Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
5. szám - Borbély Sándor–Juhász András: Edelényi ásványvíz-előfordulás vízföldtani viszonyai és vizsgálati eredménye
401 Hidrológiai Közlöny 1961. 5. sz. HIDROGEOLOGIA Edelényi ásványvízelőfordulás vízföldtani viszonyai és vizsgálati eredménye BORBÉLY SÁNDOR Edelény I. sz. lejtősakna II. sikló baloldali ikervágatában az E. 137. számú szénkutatás céljából 1953-ban le mélyített mélyfúráson keresztül vízbetörést kaptak (1. ábra). A víz mennyisége vízbetöréskor 2,5 m 3/perc volt, mely később 1,5 m 3/perc vízhozammal állandósult. A vízbetörés részletesebb vizsgálatának elvégzésére két tényező hívta fel a figyelmet: a) A víz hőmérséklete 19—20 C° között változott, míg a többi vízbetörésé, ill. szivárgásé 14—15 C° között volt. b) A víz savanyú ízű. Ivásra használták (elzárás után egy kb. 1 cm 0-jű csövön vezették ki) és fogyasztás után a bányászok a víz üdítő jellegéről beszéltek. I. Edelény I. akna íöldtani viszonyai Edelény I. akna a borsodi szénmedence legkeletibb részén található. Bányaműveletek ezideig csak az I—II. szánni széntelepet tárták fel, kutató fúrásokból azonban ötöt ismerünk. A legalsó V. számú széntelep mélysége kb. 270 m. Legvastagabb széntelep a IV. számú (1,2—1,8 m), legvékonyabb a III. számú (0,4—0,7 m). A széntelepek közötti távolság kis eltéréssel állandó, legnagyobb a III—IV. számú telep között (75— 1. ábra. Az edelényi I. akna környékének helyszínrajza 0uz. 1. naan OKpyMHOcmu uiaxmu Ns I y Sdenenb Abb. 1 Lageplan der Umgebung des Schachtes I bei Edelény és JUHASZ ANDRAS 80 m), legkisebb a II—III. szánni széntelep között (23—28 m). A széntelepek K—DK felé megbillentek, a közöttük levő távolság ezért növekszik. A széntelepek fedő és fekü anyagai különböző színű agyagok, agyagmárgák (világosszürke, kékesszürke, szürkészöld), kivéve a II. számú széntelepet, melynek feküje zöld homok. Minden széntelep között homokrétegeket találunk, melyek a széntelephez közel fokozatosan elagyagosodnak. Ezek különösen az I—II. és a III—IV. telep között vízzel teltek. A területen az V. számú széntelep alatt a rétegeket 43 m vastagságban ismerjük. Az alsó riolittufát csak a területtől K-re lemélyült Edelény 297. sz. fúrás mutatta ki, ahol vastagsága 41 m. Az alaphegység karbonkorú mészkő, mely felül kb. 5 m-es szakaszon törmelékes, később szálban álló, kalciteres, repedékes. A terület nyugodt településű, a medencében itt találjuk a legkevesebb tektonikus vonalat, vetőt. II. A víztároló kőzet rétegtani helyzete Az Edelény I. sz. lejtősaknában a keletborsodi szénmedence I. sz. széntelepét művelik. Az I. számú széntelep az E. 137. sz. fúrásban 98,37 mA. f.-i magasságban, a külszintől 43,86 m-re található. A széntelep kb. 1 m vastag. Feküje agyag, sötétszürke, kagylóstörésű, rossz megtartású ősmaradványokkal. Az I. számú széntelepet egy 0,2—0,3 m vastag riolittufa választja ketté. A tufa fehér, világossárga zöldes árnyalattal, a fekütől 0,30—0,40 m-re foglal helyet. A fekü agyag, 4 m körüli vastag, mely fokozatosan homokosodik el. A homok 5—6 m vastagságú, egyenlőtlen szemeloszlású. Ez szintén elagyagosodik, melynek alsó részében az I. kisérőtelep fejlődött ki. A kisérőtelep közvetlenül homokra telepszik, mely 10 m vastag. Alatta elagyagosodás jön létre. (A terület átlagos földtani szelvényét a 2. ábra szemlélteti). Az I—II. széntelep közötti homokréteg, ill. rétegek, vagy homokos agyagok vízvezetés szempontjából egy rétegnek foghatók fel. Nemcsak az I. kisérőtelep alatti homokrész telt vízzel, hanem a fölötte levő is. A Sajószentpéter 62. sz. fúrásban vízmegfigyelést végeztünk és a homok felső részének harántolása után a víz a béléscsőben ugyanazon szintig emelkedett fel az I. kisérőtelep alatt és felett. Ennek az a magyarázata, hogy az agyag- és homoktelepek nem homogének, és vető is szabdalja azokat. A vízbetörés az I. telep feküjéből történt az ott elhelyezkedő homoktelepből. Ennek szemeloszlását az E. 137. sz. fúrásból nem ismerjük, de Edelény I. aknán a bányában is több helyen feltártuk, és azóta lemélyült Sajószentpéter 63. sz. fúrásban magfúrást és hidrogeológiai megfigye-
