Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

5. szám - Toókos Ildikó: Változó terhelés hatása a toronycsepegtetőtest működésére

407 Hidrológiai Közlöny 1961. 5. sz. Hozzászólás Toókos Ildikó : „Változó terhelés hatása a toronycsepegtetőtest működésére" c. tanulmányához FINÁLY LAJOS A csepegtetőtestes tisztítás körüli kutatásnak nem várt újabb lendületet adott az ún. torony ­csepegtetőtestek „feltalálása". Ezek sokban emlé­keztetnek a nálunk nem divatos ún. kétfokozatú, vagy váltó-csepegtetőtestek működésére, csak­hogy persze a toronytesteknél az egyes fokozatok („lépcsők") mindig csak azonos sorrendben követ­kezhetnek egymás után. Igen örvendetes, hogy mind a kétfokozatú, mind a toronytestek műkö­dése nálunk is beható és gondos nagyminta, illetve üzemi méretű kísérletek tárgya lett. De ezek során nem szabad megelégedni tények regisztrálá­sával, esetleg az azokból leszűrhető szabályok megállapításával, hanem keresni kell a jelenségeket kiváltó okokat is, mert ezen az úton az eljárások tökéletesítése — hihetőleg egyszerűsítése — válik lehetővé. Sajnos, a műszaki adottságok és azoknak a nagyüzemi kísérletek során történő módosításával járó súlyos üzemeltetési nehézségek, az aránylag nagy költségekről nem is szólva, rendkívül meg­nehezítik a működési feltételek variálását. Már­pedig a toronytesteknél rendkívül érdekes volna az egyes emeletek testmagasságának változtatása, az egyes emeletek optimális testmagasságának külön­külön való meghatározása, esetleg a töltőanyag minőségének (szemnagyságának) emeletenkénti megállapítása is. Toókos Ildikó tanulmányában közölt kísérleti eredmények szerint az egyes eme­letek saját tisztítóhatása között feltűnő eltérések mutatkoznak. Vajon ez általánosítható, vagy csak erre a vizsgált berendezésre korlátozódó jelenség-e ? Lehet-e ebből arra következtetni, hogy az egyes emeletek egymástól eltérő magassá­gúak legyenek, más-más szemnagyságú töltő­anyaggal készüljenek stb. ? De a további kísérle­tek során a levegőhozzávezetés módjával is célszerű lenne foglalkozni. Minden emelet külön-külön levegőztetési egység legyen-e, vagy pedig a levegő a torony alján a legalsó szint alá behatolva végig­haladjon-e pótlás nélkül a torony egész magassá­gán ? Közben hogyan változik a levegő összetétele, nedvességtartalma, hőmérséklete, térfogatsúlya ? (A hőmérsékleti különbségek különösen télen lehetnek érdekesek.) A toronytestek és a két- vagy többfokozatú csepegtetőtestek előzőekben említett rokon vonása miatt érdemes volna alkalmilag nemcsak két, hanem három vagy több fokozatú csepegtetőtesteket, is kipróbálni. Ilyenek tudtommal nem igen voltak valahol is üzemben. Már pedig ezeknél aránylag könnyebben lehetne a fokozatok magassági mére­tét egymástól függetlenül változtatni s a fokozatok közötti ülepítés hatását ellenőrizni. Háromfoko­zatú váltócsepegtetőtesteknél vizsgálni lehetne, hogy van-e a fokozatok között olyan, amelyet célszerű mindig a sorrend azonos helyén hagyni. Többfokozatú elrendezésnél — azonos összmagas­ság mellett — az egyes fokozatok mikroorganikus tenyészete, különösen közbenső ülepítés esetén, valamint azok levegőzése, kevésbé befolyásolja egymást, tehát kutatási szempontból tisztább képet lehet alkotni a jelenségekről, mint torony­testen. A tanulmányban közölt táblázatokból és ábrákból nemcsak az egyes szakaszokon és végül az egész tornyon áthaladt víz minőségi változása olvasható ki, hanem a test s a szakaszok munka­végzése is. Az ábrák ordinátái mentén azonban, szigorúan véve, nem a testen végighaladó víz­részecske folyamatos minőségváltozása, hanem az egyes szakaszokat azonos időpontban elhagyó vízrészecskék egymáshoz viszonyuló minősége ol­vasható le. Előbbi célra tulajdonképpen ferde ordináták mentén kellene a leolvasást végezni, a megfelelő időeltolásokkal, vagy pedig ilyen idő­eltolással kellene az egyes „összetartozó" mintá­kat venni. Ezek az eltolások valószínűleg oly rövid időtartamnak felelnének meg, hogy a vizs­gálati eredmény lényegesen nem módosulna s így kár lenne az ezzel kapcsolatos idő- és munka­többletért. A toronycsepegtetőtest egyes lépcsőinek (helyesebben talán : emeleteinek) százalékos tisz­títási hatásfokát a szerző mindig a kezdő (ülepített) állapotra vonatkoztatva számította, azt kereste, hogy az egyes emeleteknek mekkora a része az együttes tisztítási hatásfokban. Ez a számsor arányos azzal a lebontási munkával (sorban : 12,5, 17,1, 14,6 és 7,6 mg/lit.), amelyet az egyes emeletek végeztek. De nem azonos az egyes emele­tek saját hatásfokával, ami felülről lefelé sorban : 10,8, 15,7, 17,5 és 11%-nak adódik (az egyes emeletekre ráfolyó s a róluk lefolyó — ülepített — víz minőségi javulása). Ez lényegesen kedvezőbb képet ad az előbbinél. Nagy érdeklődéssel várjuk a kitűnő munka folytatását és az újabb eredményeket. Végül szóvá szeretném tenni a tanulmányban előforduló azt a megjegyzést, amely a csepegtető­testen áthaladó szennyvíz oxigénfelvételére vonatko­zik. A szerző ez alatt az egyes fokozatokon átha­ladt szennyvíz oldott oxigéntartalmának a növe­kedését érti. Ez azonban távolról sem azonos a vízbe bevitt, a víz által felvett oxigénmennyiség­gel, mert hiszen ennek egy részét a szerves anyagok oxidációja kötötte le. A bevitt oxigénnek tehát csak egy része mérhető az oldott oxigéntartalom változásával, a többi látszólag eltűnt. Ennek az oxidációra felhasznált résznek a mennyiségét, sőt az arányát is igen érdekes volna ismernünk, de ennek megállapítása, kiszámítása elé gyakorla­tilag szinte leküzdhetetlen nehézségek tornyosul­nak. Erre mégis gondolni kell akkor, amikor a toronytest egyes emeleteinek oxigénfelvételét az illető emeletet elhagyó víz oldott oxigéntartalma alapján hasonlítjuk össze. Azt hiszem azonban, hogy gyakorlatilag is értékes dolog volna ezzel a kérdéssel alkalmilag szintén foglalkozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom