Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

6. szám - Erdélyi Mihály: Külső-Somogy vízföldtana I.

456 Hidrológiai Közlöny 1961. 6. sz. Erdélyi M.: Külső Somogy vízföldtana: 7. kép. Balatonszárszó. Vetők darakavicsos iszapcsíkos pleisztocén folyóvízi homokban 16. ábra. Andocs 1 terepszín, 2 vörösbarna fosszilis talaj, 3 lösz, 3a vöröses lösz, 4 mészfellialmozódási szint konkréciókkal, 5 levelesen elváló tarka agyag", 0 felső pannóniai homok, benne konkréciócsík (7) és homokkő (S), X = kőzetrés, v = vető 17. ábra. Szakálytól ÉNY -ra 1,5 km. Ürgevár p. <z lösz, b barna fosszilis talaj, c 1—3 cm-es barna fosszilis talaj, V 15—25 cm-es vetők IS. ábra. Gyugy. Bendek p. A templomrom mellett A lösz, ]i pleisztocén folyóvízi homok 1—5 cm-es darakavics (1—7) lencsékkel, C kávébarna fosszilis talaj és behordott darabjai (Cx). A vetők ugrómagassága : 5 cm (9) és 50 cm (6) között teggellyel párhuzamos lépcsőket a nagyjából Ny—K-i völgyek mentén láthatjuk. A laza fedő redőjellegű alkalmazkodása azonban nem nyomhatja el a terület feküjének töréses, táblás jellegét, amint azt a szerkezeti térkép is jól mutatja (2. térkép). Közeli mélyfekü esetén a laza fedő már nem, vagy alig alkalmazkodik redőszerűen, amint azt a Siófoktól DNy-ra levő terület szépen igazolja. A redőzés tengelye mentén a kiemelkedés mértéke változó. Jobban emelkedő rövid boltozatokra lehet következtetni ött, ahol a keresztirányú folyóvizek szabályos párhuzamossága egyszerre megszűnik, a két folyó kifelé görbülő ívben egymástól eltávolodik, majd közeledve ismét párhuzamossá lesz (1. térkép). Pávai Vajna Ferenc elévülhetetlen érdeme, hogy tudomásom szerint először írta le a ma is folyamatos redőződést, hangoztatta a fiatal redők kinyomozásának lehetőségét s térképileg rögzítette is azokat [29, 30]. Pávai Vajna korábban kétkedéssel fogadott írásait és térképeit a geofizikai kutatás, a mélyfúrások és a fixpontok igazolt szintváltozásai általánosságban igazolják. A felszínen gyűjthető adatok értékelésében nagyon óvatosnak kell lennünk. Különösen vigyázni kell a negyedkori] képződményekben tapasztalt elmozdulásokra. Csak ott szabad ezeket vetőnek tekinteni, ahol a suvadásnak, csúszásnak semmi lehetősége sem volt, vagyis ahol nem magas helyzetben, nem alámosott völgyoldalban, forrásszint felett találjuk az elmozdult rétegeket. Különösen nagy óvatosság ajánlatos, ha a felső pannon többékevésbé agyagos üledéksora vagy ennek vörösagyagos fedője a közelben a felszínen van. Tapasztalatom szerint a csúszás, suvadás mindig ezeken történik. A sok megfigyelt elmozdulás közül csak azt a néhányat tekintettem fiatal mozgások bizonyítékának, ahol a fentebbi kizáró okok nem voltak meg, a feltárás közvetlen környékének nincs reliefenergiája. A pannóniai üledéksor általában vízszintesen települ. Találtam azonban sok olyan kicsiny dőlésű réteget, amelyeken megbízható mérést nem végezhettem. Csak néhány helyen tudtam biztosan megállapítani, hogy a pannon réteg dőlését nem csúszás vagy suvadás okozta. így Szöllősgyöröktől K-re a pannon tábla peremének homokkövén, Kisberénytől D-re pedig a meredek déli völgylejtő aljában agyagmárgán (2. és 8. szelvény), Tabon és Balatonföld váron homokgödörben (14. ábra). A sok negyedkori üledéket ért rétegzavar