Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

6. szám - Bélteky Lajos: A hazai termálvízfeltárás időszerű kérdései

Hidrológiai Közlöny 1961. 6. sz. 467> A hazai termális vízfeltárás időszerű kérdései* BÉLTEKY LAJOS** Bevezetés Hazánkban a mélységi vizek felhasználási területe az utóbbi években igen kiszélesedett. A főleg ivóvízellátás céljára igénybevett 50— 500 m-es rétegvizeken kívül ujabban fokozottan hasznosításra kerültek az 50 m-nél sekélyebb és 500 m-nél mélyebb vízvezető rétegek vizei is. Az előbbieket a csőkutas öntözésre, utóbbiakat főképp fürdési célra használják fel. Ott pedig, ahol a víz hőmérséklete meghaladja a 70 C°-ot, előtérbe kerül a víz hőenergiájának fűtési célra való hasznosítása is. A mélységi vizek felhasználási területének mélységbeli kiterjesztése nagyszámú újabb kérdést vetett fel nemcsak a víz kitermelésére szolgáló fúrt kutak lemélyítésével és ún. kiképzésével kapcsolatban, hanem a vízkészlettel való takarékos gazdálkodást és a gazdaságos víztermelést illetőleg is. A kérdések megoldását számos helyen megnehezíti az a körülmény, hogy a területen nemcsak ivó- és termális vizet, hanem szénhidrogéneket, olajat és gázt is ki kell termelni. Igen jó példa erre a hajdúszoboszlói térség, ahol 50—200 m mélységből ivóvizet, 1000—1100 m-ből gázos termális vizet nyernek, melynek gyógyhatását, hőenergiáját és a földgázt külön-külön hasznosítják. A város közvetlen szomszédságában tárták fel az utóbbi években az ország egyik legnagyobb földgáz előfordulását, melynek kitermeléséhez — mint a gyógyvízhez — ugyancsak országos érdek fűződik. Hasonló a helyzet Tótkomlós környékén is. Évekkel ezelőtt az ártézi kútfúrás és a szénhidrogén kuí atás mélységbeli elhatárolása még igen éles volt. Ivóvíz feltárása céljából alig néhány területen fúrtak 4—500 m mély kutakat, ennél nagyobb mélységre pedi.gr - kimondottan vízfeltárási céllal — csa* kevés számú fúrást mélyítettek le. A szénhidrogént kutatók ar alsó pannonnál idősebb korú rétegekben keresték aic olnjí^ és a gázt. A felső pannon rétegeket nem is igen vizsgálták szénhidrogén tartalom szempontjából. 1958-ban és az azt követő években nagy lendületet vett a melegvízfeltárds. Az állami kútfúró válJ.&Vat 1958-ban 9, 1959-ben 14, 1960-ban peá'ig'20 db termálkutat készített. Bár a fúrások célja a legtöbb esetben egy-egy fürdő részére való melegvízfel tárás volt, a kutak egyrészét mégis ivóvízellátási célra, törpe vízmű táplálására használják fel. Az Alföld ivóvízzel legrosszabbul ellátott területén, a Jászságban és a békésmegyei depreszsziós területen ugyanis, ahol porózus szintek 500 m-ig alig < találhatók a rétegsorban s ezek közül a kisméliységűek víze a kedvezőtlen vegyi összetétel miat* nem alkalmas ivásra, a mélyebb, 500 m-ig terjeölő ví/'ezető rétegek pedig olyan * Előadási; it • 1 agzott a Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátu.-i +>/. ^osztályának l'JGO. november 22-én tartott előadó ülésén. ** Országos Földtani Főigazgatóság, Budapest. / ( aprószeműek, iszaposak, hogy 20—30 percliternél több vizet nem szolgáltatnak. Ezeken a területeken a termális vízkutatás során 500 m-nél nagyobb mélységben sikerült olyan mennyiségű, ivási célra is felhasználható vizet nyerni, hogy vízmű útján egy-egy kút ellátja az egész községet, így sikerült ez pl. Jászapátiban, Jászszentandráson, Kondoroson, Köröstarcsán, Szarvason, Békésszentandráson, Mezőberényben. E kutak ivásra is alkalmas, 40—45 C° hőmérsékletű vizét a felső pannon korú rétegek szolgáltatják s a víz a legtöbb esetben metánt is tartalmaz kisebb-nagyobb mértékben. Ezeken a területeken tehát számolni kell azzal, hogy újabb és újabb községek próbálkoznak meg nagy mélységből jó ivóvíz feltárásával s ha ez sikerül, törpe vízmű építésével. 600—800 m kútmélység esetén ugyanis, ha megvan a percenkénti 200—300 liter vízhozam, csak a központi vízellátás lehet gazdaságos. Ilyen, ivóvízzel szűkösen ellátott község főleg a Jászságban és Békésmegyében még számos van. A 10 000 lakosszámú Jászladány község Piac-terén található nagyszámú vízvevő edény bizonyítja, hogy ez a község ma még egyike az Alföld ivóvízzel legrosszabbul ellátott nagyobb településeinek. A meglevő 391 m-es kút 1954-ben készült s annak idején is csak 16 liter túlfolyó vizet adott percenként, most pedig már annyit sem. Az utóbbi években az Alföldön már a Kőolajipari Tröszt is vizsgálja a felső pannon rétegsornak a geofizikai műszeres vizsgálat alapján gázosnak minősülő tagjait, mert beigazolódott, hogy több területen a felső pannon rétegek is tetemes mennyiségű földgázt tárolnak. A DunaTisza közén már 200—300 m mélységben is találtak nagyobb földgáz előfordulást. A víz- és a szénhidrogénkutatás területe tehát nemcsak közelebb jött egymáshoz, hanem számos területen átfedésbe- is került. Ez a körülmény új prouA^i^Jr^f^yetett fel és új feladatok elé állítja a víz- 'e's' szénhidrogénkutatással, feltárással foglalkozó szakembereket. Mielőtt azonban ezekkel az időszerű kérdésekkel foglalkoznék, szükségesnek tartom ismertetni a hazai termális vízfeltárás 1960. évi eredményeit. Az állami kútfúróipar által 1960-ban készített termális kutak összefoglaló ismertetése Az Orsz. Földtani Főigazgatóság felügyelete alá tartozó Kutató és Fúró vállalatok 20 kutat készítettek el egy év alatt. E kutak műszaki és termelési adatait (kútmélység, nyugalmi és üzemi szint, vízhozam és fajlagos vízhozam) az 1. táblázatban foglaltam össze. A 20 db kút összes fúrási mélysége 17 026,35 fm, az átlagos mélysége 851 fm. A kutak összes vízhozama 19 936 l/perc, ez naponta kereken 28 800 nv

!-nek felel meg, a kutankénti átlagos /