Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

5. szám - Kozák Miklós–Sváb János: Tört alaprajzú bukók laboratóriumi vizsgálata

Kozák M.—Sváb J.: Törtalaprajzú bukók. 1. kép. Az. m = 9 fogú törtalaprajzú bukó modellje (n = 13) (t>omo 1. Mode/ib (n = 13) eodocAuenoü rtAomunu c naKAOHHUM oiepmanueM e riAane u c HUCAOM 3y6bee m = 9. III. 1. Model of a weir having a broken axis, with m = 9 dents (n = 13j számát vagy hosszúságát növelni, illetve csökkenteni. A 10—13-as görbék jellege azt bizonyítja, hogy azonos foghosszúság esetén a fogak számát feltétlenül célszerű növelni. így pl. az 1, 10, 11, 12 és 13-as típusú bukók vízhozamainak aránya, h — 1,5 cm-es átbukásnál a következők szerint alakul : 1 : 1,9 : 2,4 : 3 : 3,9. Vagyis az m = 9 db fogú bukó ugyanakkora műtárgy hosszúság mellett közel 4-szer akkora vízhozamot szállít, mint az egyenes alaprajzi vonalazású (n = 1) bukó. A 7 és 10-es (vagy 8 és 11-es, illetve 9 és 11-es) jelű bukók vízhozamgörbéinek összehasonlítása viszont más szempontból tanulságos: a rövidebb foghosszúságú, m = 5 db (vagy m = 7, illetve 9 db) fogszámú bukó ugyanannyi, sőt több vízhozamot szállít mint a hosszabb fogú, m = 3 db (vagy m = 5, illetve, 7 db), vagyis kevesebb fogszámú bukó. A két változat közül műszakilag és gazdaságilag feltétlenül az a megoldás az előnyösebb, amelyik az azonos teljesítést (vízhozamszállítást) rövidebb hosszúsággal, de több fogszámmal éri el. Gazdaságosabb ugyanis rövidebb alaplemezre 1—2 foggal többet építeni, mint az alaplemez méretét megnövelni. 3. ábra. A vizsgált 13 db bukó (2. ábra) vízhozamgörbéi 0ue. 3. Kpueue pacxodoe uccAedoeanuü 13-u tiAomuH ($ue. 2.) Fig. 3. Discharge curves for the 13 weirs investigated (Fig. 2 ) Hidrológiai Közlöny 1961. 5. sz. 377 A kísérlet eddigi adatfeldolgozása során nem találtunk matematikai összefüggést az egyes bukók jellege (a, b, n), az átbukó vízhozam (Q) és az átbukási magasság (h) között. A törtalaprajzú bukók kialakításánál igen lényeges még a bukó mögötti vízgyűjtő tér és a vízelvezető akna, illetve alagút méreteinek helyes megválasztása. Ezek mérete azonban jelentősen függ a felvízi, illetve az alvízi viszonyoktól, ami esetenként változó. Összefoglalás A törtalaprajzú bukógátak vízhozamát csak laboratóriumi kísérlettel lehet meghatározni. A kísérlet egyik fontos tanulsága, hogy a bukógát fogainak számát célszerű növelni, ha fokozni akarjuk a levezetendő vízhozamot. A másik lényeges tanulság, hogy az a bukógát gazdaságosabb, amelyiknek foghosszúsága rövidebb, de a fogak száma több (lásd az n = 7 és n, = 10 bukók vízhozamgörbéjét a 3. ábrán). JIABOPATOPHOE MCCJ1EJ10BAHHE BO^OCJIHBHblX nJIOTHH C HAKJIOHHbIM OMEPTAHHEM B flJlAHE Jlp. M. Ko3ük, kühó. rnexn. naya u fl. LUeaö y BOflOCJIHBHaHblX nJIOTHH, HMCKJIUHX, HMKJlOHHOe OHcpTaHiie B rinaHe, npn AaHHOM Hanope (h) Ha« rpe6HeM njioTiiHbi y«eJiHbiti pacxoA BOAH (Q), npox9ofl,HmHÍí MEPE3 1 M nmpiiHbi, HBJIHETCH Bceraa 3HAMHTEJIBH0 ÖOJIbUIHM, HEM y OÖblHHblX nJIOTHH. BeJlHMllHa 3T0r0 pacxofla BOAW B öojibuioíi Mepe 3aBncnT or PA3MEMEHHH B naaHc 3y6beB njioTHHbi, OT pa3MepoB a n b. H3-3a CJIO>KHOCTH, pacxoAH Mepe3 njioniHy HaKJiOHHoro onepTaHHFL B ruiaHe MoryT öbiTb onpeAeneHbi nyreM jiaőopaTopHblX HCCJieAOBaHIUI. ABTOPbi NPOBOAHJIN NCCJIEAOBAHII>i HA 12 pa3Hbix BOAOCJIHBHablX IIJTOTHHaX (0UZ. 2), pe3yjlbTaTbI KOTOpbIX NPNBEACHBI HA 0ue. 3. OAHHM H3 0nwT0B 3Tbix HCCJieAOBaHHÍÍ HBJIÍieTCH TO, 1T0 UejieC006pa3H0 yBejlHMIITb KOJIHqecTBo 3y6beB njioTHHbi, ecjm >KejiaeM yBejiHMHTb pacxoA Mepe3 njioTiiHy. (CMOTPH, HanpiiMep, KpHBbie pacxoAOB c o6o3HaMeHHeM n = 1, 10—13,) A no OTHOuieHmo AJIHHM H HHCJia 3y6beB nojiyHHnHCb onwTbi, no KOTOPMM 0Ka3biBaeTCH, MTO ÖOJiee 3K0H0MHMH0H JlBJIHeTCH Ta BOAOCJIMBaH njioniHa, y KOTopoíí 3y6bH őojiee KopoTKHe, HO HMeeTCH őojibiue 3yöbeB. (CMOTPH, Hanp., KpHBbie pacxoAOB naoTHH n % 7 H n = 10 Ha 0ue. 3.) Laboratory Investigation of Weirs Haying a Broken Axis in l'lan By Dr. M. Kozák, Candidate of Technical Sciences, and J. Sváb The discharge Q that can be passed over unit width of the structure is, at an identical differential head, appreciably larger with weirs having a broken axis in plan, than with conventional weirs. The discharging capacity is controlled to a great extent by the arrangement in plan of the dents of the weir, by the dimensions a and b. Owing to its complexity the discharging capacity of such weirs can be determined by laboratory experiments only. 12 different weirs were investigated by the authors (Fig. 2) and the experimentál results are compiled in Fig. 3. One of the conclusions arrived at from these experiments is that for increasing the discharging capacity it is practicable to increase the number of dents of the weir (see 3. g. the discharge curves n = 1, 10 to 13). For the ratio of the length and number of dents it was found that weirs having shorter, but a greater number of dents are more economical (see e. g. the discharge curves of the weirs n = 7 and n = 10 in Fig. 3).