Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

6. szám - Erdélyi Mihály: Külső-Somogy vízföldtana I.

448 Hidrológiai Közlöny 1961. 6. sz. Erdélyi M.: Külső Somogy vízföldtana: EK-ifala 1. ábra. Kaposvár. Téglagyár 1 vályogtalaj, 2 fakó lösz, 3 barnás, kissé vályogos lösz, 4 fakó lösz, alsó része erősen homokos, 5 vörösbarna foszilis talaj, felső részében konkréciók és krotovinák, 0a lösz, 6b homokos lösz éles alsó határral, 6c folyóvízi homok, 1 fosszilis mezőségi homokos talaj, 8a vörösbarna agyagos homok, agyagtartalma lefelé csökken (fosszilis talaj), 8 folyóvízi homok darakaviccsal, 9 felső pannóniai homokos agyag Az idősebb pleisztocén képződményei Ide sorolok minden képződményt, mely a lösz feküjében található, főleg, mert soknak kora csak annyiban biztos, hogy a lösznél idősebbek, mások pedig a lösz keletkezése előtt bármikor keletkezhettek. A továbbiakban hosszanti irány, hosszanti völgy a Bakony és a Balaton tengelyével párhuzamos helyzetet, a keresztirány, keresztvölgy pedig az arra merőlegeset jelenti. A pannonra diszkordánsan települő durvaszemcséjű pleisztocéneleji üledéket („masztodonos kavics"), főleg a Balatonfőről és a Sió mellékéről ismerjük. Pontos korát Kretzoi Miklós állapította meg [14]. Lehet, hogy egyszer előkerül fúrásból is a kevésbé erodált felszínű délibb és nyugatibb részről, természetesen már nem mint durva kavics. Területünk déli részéről darakavicsnál nagyobb kvarckavicsról csak egy fúrásból (53) van tudomásunk [44], Több fúrásból került elő kvarcanyagú darakavics a felszín közeléből is. Nem tudható, nem a fiatalabb pleisztocén homokból 3. kép. Kaposvár. Téglagyár, DNy-i fal Jelmagyarázata az 1. ábráéval azonos való apró kavicsszemek utánhullása-e. Fúrásban tehát a fiatalabb pleisztocén homokot darakavicsától nem lehetséges szétválasztani. Valószínűbb azonban, hogy a hosszú pleisztocén denudáció idején lehordódott s ez a folyamat utána még a felső pannóniai összletre is eléggé kiterjedt. Több helyen a pannon erodált felszínén kavicsroncsokat találtam (Lengyeltóti, Balatonkeresztúr, Zamárdi, Adánd). A kavicsroncsok felszíne is erodált, rájuk finomabb kavicsmentes fiatal pleisztocén folyóvízi homok települ. Fauna hiányában e kavicsroncsokat feltételesen, térbeli helyzetük (erodált pannonon települve, eróziós érintkezési felszínnel a fedő felé) alapján alsó pleisztocén maradványoknak tartom. Lehet, hogy ide tartoznak a meszes kötőanyagú kavicsos homokkőpadok a szemesi Mészkemence tetőn [18, p. 304, 305.]. Több helyen, de mindig közvetlenül a pannon erodált felszínén magasan is találtam igen kemény, lemezes, meszes kötőanyagú, apró kvarckavicsos konglomerátum vékony padjait. Valószínűleg az idősebb kavics roncsai ezek is (Magyarkér, Gyúgy-Béndek p,,. Dunaföldvár). Középhegységi eredetű lehet, mert a lengyeltóti kavics kb. fele 5—15 mm-es kvarc, másik fele helyi eredetű törmelék (pannóniai márgakonkréciók, homokkő és agyagkő darabok). A balatonkereszturi, földvári és zamárdii kavics durvább (2—4 cm-es), szögletesebb, szemeinek anyaga balaton-felvidéki triász mészkő és dolomit, viszont a lekerekített kvarckavics szemei 5 mm-nél nem nagyobbak. Aprószemű kvarckavics, ritkábban konglomerátum az egész terület fúrásaiban előfordult,, mindig a pannóniai összlet közvetlen fedőjében,, gyakran a vörös agyagon (25, 28, 30, 34, 43, 53, 54, 58, 62, 66, 89, 91, 92, 96, 100, 141, 143, 145, 150, 153, 155). A kaposvári téglagyárban és a Zselicségben (Kaposvártól D-re) a felső pannóniai agyagra települt éles darakavicsos folyami kvarchomokot ópleisztocénnek tartanám, ha a téglagyárban nem lenne feltárva vastag, szálbanálló, vörös agyagos homokká mállott felszíne. Ez a vastag és erősen agyagos málladék hosszabb és melegebb éghajlatot jelez, mint ami a pleisztocén későbbi részében elképzelhető. Lehet, hogy ez a homok a pliocén vége és a pleisztocén eleje közötti időből való, ahonnan biztos üledéket még nem ismerünk (1. ábra, 3. kép 8. jelű képződménye). A felsőpannóniai üledéksor nagymérvű negyedkori erózióját a fonyódi és boglári hegyek mutatják. A fonyódi hegy tanúsága szerint 120 m felső pannóniai üledék hordódott el. Ez még mindig tetemesen kevesebb a zalai bazalthegyek (Somlyó, Ság) környékéről elhordott vastagságnál. Ez még akkor is tetemes, ha a fiatal tektonikus kiemelkedéssel és süllyedéssel is számolunk. A felsőpannon ilyen mérvű lehordásával számolhatunk a külső-somogyi terület jó részén is, főleg a Balatonhoz közelebb. Az ópleisztocén előtti, pannóniai utáni időszakot és az ópleisztocén melegebb fázisait jelezheti a felső pannóniai összlet vörös agyaggá,