Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

6. szám - Bélteky Lajos: A hazai termálvízfeltárás időszerű kérdései

478 Hidrológiai Közlöny 1961. 6. sz. Bélteky L.: A hazai termális vízfeltárás A furat hasznosításával ezek után felhagytak, pedig valószínűleg pakkerrel ki lehetett volna vizsgálni, hogy melyik réteg szerepel nyelőként s azt ki is lehetne kapcsolni a vízszolgáltatásból, vagy meg lehetne próbálni újabb rétegek megnyitását. Mindehhez azonban olyan teherbírású berendezést kell odaszállítani, amellyel a szükséges lyukvizsgálati és furattisztítási műveletek elvégezhetők. Ilyen természetű munkára a hordozható, ún. lyukbefejező berendezés a legalkalmasabb, mert alapozást nem igénye] és néhány óra alatt felszerelhető. Ha azonban a furat alsó szakaszába béléscsövet kell beépíteni, akkor már nagyobb teherbírású fúrótornyot kell felszerelni, ami a kútkiképzési munkákat igen költségessé teszi. A rákóczifalvi 4. sz. furatnak a talpmélysége 1725 m. Az 50 m hosszú iránycsövön kívül még két csőrakat van a furatban: 715,5 m-ig 10

3/

4"-os, és 1628 m-ig 6

5/

8"-os. A két pannon határaként 1165 m szerepel a furat dokumentációjában. Rétegvizsgálatokat az alsó pannonban, illetve a miocénkorú rétegekben végeztek s azok csak igen kevés, nagy sótartalmú, mélytükrű vizet eredményeztek. A fúrást, melyben kevés gáz is mutatkozott, szénhidrogénkutatás szempontjából meddőnek nyilvánították. A furatba a munkálatok befejezésekor a megvizsgált rétegek fölé 1354 m-ben cementdugót helyeztek el s a kutat 6"-os tolózórral látták el. Mivel a fúrás helye közvetlenül a község mellett van, a tanács fürdő építését vette tervbe s a lezárás után 6 évvel, 1960-ban megbízást adott az Országos Vízkutató és Fúró Vállalatnak a furat megnyitására és melegvíztermelő kúttá való kiképzésére. A megnyitásra készített terv értelmében a karottázs által a felső pannon rétegösszletben porózusnak jelzett szinteket kellett perforálni, s közben rétegvizsgálatot végezni. Még azt is meg kell említeni, hogy a csőrakatok közül a 10

3/

4"-os a felszínig cementezett, míg A 6 5/

8"-OS rakat a saru felett a térszinttől számított kb. 1300 m-ig. A 6 5/

8"-os csőrakat bent volt a terepszinttől kezdve, nem volt teleszkópszerűen kivágva (5. ábra). Először kimosták a furatot, gammaszelvényezést végeztek, majd perforálták az 1100 m körüli rétegeket. A belövések után 20—25 percig erős gázkifúvást észleltek kevés vízzel. A gázanalízis eredménye azt mutatta, hogy a gáz nem a perforált, hanem a béléscsövezetlen szakaszból származik, valószínűleg annak következtében, hogy a 6 5/

8"-os rakat saruja feletti cementgyűrű nem zárt teljesen. A gázkifúvás megakadályozása céljából a már megnyitott rétegeket nyomásos cementezéssel elzárták, majd belőtték a 970—990 m-beli homokos szintet és még három réteget a 750—930 m közötti szakaszban. A furatban levő iszap kicserélése után megindult a túlfolyó víz (percenként 300, majd 400 liter). A víz azonban nagymértékben homokos és iszapos volt, mégpedig főleg azt a fúróiszapot hordta ki a víz, amelyet annak idején a fúrásnál használtak. 12 óra múlva a víztermelés fokozatosan csökkent, majd teljesen megszűnt. Kompresszorral 300-ról 600 liter/percre fokozták a termelést, ez sem volt azonban tartós, mert a furat annyira feltöltődött iszappal, hogy a víztermelést nem lehetett kompresszorral sem folytatni. A kifolyó víz hőmérséklete, amíg a vízhozam növekedett, 38-ról 50 C°-ra emelkedett. A furat kitisztítása és 228 m 102 mm-es termelőcső beépítése után a kutat 330 liter/perc hozamú túlfolyóvá lehetett tenni. A víz azonban iszapos és agyagtól színezett volt s 10—12 óra múlva lecsökkent 100 liter alá, mert a furat ismét feltöltődött iszappal. A furat kimosatása után ez a folyamat többször megismétlődött, a víz azonban mindig kevesebb lett és nem tisztult meg : agyagtól színezett maradt. A jelenség valószínűleg azzal magyarázható, hogy a perforált szakaszban hiányozván a palástcementezés, meg volt a lehetőség arra, hogy az eltérő nyomású rétegek a cső mögött kapcsolatba kerüljenek, azonkívül arra is, hogy a fúrásnál használt iszap rácsúszhassék ismételten a már termelő rétegekre, de az sem kizárt, hogy a fúrásnál a fúróiszappal való elárasztás olyan nagymérvű volt, hogy túljutott a perforátor behatolási mélységén. Hosszadalmas munkával talán sikerülhetett volna a megújuló eliszapolódás ismételt kiemelésével a kutat olyan helyzetbe hozni, hogy 2—300 liter/perces hozammal túlfolyóan termeljen, a községnek azonban fogytán volt az anyagi fedezete, ezért inkább a palástcementezett szakaszban levő rétegek perforálása mellett döntöttek, minthogy az gyorsabban célravezetőnek látszott. A 6 5/

8"-os csövet 668,8 m-nél sikerült elvágni. Az elvágott csőrakat kiépítése után a 6

5/

8"-OS CSŐ alsó végébe cementdugót építettek be s ezután perforáltak 629—634, majd 600— 608 m között. Az utóbbi réteget azonban már nem próbálták ki, nem kompresszoroztak, csak pár óráig, mert a község építési ellenőre fedezet hiányra való hivatkozással beszüntettette a munkát, pedig a földtani rétegsor szerint 602—607 m-ig finomszemű kvarchomokot harántoltak a fúrás folyamán. A munka tehát egyelőre sikertelenül zárult s jelenleg 10—12 liter víz folyik percenként a kútból. Nagyon sajnálatos ez a sikertelenség egyrészt a községfejlesztési alapból eredménytelenül felhasznált kb. 800 000 Ft miatt, másrészt, mert visszariasztja mind az építtetőt, mind a kivitelezőt hasonló természetű munkák végeztetésétől, ill. vállalásától. Igaz, hogy ezek a kútmegnyitási munkálatok a kútfúró iparág részére jelenleg rendelkezésre álló berendezésekkel igen költségesek. A megfelelő teherbírású berendezés 100 km-ről való szállítási és felvonulási költsége az alapozással együtt ugyanis kb. 150 000 Ft, s a berendezés napi üzemköltsége pedig géphasználattal 3 műszakra kb. 8000 Ft. A perforálás az elkerül-