Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

6. szám - Bélteky Lajos: A hazai termálvízfeltárás időszerű kérdései

Bélteky L.: A hazai termális vízfeltárás Hidrológiai Közlöny 1961. 6. sz. 473 1960. évi 4. számában részletesen ismertettem. Az új technológiának döntő a szerepe abban, hogy a melegvíz feltárási munkák túlnyomó része a várakozást meghaladó eredménnyel végződött. A régebbi termális vizű kútfúrások eredménytelenségéről A kisiparos vállalkozók régebbi kísérletei 7—800 m-es, vagy ennél mélyebb kutak készítésére azért nem jártak kellő eredménnyel, mert egyrészt nem észlelték a vízvezető rétegeket, másrészt azok mélységbeli helyének meghatározása téves és pontatlan volt, vagy pedig a furat „kihegyesedése" következtében beépíthető 60, 70 mm külső átmérőjű befejező-, ill. szűrőcső miatt lett olyan kevés a vízhozam, amelyre még kádfürdőt sem volt érdemes létesíteni. Itt volt pl. a gyulai ún. kastélykertben a hódmezővásárhelyi kisiparosok által az 1940-es években végzett 1138,7 m-es kútfúrás. A hagyományos vásárhelyi technológiával készített kút béléscsövezése már 835 m-től leszűkült 89 mmesre, 852,4 m-től pedig a fúrás csövezetlen maradt (1. ábra). A különböző szakaszokon mechanikus lyukasztó és hasító szerszámmal végzett rétegnyitások mindössze 60 liter/perc vízhozamot eredményeztek. Az 1958-ban és 1960-ban a régi kút közelében készített melegvizes kutak fúrásával kapcsolatban végzett geofizikai műszeres vizsgálatok adtak magyarázatot arra, hogy miért volt kevés a régi kút vízhozama. A karottázsszelvényezés ugyanis kimutatta, hogy a lyukasztások és hasítások jórészt nem a porózus szakaszokban történtek s a fúrás során a karottázs által jó víztartónak jelzett szinteket vagy egyáltalában nem, vagy pedig a mélységben néhány méterrel eltolva észlelték (2. ábra). Ugyanakkor gammaszelvényezéssel megvizsgálták a régi furatot is, amelyben azonban a szűk béléscső miatt csak 700 m-ig lehetett szelvényezni. Ez a vizsgálat is igazolja az előbbi megállapításokat. A vízhozam növelése céljából 1959 február havában a régi kút béléscsövét perforálták 597— 605 és 684—690 m között, s ennek eredményeként a vízhozam a belövés előtti 40-ről 94 liter/perc-re növekedett. A 2. ábráról jól látható, hogy annakidején a furadékból meghatározott földtani szelvény milyen mértékben tér el a műszeres vizsgálattal megállapított szelvénytől. A 3. fúrás a 807—812, 824—830 és a 924— 932 m-es porózus szintekből 260 liter/perc gázos túlfolyó vizet eredményezett. A kisiparosok fúrásának földtani szelvénye szerint e mélységekben nem észleltek porózus rétegeket. Eúrtak már le ugyancsak régebben pl. Szarvason, Karcagon, Kábán is a jelenlegi fúrások talpáig, vagy azt túlhaladó mélységig, de a fenti okoknál fogva a vízhozam szintén jóval alatta maradt a mostani technológiával készített kutakénak s a kevés vízhozam miatt a víz hőmérséklete sem érte el az új, nagyvízhozamú kutak vizének hőmérsékletét. így azután érthető, hogy a régi technológiával készített kutak kevés vízhozama mellett gondolni sem lehetett pl. fürdő építésére. Ugyanilyen csekély vízhozamúak ma is azok a hasonló mélységű fúrások, amelyekkel a nem megfelelő műszaki felkészültséggel rendelkező kivitelező vállalatok kísérleteznék. Ezek természetesen a régi, hagyományos kútkiképzést alkalmazván, 60—70 mm átmérőjű szűrővel fejezik be a fúrást. Néhány méteres rétegészlelési hiba, és a túlságosan kis átmérőjű szűrő igen nagy mértékben lecsökkentheti a kút vízhozamát. Az új termálkutakkal kapcsolatos időszerű kérdések A termálvizes, ill. nagymélységű kutak számának az utóbbi években történt növekedése a mélyfúrásokkal kapcsolatban már is több olyan időszerű kérdést vetett fel, amelynek megoldásáról sürgősen gondoskodni kell. Pa lá stcem,entezés Elsőnek említem, mint legfontosabb követelményt a nagymélységű, esetleg 2000 m-es lyukszakaszban átfúrt s két csőrakattal bélelt nagyszámú, különböző nyomású és kémiai összetételű vizet szolgáltató porózus rétegeknek egymástól i elkülönítését. Többször esett szó erről a kérdésről már az elmúlt években is. Az Országos Földtani Főigazgatóság saját hatáskörében igyekezett keresztül vinni, hogy az ún. termálkutaknál a béléscsőrakatok mögött a terepszintig palástcementezzenek. Eddig a Kőolajipari Tröszt végezte alvállalkozóként a cementezést, a várakozási idő csökkentése érdekében, azonban az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat két cementező gépegységet szerzett be, s 1961. február 1-től már azokkal végzi a palástcementezést. így majd ki lehet terjeszteni a cementezéssel való réteg elkülönítést és lezárást a kisebb mélységű, nem termálvizes kutakra is. Különösen fontos ez azoknál a fúrásoknál, amelyeket olyan mélységig mélyítenek le, ameddig nem hatolt le még fúrás azon a területen. Itt feltétlenül meg kell követelni a szűrőt megelőző csőrakatok mögötti palástcementezést, ott pedig, ahol jet-perforátorral végzendő rétegnyitást irányoznak elő, a palástcementezést a furat talpáig el kell végezni. Gázkitörés elleni védelem Említettem, hogy az olajkutató fúrások több területen már kismélységben jelentős mennyiségű földgázt tártak fel. Ez arra figyelmeztet, hogy fúrással még fel nem tárt területen, vagy nagyobb mélységben számolni kell esetleges gázkitöréssel s az ez ellen való preventív védekezésről a fúrás megkezdésekor gondoskodni kell. A védekezés módja kitörésgátló felszerelése s a csőrakatok mögötti palástcementezés. A gázkitörés elleni védelem ellenőrzése a bányaműszaki felügyelőség hatáskörébe tartozik. A fúrás megkezdését megelőző helyszíni ellenőrzésnek azonban arra is ki kell terjednie, hogy a berendezés teherbírás és felkészültség szempontjá-