Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
6. szám - Haszpra Ottó: Kísérletek törtlapú átmenettel
500 Hidrológiai Közlöny' 1961. 6. sz. Haszpra O.: A törtlapú átmenet 1 i ! • > 1 o(3) 17. abra 1 1 t t víl-V ( víl-V ( 1 L 4 í— L §j "W 18. obro 17—18. ábra. A 3 [torz, illetőleg a 3[háromszög típusú szűkület (8. ábra) a (Q) ábrája <t>ue. 17—18. JJuaipaMMa (q) npu cyMceuuu muna 3/KOHOUÖ u 3lmpeyeoAbHUK (tpui. 8.) Figs. 17—18. The a(Q) diagram of type 3/warped and type 3/triangle contractions (Fig. 8.) respcctively menet nélküli hirtelen szelvényváltozás között a 19. ábrán feltüntetett távolságról már vitatható, hogy egyenértékű-e a különböző trapéz átmenetek közti távolsággal. Mégis ez az ábrázolási mód nagyon szemléletesen mutatja az egyes altípusok közti hidraulikai különbséget. Az 1., 2. és 3. főtípusnál határozott különbség van a két háromszögből domború töréssel kialakított átmenet javára, míg a 4. főtípusnál a domború háromszöges törtlapú átmenet a torzfelülettel egyenértékűnek mutatkozott. A különböző trapéztípusok, a romboid és a hirtelen szelvényváltozás a háromszögnél rosszabbnak bizonyultak. A 19. ábráról az 1. főtípusnál megállapítható, hogy a háromszöges törtlapú átmenet több, mint 5%-kal okoz kisebb esésveszteséget, mint a torzfelület. A 2. típusnál közel 3%, a 3. típusnál pedig több mint 11 % az esésveszteség-megtakarítás a háromszöges törtlapxi átmenet javára. Az 1., 2. és 3. főtípusnál, minthogy az alvízi és a felvízi rézsűk képzeletbeli metszésvonala közös, a szűkítés mértékéül pl. egymaga a fenékszélességek aránya is szolgálhat. Ha így az előbbi %-okat a szűkítés mértékének függvényében nézzük, azt tapasztalhatjuk, hogy annál nagyobb az eltérés a torzfelülettel szemben a háromszöges törtlapú átmenet javára, minél nagyobbfokú a szűkítés. A 4. főtípusnál tapasztalható egyenlőség pedig, minthogy itt a fenékszélességben alig^volt változás (bár a keresztszelvény erősen szűkült), már azt a gondolatot ébresz i, hogy a domború' háromszöges törtlapú átmenet előnyei elsősorban alckor érvényesülnek, ha a fenékszélesség éltérése minél jelentősebb* * A 4a főtípusba tartozó bővülő átmenetek vizsgálatánál, mint a 13—14. ábrák hossz-szelvényeiből is látható, a legkisebb alvízmélységek az átmenet alvízi környezetében rohanó vízmozgást hoztak létre. Emiatt az alvíz változása a fel vizet bizonyos határok között nepi módosította. A hf — h a, valamint a h a és a Q közti összefüggést a szűkülő átmeneteknél megszokott módon nem lehetett ábrázolni, főként azért, mert a mérési tartomány legnagyobb részébefi, vagyis magasabb vízállásoknál vízszínemelkedés következett be, hf—h a negatívvá vált, és így a logaritmikus hálózatban ábrázolási problémák léptpk fel. A gyakorlatban azonban csak bizonyos magasabb vízállások fordulnak elő, hiszen a csatornákat korlátozott sebességekre szokták létesíteni. Minthogy ezeknél a vízállásoknál mindig vízszínemelkedés állott elő, h a—hf pozitív volt. Erre korlátozódva, meg lehetett szerkeszteni kettős logaritmikus hálózatban a h a—hf, h a és Q közti összefüggést. Ez az összefüggés azonban nem bizonyult hatványfüggvénynek, a szűkületeknél alkalmazott ki1"" tipus —— 1 N <u 12 12 <5 11 11 10 t*. N SO 70 60 <o hpus r /.fo hpus \ H y—— 19. ábra. A vizsgált szűkület-altípusok összehasonlítása főtípusonként a c veszteségtényező alapján <Puz. 19. ConocmaeAeHue uccAedoeaHHbix emopocmeneHHbix munoe no ocnoenbtM munaM na OCHOBÜHUU K03(f>tpui)ueHma nomepu c Fig. 19. Comparison of the contraetion i^ubtypes investigated groupped according to main types, on basis of the headloss coefficient c 'U * Az erre vonatkozó vizsgálatok Vizonban már esak 1960-ban történtek meg.
