Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
6. szám - Bélteky Lajos: A hazai termálvízfeltárás időszerű kérdései
476 Hidrológiai Közlöny 1961. 6. sz. Bélteky L.: A hazai termális vízfeltárás nek következtében lehetetlenné válik a víznek öntözési célra való felhasználása. Erre a veszélyre az 1960. évi hajdúszoboszlói ankéton dr. Szebellédy Lászlóné mutatott rá. Ő a debreceni és hajdúszoboszlói termálkutak már hasznosított vizének a befogadóra történt káros hatását ismertette. Azóta a múlt évben befejezett karcagi kútnál merült fel ez a probléma, ahol a területileg illetékes vízügyi igazgatóság nem engedte meg a nagy sótartalmú alkalihidrogénkarbonátos víznek a befogadóként szóbaj öhető belvízcsatornába való bevezetését arra hivatkozván, hogy a nagy sótartalmú víz a csatorna vizének rizsföldek elárasztására való felhasználását lehetetlenné tenné. A nehézségek áthidalására Karcagon meg kell keresni a legmegfelelőbb megoldást, minthogy a kút hasznosítására — mint az előbb említettem — az első létesítmény, a gyógymedence, már elkészült és azt 1960. aug. 20-án üzembe helyezték, ennek folytán a kút lezárása nem vihető keresztül. A karcagi példa is azt bizonyítja, hogy nem volna helyes minden meddő olajfúrást víztermelésre kiképezni, mielőtt annak felhasználási lehetősége nem biztosított. Végül — nem utolsó sorban — azért sem vállalhatja a Kőolajipari Tröszt minden egyes meddő fúrásnak víztermelő kúttá való kiképzését, mert szabad berendezés kapacitással nem rendelkezik, azonkívül a szénhiclrogénkutatási hitel erre a célra nem használható fel. Szükségesnek tartom arra is felhívni a figyelmet, hogy jóval kevesebb meddő fúrást lehet melegvíz termelésre kiképezni, mint ahogy azt sokan gondolják. Csökkenti a felhasználható furatok számát az a körülmény, hogy akár fűtési, akár fürdési célra csak akkor jöhet szóba a furat hasznosítása, ha az percenként minimálisan 300—400 liter hozamú. A kis vízhozamú ezenkívül azért is hátrányos, mert a lassú áramlás miatt előálló nagy lehűlési veszteség következtében a víz hőmérséklete alacsony marad. A geológiai adottság is számos helyen lehetetlenné teszi, hogy a meddő furatot melegvíztermelő kúttá lehessen kiképezni. Melegvízfeltárás szempontjából ugyanis a magyar medencében — dr. Schmidt E. R. megállapítása szerint, melyet a gyakorlati tapasztalat minden esetben igazolt —, főleg a pannonkori üledéksorban előforduló mélyebb, homokos vízvezető szintek, továbbá a felső és alsó pannon határán települt középső pannonkori homokos tagokból álló rétegösszlet jöhet számításba. Ott, ahol a pannon rétegsor el van vékonyodva, melegvízfeltárás alig lehetséges, mert az ott kifejlődött óharmadkori miocén és oligocénkori képződmények vízfeltárás szempontjából nem jelentősek. Legfeljebb ott nyílik lehetőség melegvíz nyerésére, ahol az alaphegység mélyen fekvő elemei közé mezozóos pászták települtek. Még ilyen geológiai adottság között is előfordulhat azonban, hogy a magas térszint s ennek következtében mélyen maradó sztatikus és dinamikus vízszint miatt a furatból a gazdaságos víztermelés nem biztosítható. A Pest megyei számos meddő fúrásból pl. alig néhány jöhet szóba melegvíztermelés céljára. Jelenleg kb. 220-ra tehető azoknak a meddő furatoknak a száma, amelyet a Kőolajipari Tröszt hasznosításra átadott az ÖFF-nak. Az érdeklődés állandó a különböző állami és tanácsi szervek részéről, de régebbi fúrásoknál a kútkiképzési munka elvégzésére aránylag csak kevés helyen került eddig sor. Előbb az eredményesen végződött munkák közül fogok néhányat ismertetni, majd olyanokat, ahol nem sikerült a meddő furatnak melegvíztermelő kúttá való kiképzése. A kiskőrösi 1954-ben végzett fúrás mélysége 2055 m. A furat 1306 m-ig 10 3/ 4"-os csővel bélelt. A rakat mögött a palástcement felső határa kb. 800 m a térszinttől számítva (3. ábra). A karottázsszelvény alapján a két pannon határa 1000—1010 m-nél mutatkozik. A nyitott szakaszban és a hozzákapcsolt alsó pannon rétegben végzett vizsgálat minimális mennyiségű, sós túlfolyó vizet eredményezett. Mivel a fúrás közvetlenül a község közelében van, a meddőnek nyilvánított fúrás melegvíztermelő kúttá való kiképzése és a víznek fürdő céljára való hasznosítása önként adódott. A munkát a Kőolajipari Tröszt végezte el 1957-ben. Lyukbefejező berendezéssel álltak a furatra, s perforátorral megnyitották a karottázsszelvényezéssel porózusnak kimutatott három réteget 973 és 1090 m között. A furat alsó szakaszát perforálás előtt 1157 m mélységben cementdugóval zárták le. A golyós perforálás után a perforált szakaszokban három helyen torpedóztak is. Mivel a víz erősen homokos volt, a 960 m alatti szakaszba körülkavicsolt 102 mm-es szűrőt építettek be. A dugattyúzással végzett tisztítószivattyúzás befejeztével 450 m-ig 2 7/ 8"-os termelőcsövet építettek be, amelyen a kiit 84 liter/perc 54 C° hőmérsékletű túlfolyó vizet szolgáltatott. Kompresszorral 280 l/p vizet vettek ki a furatból. A kút mellé azóta a község fürdőt épített gyógy- és úszómedencével. A kis mennyiségű melegvizet a gyógymedencében használják fel, az úszómedencét pedig egy 110 m-es hidegvizes kút vizével táplálják. Minthogy a fürdő igen látogatott, a rendelkezésre álló víz kevésnek bizonyult. Máris tervbe vették egy új, 700—800 m-es termálvizes kút létesítését. Hajdúböszörményben az 1. sz. meddő olajfúrást képezték ki víztermelő kúttá. A furat mélysége 1541,8 m s 798 m-ig volt béléscsövezve 9 5/ 8"-OS csőrakattal. A felső pannon rétegsor 572 m-ig terjed, az alsó pannon pedig 931 m-ig. Alatta vulkáni tufa van agyagos közbetelepülésekkel. Meddővé nyilvánításkor a furatot iszappal töltötték fel és —5 m mélységben cementdugóval zárták le. Az FTV által készített terv — igen helyesen — a béléscsövezett szakaszban írta elő a karottázs és a földtani szelvény alapján víznyerésre igen alkalmasnak látszó két réteg perforálással való megnyitását. A megye megbízottjának javaslatára azonban megváltoztatták a tervet s a furatba 1000 m-ig feltöltve azt — 6 5/ 8"-os
