Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
4. szám - Frank Melanie: Az öntözés hatásfoka
291 Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. ÖNTÖZÉS Az öntözés hatásfoka FRANK MELANIE a mezőgazd. tudományok kandidátusa Oroszlány István az öntözőrendszerek hatásfokát tárgyaló munkájában [9] valamely öntözőrendszer hatásfokát a növényzet által hasznosított vízmennyiség és a vízkivételi mű teljesítőképessége közötti viszony alapján tárgyalja. Részletesen vizsgálja a hatásfok alakulásának okait és tényezőire bontva elemzi a technikai jellegű kérdéseket. Megoldatlan maradt azonban, hogy a növényzet által hasznosított vízmennyiséget miképpen vegyük számításba. Ennek a biológiai jellegű kérdésnek elemzése elengedhetetlenül szükséges. Részben azért, mert az elérendő célnak : az öntözéssel előállított termésmennyiségnek, illetőleg az öntözővíznek a termésen keresztül történő hasznosulásának ismerete és figyelembevétele nélkül a hatásfok vizsgálatok csak részeredményeket szolgáltatnak. Részben pedig azért is, mert ismerete rávilágíthat az esetleges agro- vagy öntözéstechnikai hibákra. Ezért tehát nem elégséges, ha csak az öntözés révén a talaj gyökérjárta rétegébe juttatott vízmennyiségnek a gazdaság vízellátó rendszeréből az öntözött területre juttatott víz mennyiségéhez való arányát állapítjuk meg. A hatásfok meghatározásának ezzel a módszerével az irodalomban több helyen találkozunk [1, 6, 7]. Ez a módszer azonban csak a növény rendelkezésére bocsájtott, de nem a növényzet által felhasznált vízmennyiséget fejezi ki. Jobban megközelítik a célt az USA „Bureau of Reclamation" által Washington államban végzett hatásfok vizsgálatok, amelyeknek során a gazdaságok öntözésének hatásfokát is megállapították a termés előállításához szükséges víz és a gazdaságba szállított víz mennyisége közötti viszonyból [7]. A termés vízfogyasztását a BlaneyCriddle módszerrel számították, amely elsősorban a hőmérsékletet és a napfény órákat veszi figyelembe és célja a vízszükséglet meghatározása. A növényzet által hasznosított víz megállapításánál azonban a tényleges termést és a felhasznált vízmennyiséget kell alapul venni. Az éghajlati és időjárási tényezők mellett ugyanis más tényezők is fontos szerepet játszanak a fajlagos vízfogyasztás kialakulásában és tudjuk, hogy a fajlagos vízfogasztás akkor lesz a legkisebb, ha egyidejűleg az összes élettényező kedvező a növény számára. E tényezők egyik legfontosabbika a tápanyagellátás, amely a termésmennyiséget és így természetesen a fajlagos vízfogyasztást is nagymértékben befolyásolja [4, 5]. Hazánkban Hank foglalkozott a tápanyagellátás és a vízhasznosítás hatásfokával. Munkájában a termés szárazanyag kg-jára eső bruttó és nettó vízfogyasztási értékeket adja meg. Előbbit az összes vízmennyiség, utóbbit a párolgási és szivárgási veszteségek beszámításával felhasznált vízmennyiség alapján számította [3]. A növény által hasznosított víz számításbavétele Az előzőek előrebocsájtása után vizsgáljuk meg, hogy a növény által hasznosított vizet a tényleges adatok alapján, a legegyszerűbb és a gyakorlatban könnyen keresztülvihető módon miképpen vehetjük számításba. Az öntözött növény által hasznosított vizetkifejezhetjük azzal a terméstöbblettel, amelyet egységnyi területen az egységnyi öntözővíz mennyiség eredményezett (pl. 1 kh mm-el elért terméstöbblet kg-ban). Ez a módszer azonban elsősorban olyan öntözési kísérletek esetében felel meg, amelyeknél az öntözöttel azonos környezeti tényezők közötti olyan öntözetlen terület is van, amelynek terméséhez az öntözéssel elért termést viszonyíthatjuk, illetőleg a terméstöbbletet megállapíthatjuk. Az öntözés produktivitását jellemezhetjük a fajlagos vízfogyasztással, illetőleg az ezt kifejező vízfogyasztási együtthatóval is, amely érték a növény egységnyi termésmennyiségére vonatkoztatott összes vízfelhasználást fejezi ki, tehát a növény párologtatásán kívül a talaj párolgása következtében előálló vízveszteséget is magában foglalja. Ha az öntözés mind időben, mind mennyiségben és minőségben a növény biológiai viszonyaihoz alkalmazkodik és a megfelelő tápanyagellátás biztosított, akkor a transpiráció produktivitása, vagyis az egységnyi víz elpárologtatása révén képződő termésmennyiség elvileg nem lehet számottevően kisebb, sőt inkább nagyobb kell hogy legyen, mint az azonos körülmények között öntözés nélkül termesztett növényé, amelynek vízellátása nem olyan kedvező, mint a megfelelően öntözötté. Vagyis más szóval: az öntözött növények egységnyi mennyiségére eső transpiráció kisebb. Ezzel ellentétben az öntözött talaj párolgása túlnyomó részben nagyobb, mint az öntözetlené. A fajlagos vízfogyasztás értékének alakulásában az öntözés következtében tehát két ellentétes hatás érvényesül: a viszonylag kisebb mértékű párologtatás és a valamivel nagyobbmérvű talajpárolgás. Ebből a meggondolásból következik, hogy az öntözött növények vízfogyasztási együttható értékei az öntözetlen növények értékei körül mozognak. Lehetnek annál valamivel nagyobbak, sok esetben azonban kisebbek. Amint a táblázatokban közölt adatok mutatják, az öntözött növények fajlagos vízfogyasztása sekély termőrétegű talajokon rendszerint számottevően kisebb, mint az öntözetleneké. Ha az öntözötteké jelentősen nagyobb, mint az öntözetleneké, akkor agro- vagy öntözéstechnikai hibára kell gondolnunk, azt keresnünk és kiküszöbölnünk. A fajlagos vízfogyasztás értékét kifejezhetjük liter/kg-ban, amely érték azt mutatja, hogy 1 kg termés előállítására hány liter víz volt szükséges.
