Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
6. szám - Rákóczi László: A görgetett hordalék mozgásának vizsgálata radioaktív izotópok segítségével
Rákóczi L.: A görgetett hordalék mozgásának vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1961. 6. sz. 509 gálnak több hónapra terjedő mérési időtartammal. Itt ugyanis hosszú felezési idejét (270 nap) jól ki lehet használni. A hordalék felületi megjelölésének angliai módszerét D. B. Smith és I. D. Eakins ismertették [1]. Az irídium-, ezüst-, arany- és bárium izotóppal végzett kísérletek során a homokot a radioaktív oldatba áztatták, majd 500 C°-ra felhevítve azt, rögzítették a radioaktív anyagot a felületre. A 15 óra időtartamú koptatási próbák során, mely idő alatt a jelzett homokot egy tengervízzel telt forgó edényben tartották, kitűnő eredményeket kaptak. Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy a koptatási próbák gömbölyű kavicsszemcsék jelölése esetén ugyancsak hasonló jó eredményt mutattak. A felületi kezelés egyik válfaj CLZ SJ módszer, melyet a Szovjetunióban használtak a homokanyagú tengeri üledékek mozgásának tanulmányozására. 0. K. Leontyev és V. N. Afanaszjev [2] kísérleteiknél Fe 59 izotópot használtak és azt agar-agar oldatba keverve vékony hártya alakjában rögzítették a homokszemcsék felszínén. Az említett vas-izotóp felezési ideje 46,3 nap y-sugarainak energiája pedig 1,10—1,30 MeV, alkalmazása tehát mind a vizsgálati terület fertőzöttsége, mind az aktivitás észlelése szempontjából kedvezőnek mondható. Az agar-agar bevonatos eljárás kétségtelen előnye olcsósága mellett az, hogy viszonylag rövid idő alatt és egyszerű módon nagy mennyiségű hordalékanyag tehető radioaktívvá. Hátránya viszont, hogy a bevonat nem olyan tartós, mint az előbbiek során említett módszerekkel előállítható bevonat, ezért a kísérletek időtartama korlátozott és az elkerülhetetlen kopás, valamint leoldódás miatt a jelzőanyag aktivitása előre ki nem számítható mértékben csökkenhet 1. Említésre méltó még a svéd kutatók által követett módszer. Westermark eljárása szerint a homokot Cr 51 klóros oldatában történő forralással jelölték meg, és így 1 g Cr 51 izotópot rögzítettek 1 kg homok felszínén. A kedvező svéd tapasztalatok nyomán Cr 5l-es izotóppal végezték a Koblenz-i Vízügyi Hivatal szakemberei hordalék mozgási kísérletüket [3] : meg akarták állapítani, hová jut a wilhelmshaven-i kikötő előteréből és az odavezető hajózóútból évtizedek óta a kikotort és a kikötővel szemben levő úgynevezett ,,Feldbalje" nevű árokszerű mélyedésbe süllyesztett mederanyag, minthogy bebizonyosodott, hogy ez a rendszeres árapály mozgással rendelkező csatorna állandóan mély marad (6 m mély, 500 m széles), tehát a belehordott anyag véglegesen nem rakódik le benne (4. ábra). A vizsgált terület nagy kiterjedése miatt csakis radioaktív homokkal végzendő kísérlet jöhetett szóba. A jelzőanyagul választott Cr 5l-es izotópot sósavas oldatban, vízüveg segítségével rögzítették a túlnyomórészt 0,1—0,2 mm közötti nagyságú homokszemekre. Összesen 10 kg, a Feldbalje-ból kiemelt mederanyagot jelöltek meg ilyen módon. Az észleléshez szcintillációs szondát alkalmaztak. A kvantitatív vizsgálat szempontjából igen helyszínrajza [3] <tHie. 4. riAan nopma e BuAeeAbMcaaeeHe [3] Abb. 4. Lageplan der Umgebung der Hafens von Wilhelmshaven [3] fontos a szonda állandó távolságban tartása a fenéktől. Minél magasabban van a szonda, annál nagyobb körből veszi fel a jeleket, de annál inkább csökken a sugárzás intenzitása a vastagabb vízrétegben történő elnyelődés miatt. így pl. a 0,3 MeV energiájú sugárzás fele elnyelődik 6,2 cm vastag vízrétegben. A szóban forgó kísérletnél a szonda távolságát a fenéktől 30 cm-re választották. Megállapították, hogy a jelzőanyag egy része DNy-i irányban mozog. Kitűnt azonban, hogy az anyag nagyobbik része É—ÉK felé távozott, a Feldbalje kijárata irányában. A kiüriilési folyamat kb. 8 nap alatt teljesen befejeződött. A Jade-öbölben, ahol pedig leginkább számítottak leülepedésre, sehol sem találtak a háttérsugárzásnál nagyobb impulzusértékeket, ellenben, részben véletlenül, a bedobási helytől (A pont) meglepően távol (a B pontban) észleltek erőteljes sugárzást. A C helyen csak néhány pontban észleltek 100 körüli imp/s értékeket a part mentén. A legmeglepőbb azonban a jún. 10-én a D helyen 200X800 m-es területen talált 30—150 imp/s értékű sugárzás. A jelzőanyag aktivitásának teljes megszűnése után végzett ellenőrző mérések alapján bebizonyosodott, hogy ez a sugárzás a 30 km-rel távolabb bedobott 10 kg jelzett anyagból származik. A kísérletekből kitűnt, hogy a kotrási anyag nem jut be a Jade-öbölbe, hanem kifelé sodródik a
