marcaltő bis zur Einmündung des Flusses. Über den stratigraphischen Aufbau des Gebiets­teils I gibt Tabelle 1 Aufschluss. An der Oberfláehe finden sieh Kalkstein aus dem Eozan, Sand und grauer Ton aus dem oberen Pannon, Kies aus dem Pleisto­zan. In den Bodenschürfungen können reiche Soli­fluktions-Formationen beobachtet werden. Das durchschnittliehe Gefálle des Marcal-Tales betragt 1,5—2,5%, das Einzugsgebiet 2800 km 2, die Diehte der Wasserláufe 1,2—1,4 km/km 2. Torfvor­kommen erstrecken sieh auf etwa 4000 kat. Joch. Der Marcal-Fluss durchfliesst ein Terrassen-Tal, im Pleistozán baute er vier Terrassen aus.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom