Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

6. szám - Erdélyi Mihály: Külső-Somogy vízföldtana I.

Erdélyi M.: Külső Somogy vízföldtana Hidrológiai Közlöny 1961. 6. sz. 447 vastagsága, hiányzik az egész területre kiterjedő részletes faunavizsgálat s eddig csak egy magfúrás mélyült területünkön (49). A teljes szelvényű mélyfúrások legnagyobb részében azonban szintén felismerhető ez a nagyobbrészt homokos rétegsor. A kurdi fúrás (88) kavicsos homokrétegei is ezt jelezhetik. A kavics az akkor még a Balatonföldvár, Siófok és Ságvár környékén felszínen levő kristályos pala és gránit területről jöhetett, hiszen a fúrások szerint (7, 115, 118, 120) ezen a környéken a kristályos alaphegység közvetlen fedője felső pannóniai kori. Területünk felső pannóniai kőzetanyaga túlnyomóan agyagos. Ebben tér el a Mezőföld K-i és É-i részétől és a zalai területtől. Ennek oka az, hogy a déldunántúli pannonkori beltóba a kőzetanyag ÉNy-ról érkezett. A Bakony-Balatonfelvidék két oldalára a durvább hordalék, a Középhegység ,.árnyékába", Somogyba a finom anyag jutott, mert azt a vízmedrek kikerülték. A felszínen leggyakrabban a felső tavimocsári üledékek találhatók. A Balatontól 15—20 km-re már kövületes feltárása alig ismeretes. A mocsári-tavi agyagos felső pannon sokszor mészcsomós, mészréteges márgával tetőz s gyakran édesvízi mészkő jellegű. Nehéz elválasztani a pleisztocén feküjében levő vízkőtől és „tarka agyag"-tól. Regionális elterjedését már id. Lóczy is felismerte [18: p. 304—305], Pávai Vajna Ferenc a felső pannóniai beltó végső meszes beszikkadási termékének tartja. Minden olyan feltárás, amelyben ez a változatos képződmény a pannon üledék legfelső részén látható, nagyon óvatosan kezelendő. Lehetséges, erre több feltárás is utal, hogy az ilyen konkréciós márgaszintek a mocsári fáciesű felső pannonban is megvannak, különösen a lignites rétegek feküjében. A pannon utáni nagy eróziós időszak alatt a fedőjük lazább anyagának elhordása után kerültek a felszínre, az eróziót lassították. Maradéktakaró jellegük van. A felső pannon tábla eróziós felszínén durvábbszemű, igen egyöntetű, majdnem mindig faunamentes, 15—30 m-es folyami homokréteg figyelhető meg. Kőzettani vizsgálatok szerint anyaga pliocénkorúnak mutatkozik [12]. Sümeghy „wetzleri-s homok"-nak [46], Strausz „legfelső pannon"-nak nevezi. Saját tapasztalátom s másoké szerint is, Soprontól a Mecsekig az egész Ny és DNy Dunántúlon megtalálható. Térképileg azonban megbízhatóan csak igen kevés helyen különíthető el. A regressziós szakasz(ok) majdnem faunamentes homokjától el nem választható, mert faunát csak ritkán tartalmaz, kőzettani különbség nem mutatkozik, mindkettő jellegzetes belsőkárpáti anyagú pannóniai homok. Az elkülönítés további akadálya az. hogy nem tudjuk, mennyi hordódott el a felső pannon összletből a pliocén végétől a pleisztocén nagyobb részén át tartó hosszú idő eróziójával. Így a „legfelső pannon" topográfiai helyzetében levő folyóvízi homok lehet a regressziós szakaszé is. A kis feltárások még sokszor azt sem teszik lehetővé, hogy eldönthessük, anyaguk folyóvízi homok-e ? A felső pannóniai összlet záró tagja tehát vagy mocsári-tavi, gyakran meszes „beszáradási" agyag, vagy folyóvízi ,,wetzleris" homok. A területen kb. 60 kövületes feltárást ismerek. A fúrásokból kikerült molluszkumok alapján a fauna uralkodóan limnocardiumos és dreissensiás ; a Balaton közelében Congeriákkal. Felső 100—150 m-ében már a csigák (Viviparus-ok, Melanopsis-ok) is tömegesen jelennek meg [37]. Az Unió wetzleri nem bizonyítja döntően a legfelső pannon „wetzleris homok".-ot, mert a regressziós szakasz folyóvízi üledékében is ugyanúgy megvan. A fúrásanyagból kikerült molluszkum faunát túlnyomó többségében Schwáb Mária határozta meg [37]. Pliocén bazalt és bazalttufa Fonyódon bazalt és bazalttufa, Bogláron bazalttufa törte át a pliocén üledéksort [52]. Bogláron a „legfelső pannon" homok áttörése a bazalttufa posztpannoniai korát bizonyítja. Anyagából ma már kevés van a hegytetőkön. Fonyódon szálbanálló semmi. Egy részét építkezésre hordották el. Nagyobbára, főleg Fonyódon, a meredek hegyoldal agyaglejtőjén található szoliflukciós nyomok kíséretében (1., 2. kép). A tuskók anyaga Fonyódon gyakran típusos bazalt. A boglári tufában bőven van főleg pannóniai kőzetanyagú zárvány. Nem olyan változatos tehát, mint Tihanyban. Eddig részletesen sem a fonyódi, sem a boglári anyagot nem vizsgálták. Bogláron több udvar feltárásában látható, hogy a feltörő tufa kisebb rétegzavart okozott a pannóniai agyagban és homokban. A mellékkőzeten pörkölés alig vehető észre. A tufa eléggé mállott. 1. kép. Fonyód. Sportpálya DDK-i fal. Pannóniai agyag talajfolyásos felszíne. B Bazalttuskó B 2. kép. Fonyód. Sportpálya ÉNy-i fal. Talajfolyás pannóniai agyagon B bazalttuskó