Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

4. szám - Vámos Rezső: Mikrobiológiai folyamatok és klimatikus tényezők szerepe a tömeges halpusztulásban

Vámos R.: A H 2S képződés szerepe a halpusztulásban Hidrológiai Közlöny 1961. 4. sz. 347 végzett eddigi kísérleteink reményt keltenek ahhoz, hogy ezt a károsodást megakadályozhatjuk. Biz­tatónak látszik a rézszulfát, az égetett mész és a kalciumnitrát alkalmazása. összefoglalás A Tisza holtágaiban és savanyú tőzeges talajú halastavakban egyes években rendszerint augusz­tus hónapban tömeges halpusztulás lép fel. A kár néha tekintélyes. A Szeged környékén az utóbbi években fellépett halpusztulásnak az az egyik jellemzője, hogy a holtágakban és a savanyú talajú halastavakban a pusztulás ugyanazon a napon jelentkezett. A károsodás a holtág sekély szakaszán lépett fel és nem terjedt át a mély vízre, tehát nem fertőző mikroorganizmus okozta. A kutatás a főképpen szulfátredukció révén képződő kénhidrogén károsításához vezetett. A kénhidrogén kezdetben vasszulfid formájában meg­kötődik és felgyülemlik, majd később, amikor a víz pH-értéke csökken, rohamosan felszabadulhat. Az augusztus hónapban beálló légnyomáscsök­kenés következtében az iszapban adszorbeálódott H 2S rövid idő alatt a vízréteget rövid időtartamra olyan mértékben telíti, amely a halakra mérgező. A H 2S a citochrom vasát inaktiválja, a halak kép­telenek az oxigén felvételére és elpusztulnak. Miután a vízben a kénhidrogén feloxidálódott, a mederszakasz ismét benépesül. Az elpusztult halak tetemei nem fertőzik az új jövevényeket. A kis mennyiségű H 2S még nem okoz pusztu­lást, de a légzésben, vele az anyagcserében beálló zavar, a kopoltyúk sérülése, baktériumok és gom­bák megtelepedését eredményezheti. Dr. Kolosváry Gábor professzornak a Tisza-' kutatás keretében e munkám elkészüléséhez nyújtott szíves segítségéért, valamint Dr. Wagner Richárd professzornak a rendelkezésemre bocsátott mete­orológiai adatokért ezúton mondok köszönetet. IRODALOM [1] Donászy, E. : Halpusztulás az atkai Holt-Tiszán és ennek időjárásélettani jelentősége. Időjárás. 5. 284—289. 1959. T2] Hankó, B. : A hal és a halgazdaság. Term. Tud. Társ. Bp. 1928. Budapest, 1888. | 3J Hermán, O. : A halgazdaság rövid foglalatja. Term. Tud. Társ. Budapest, 1888. [4]Pearsall, W. A.. Mortimer, C. H. : Oxidation­reduction potentials in waterlogged soils, natural waters and muds. J. Ecol. 27. 483—501. 1939. [5] Répássy, M.: Édesvízi halászat és halgazdaság. Pallas rt. Budapest, 1909. [6] Rubencsik, I. L. : Sulfatreducirujusnije bakterii. Zidatyelsztvo Akademi Nauk, S.S.S. R. Moszkva, 1947. {7] Tógazdasági haltenyésztés a gyakorlatban. Szerk.: Donászy E. Mezőgazd. Kiadó. Bp. 1954. [8] Uherkovich, G. : Adatok a Tisza Potainophyto­planktonjának ismeretéhez. II. A tiszalöki vízlépcső hatása a Tisza alga vegetációjához. Hidr. Közi. 40.00-00. 1960. [9] Vámos, R. : „Bruzone" disease of rice in Hungary. Plánt and Soil. 11. 65—77. 1959. (10] Vámos, R. : A kénhidrogén képződésének akadá­lyozása az elárasztott talajokban. Agrokémia és Talajtan. 8. 321—330. 1959. POJ1B MHKPOBHOJlOrHMECKMX nPOHECCOB H KJ1HMATHMECKMX OAKTOPOB B MACCOBOfl nOrMEEJlH PblB P. BaMOui MaccoBbiíí nornöenb pbiő B CTapopeMbax Tncca B HeKOTopbix roflax n rjiaBHbi.w 0Öpa30M BO BTopofi nojio­BiiHe jieTa npnHOCHT 3HaMiiTejibHbiií yiuepő. Cpe«H HHX HMEET 0C06EHH0 ÖOJIBWOH pa3Mep SEACTBNE pbi6 B cTapo­peqbe ATKa B 1958-OM ROAY. B H3BecTK0Bbix cTapopeMwix JlyHaa TaKoii ymepö 6E3H3BECTEH, HO BCTPEIAETCH B npyaax PBI60B0ACTBA, pacnojro>i<eHHbix Ha KHCJIMX H TopijiflHbix jiecHbix rpyH­Tax. HanpHMep Ha 60 KM OT ropo«a Cerefl B PBIÖOBOAHBIX npy^ax KeJieöiia 20-ro ABRYCTA 1958-ro ROAA B OAHH H TOTwe AeHb noaBtuiacb 6ojie3Hb u npiiHOcnji 3HawHTejib­Hbifí ymepő, MTO npeBbicnji 15 TOHH. riiSejib 3TOT öbicTpo npoiujia, Tan KaK OHa nojiBH­jiacb TOJibKO Ha BepxHeM, He rjiygOKOM (50—60 CM) yyacTKe pycjia H He pacnpocrpaHHJiacb Ha ocTajibHbie ynacTKH pycjia, Taime w noTOMy, MTO Tpynbi noniöumx pbi6 He 3apa3njTM 3AopoBbix. H3 3Toro MO>KHO npeAnojia­raTb, MTO niöejib Bi>i3biBajiacb HC 3apa3HbiMn MHKpoopra­HH3M3MH, & HeKOTOpbIM ÖOJlOTHblM HAOM. Ha OCHOBaHHH 06cT0HTejibCTB MO>KHO öbiJTO npeAnojiaraTb, MTO Heno­cpeACTBeHHofi npiiMiiHoíi rHÖejiH n0CJiy>KHJi BbmejiMB­IUHHCH H3 HJia BOccTaHOBJieHHbiíí flflOBMTbiíí MaTepwaji, KOTOpbIM BOfla HaCbimaeTCH OTHOCHTejIbHO ÖblCTpO H Ha KopoTKoe BpeMH, MOweT öbiTb TOJibKO Ha napy Mac. B pe3yjibTaTe HCCJieAOBaHtiií Ha HenocpeACTBeHHoií ripiiMiiHofi rnöeJiH ycTaHOBHJiH, MTO B mie KHCJIHX CTapo­peMbeB, Bpe3ílHHb!X B HaHOCHbie OTJIO>kchmh, o6pa3yeTCH MHOro cepHucTbix »ejie3 B pe3yjibTaTe MHKpoöiiojioni­MecKHX npoueccoB, HO rjiaBHbiM 0öpa30M B pe3yjibTaTe BOccTaHOBJieHHa cyjib(j)aTa (no 8—29 MujuiiirpaMMaM Ha 100 rpaMMOB). Bbijio ycTaHOBjieHO aauee, MTO BO BTopoií nojioBHHe jieTa BejiHMiiHa pH B BOflax yMeHbiiiaeTCH K0T0p0My coaeflcTByioT H noxojiOflaHiie. A BCJieACTBHe yMeHbineHiia BejiHMtiHbi pH ocBoSowflaeTca MOJieKyjiap­Hbifi H,S ii3 eepHHCToro »cejie3a, icoTopbiíí aKKyMyjinpy­eTcfl. ^/MCHbaieHiie aTMoeiJiepHoro AABJIEMIFL, KAK KJIH­MaTHMecKHií (JiaKTOp, B 3HaMHTejibH0íí Mepe cnoco6cTByeT TOMy, MTO6h Ha MejiKHx YMacTKax peKH npn H 2S Boaa Hacbmiajiacb B TaKoii Mepe, KOTopoe HMeeT Toi<cHMeci<oe aeiícTBHe Ha pbiöbi. HanpiiMep OT 19-ro Miicjia 22-ro aBrycTa npiiBeaeHHOe Ha 0° aTM0C(})epH0e flaBJieHHe yMeHbuniJiocb c 752,6 MM Ha 745,8 MM. B TSKHX CJIYMAAX MacTb H,S yxo/IHT B B03flyx u nocjie 3Toro ero MO>KHO OMYMATB. BCJIESCTBHE YMEHBMEHIIH ATMOCIJJEPHORO FLAB­jieHHH noflHHMaioiHHecH öojioTHbie ra3bi (CO,, CH 3, H 2S) 3axBaTbiBaioT co6oii ii MejiKHe KOJuiOAHa'jibHbie, Macraiibi Hjia. nosTOMy BOfla CTaHeT MyTHofi. BcjieflCTBHe OKHCJieHHH BOccTaHOBjieHHbix iip0flyKT0B, cpe^n HHX OKHCJieHHH eepHHCToro >Kejie3a n H,S, B BOAe HacTynaeT HeAOciaTOK KHCJiopoaa. Jlo Tex nop, noi<a B BOAe HMeeTcyi KHCJiopoA, ABYXBAJIEHTHOE >KEJIE30 OKHCJIÍICTCJI B THAPO­OKHCB OKHCH H<ejie3a. B TSKHX CJIYMAJIX BOAS HMEET p>KaBMaTbiií KoptiMHeBbifí HBeT, no cjiOBaM pbiöanoB BOAS CTaHeT „KpOBHHOií". Cep0B0A0p0AHa>i KI-icjiOTa, KAK BAbixaTejibHbiií HA, OTpaBJuieT B BOAE >KHBbie pi»i6bi, He yMeromne ynjibiBaTb, Aajiee 0TpaBJ7Hi0TC5i n Apvrne opraHH3Mbi B BOAe. Kpaöw, rjiHCTbi, ajibrn n T. A. Bee NÓRN6HYT B TBKHX cjiyMajix. B HCTJiyÖOKHX BOAHblX CJIOHX KOHUEHTPAUHJI H,S KO­HeMHO SYAET 6oJibine, MeM B rjiySOKOii BOAE. rnöejib nosTOMy HacTynaer cnepBa Ha yMacTKax peKH c Heöojib­moíí rjiyÖHofi, TAM, TAC OÖCTONTEJIBCTBA MBJIHIOTCH ÖJia­ronpmiTHbiMti AJIH riponeccoB npHBOAiiBinux K 06pa30­BaHino, HaKanjniBaHHio H OCBOÖOHCACHHIO cepoBOAopoAHofi KHCJlOTbl. Ha 0CH0B3HHH IipOBeAeHHblX H3MII HCCJieAOBa­HHH KOJiiiMecTBO H 2S, Bbi3biBalouiee nornSejib pu6, H3­MeHHeTCfl MOKAV BejlHMUHaMII 8—14 Mr/JL B 3aBllCl!M0CTH OT BHAOB pbiö, OT ycjioBiiíí BOAHoro pe>KHMa ii MeTeopo­jioniMecKHx AaHHbix. TaKiiM 0öpa30M nomöejib HC HBJIH­eTCH cnenuaAbHoií 6ojie3Hbio pw6, a OHa ecTb oBmee OTpaBJieHne, KOTopoe npoxOAiir Mepe3 Heci<ojibi<o AHeíí. KaK TOJibKO H,S OKHCJIÍIJICH, BOA3 cHOBa HacbimaeicH KHCJIOPOAOM ii yMacTOK pycjia 3acejineTcji pbiőaMH. Tpynbi, ocTaiouuiecH B BOAe n Ha HHX PA3MH0>KaiouiHecH öaKTepiui (Psudo monas punctata) He 3apa>KaioT npHÖH­Baiomnxoi pewő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom