Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

4. szám - Vámos Rezső: Mikrobiológiai folyamatok és klimatikus tényezők szerepe a tömeges halpusztulásban

Hidrológiai Közlöny 1961. 4. sz. 343LIMNOLÓGÍA A ELS képződés és a klimatikus tényezők szerepe a tömeges halpusztulásban VÁMOS R E Z S Ö* Bevezetés A tömeges halpusztulás a Tisza holtágaiban egyes években jelentékeny károkat okoz. A Szeged környéki holtágakban számottevő kárt jelentett az 1953., 1958. és az 1959. évi halpusztulás. Legnagyobb mérvű volt az 1958 augusztusában lezajlott atkai halvész, amelynek időjárási körülményeit Donászy [1] írta le. Az atkai holtág az algyői híd felett Hódmezővásárhely magasságában található (1. ábra). Ugyancsak nagymértékű pusztulás lépett fel a kelebiai halastavakban 1958 és 1959-ben, ahol 1958-ban a kár meghaladta a 150 q-t. A sikeres védekezés előfeltétele, hogy ismerjük a pusztulás okát, annak elősegítő tényezőit és a tényezők összefüggéseit. A pusztulás okának kérdése már régóta foglalkoztatta a kutatókat és a gyakorlat embereit, akik az okot az oxigén hiányában, illetve „biológiai egyensúly" megbomlásában látták. Hermán Ottó 1888-ban megjelent ,,A halgazdaság rövid foglalatja" című munkájában leírta a népies néven ,,föltámadás"-nak nevezett halbetegséget. ,,A föltámadáskor — írja Hermán Ottó -- megfogyatkozik a tó kellő levegő tartalma és a tónak minden hala úgyszólván egyazon pillanatban a felszínen terem, mohón ,szopákol', hogy életét fenntartsa." Répássy [5] és Hankó [2] munkáiból az tűnik ki, hogy egyes kórokozók megjelenését bizonyos élettani zavarok segítik elő. Bár a haltenyésztésre szolgáló vizek kémiai és biológiai állapotának, az ott végbemenő folyamatoknak megismerését általánosan fontosnak tartották, ennek ellenére mégis hosszú időn keresztül a fertőző mikroorganizmusok által okozott betegségek tanulmányozása mellett nem foglalkoztunk kellő mértékben ezzel a kérdéssel. Nem számoltunk azzal a lehetőséggel, hogy károsító anyagok nem fertőző, rendszertanilag egymástól távol álló, többféle baktérium-faj együttes tevékenységének eredményeként is képződhetnek. Azonkívül megvilágításra vártak azok a folyamatok, amelyek a „biológiai egyensúly" megbomlásához vezethetnek. E kérdés fontosságát fokozza az a tény is, hogy Uherkovich [8] vizsgálatai szerint a vízlépcsők vizei biológiai tekintetben közel állanak az állóvizekhez. Ezért az eliszaposodással egyre inkább jelentkezni fognak ott is azok a jelenségek, amelyek eddig csak a holtágakban fordultak elő. A haltenyésztést szolgáló vizeinket algológiai és protisztológiai szempontból rendszeresen tanulmányozzák. Számos értékes tanulmányban, főképpen Erős P., Donászy E., Hortobágyi T.. Kiss 1., Kol E., Megyeri •/., Sebestyén O., Szabados M., Szemes G., Uherkovich G., Varga L. és Woynáro* Szegedi Tudományegyetem Növényélettani Intézete vich E. stb. ismertették vizeink mikroflóráját és faunáját. A bakteriológiai vizsgálatok azonban hiányoztak. így érthető, hogy e folyamatok eredményeként jelentkező kérdések nem nyertek megvilágítást. E népgazdasági szempontból is rendkívül jelentős kérdés felderítése és azt követő megfelelő védekezési eljárás kidolgozása céljából megfigyeléseket gyűjtöttünk, vizsgálatokat és kísérleteket végeztünk. Eddigi eredményeinket röviden a következőkben foglaljuk össze. A pusztulás előfordulása és fellépése 1. A pusztulás okának megközelítése szempontjából alapvető támpontot nyújt az a tény, hogy a pusztulás nem terjed ki az egész összefüggő mederre, hanem annak csak bizonyos szakaszán lép fel, éspedig rendszerint a legsekélyebb 50—70 cm mély részén. Az atkai halpusztulás esetében pl. a patkó alakú kanyar felső végének mintegy 1—1,5 km hosszú szakaszán lépett fel (1. ábra). A nem károsodott szakaszra került haltetemek nem fertőzték az ott lévő egészséges halállományt. A pusztulást tehát nem fertőző mikroorganizmus, baktérium vagy vírus okozza, hanem feltehetően mérgezés. 2. Megállapítottuk, hogy a tömeges halpusz1. ábra. Szeged környéki holtágak, + a halpusztulások helyei <t>uí. 1. CmapopetbH OKOAO zopoda Ccied u + Mecma nozuöeAU pbiő Fig. 1. Dead brunclies around Szeged, locations of fish destruction