Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Darab Katalin: A vizek radioaktív szennyeződésének ellenőrzése és az ellenőrzés módszerei - Hozzászól: Papp Szilárd

Darab K.: A radioaktív szennyeződések ellenőrzése Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 277 és annak fajlagos aktivitása szabja, meg. Tehát a maximumok kialakulásához sok csapadékvízre, vagy pedig nagy fajlagos aktivitásra, esetleg mindkettőre van szükség. 1958-ban két ilyen maximumot találtunk, egyet júliusban, ami ösz­szeesett a fajlagos aktivitás egyik maximumával, a másikat novemberben, amely a fajlagos aktivitás maximum-görbéjének emelkedő oldalára esett. 1959-ben egy ilyen maximumot mértünk május hónapban, amely a fajlagos aktivitás maximum­görbéjének csökkenő oldalára került. 1960-ban tulajdonképpen áprilisban alakult ki egy kisebb maximum, míg a következő hónapokban a csapa­dékvíz radioaktivitása csak kisebb mértékben ingadozott. Összehasonlítva a csapadékvizek radioakti­vitását Gaálné és Darab által közölt felszíni vizek radioaktivitásával, azt találjuk, hogy a csapadék­vizek azok mértékét egy, de sokszor két nagyság­renddel is meghaladják. Ebből következik, hogy a felszíni vizek radioaktív sugárzásában ezek nem képezhetnek elhanyagolható értékeket. Ezért vala­mely felszíni víz alapsugárzásának meghatározása nem történhetik olyan vízmintákból, amelyek radioaktív esőzések idejéből származnak. Ez a kritikus időszak pedig 1958-ban a talajra hulló radioaktivitás maximum-görbéje szerint az őszi hónapokra, 1959-ben pedig túlnyomórészt a nyári hónapokra esett (1. ábra). Nyilván ezzel magya­rázhatók, azok a maximumok, amelyek a Gaálné által bemutatott táblázatban olyan felszíni vizek­ben szerepelnek, amelyek esetében radioaktív izotóp szennyeződés más úton nem magyarázható, így a Séd, Rákos-patak, Szilas-patak, Sajó, Szinva, Kettős- és Hármas-Kőrös, Balaton, Velen­cei-tó stb., — hogy csak a kiemelkedőbbeket említ­sem — Gaálné táblázata szerint éppen az említett időszakokban adtak maximális értékeket, amikor a csapadékvizek útján a legtöbb radioaktív izotóp kerültek a földre. Vizsgálataink szerint a csapadékvizekkel a földre hulló izotópok csak átmenetileg növelik a felszíni vizek radioaktivitását, mert túlnyomó­részt rövid felezési idejűek. Vizsgálataink azt is mutatják, hogy aktivitásuk 3 hónap alatt az ere­detinek kb. tizedrészére csökken le. A megmaradó tizedrészben azonban már hosszú felezési idejű izotópokkal van dolgunk. Ezzel tehát azt kívánom leszögezni, hogy a felszíni vizek radioaktív alapsu­gárzásának a meghatározása a radioaktív csapadék­vizek figyelembevételével kell, hogy történjék, mert különben megtévesztő értékekhez juthatunk. A fel­színi vizek radioaktív alapsugárzásának pontos felméréséhez pedig nagy fontosságú érdekek fű­ződnek, mert csak ilyen módon ismerhető fel vala­mely vízfolyás vagy állóvíz aktivitásának növeke­dése, mely egyidejűleg a szükséges egészségügyi és vízügyi intézkedéseket is maga után kell, hogy vonja. IRODALOM Szalay, A. ami Herényi Sen. />.: Unusual radioactivity observed in the atmospherical precipitation in Debrecen (Hungary) between apr. 22—dec. 31. 11)52. Acl.a Physica. T : V., F.: 1., 1055., 1 — 14. Flórián E.: A légköri radioaktivitás mérésének egyes eredményeiről. Időjárás. 1858. 5. sz. 266. oldal. * PeflHOaKTHBHOCTb OCaflKOHblX BOA, 3arpH3HeHHblX H30T0naMH, npeBbiiuaeT 0CH0BH0e ii3JiyicHne noBepx­HOCTHblX BOA Ha BCJlHHHHy 1 — 2 t'/VIHHU. IlOSTOMy B cny­nae oneHKH pa/uioaKTiiBHoro 0CH0BH0r0 n3JiyMCHHíi no­BepXHOCTHblX BOA CHHTaeM HCOÍÍXOflHMblM yHIITblBaTb H paAIIOaiCTHBHOCTb aTMOCljiepHblX Oca/IKOB. JUJIK IIO/1­flep>Ki<n 3Toro 3ai<jiioieHii5i ti3Jiaraio pc3yjibTaTi,i HccJie­flOBaHHií, IipOBeflCHHblX B TCHCHHC 33 MCCHIiei! (V. 1958 — I. 1961) no pa/ui0aKTHBH0CTn aTMOcijiepHbix 0ca/u<0B, BbinaACHHbix Ha/; By/ianeaiTOM. no aaHHbiM (pueypbi 1. cpeAHeMccíiHHaa Bejinunia yACJlbHOií AKTMBHOCTH OCaAKOBblX BOA CHAbHO H3MtHfl­jiocb. B 1958-OM roAy HaöjiioAajmcb Asa MaKCMMYMa, nepiibiíí B moae Mecflue, BTopoií B Ati<aöpbe. nocJieflHHií OHCBHAHO CBÍI33H C0 B3pbIB0M 6 aTOMHblX Ö0MÖ, KOTOpblC npoBOAHJiHCb b OKTHÖpbe 1958. roAa B nycTbiHíix He­BaAa. B 1959-OM ropy Tai<>i<e HaSjuoAaACH ABa Mai<cn­MyMa. H3 HHX Sojiee BMCOKMÍÍ MaKcnMy.w naSjnoAajicíi B anpejie MCCÍIHC, a BTopoií H3McpyiJicyi B aBrycTe Mecmie. Hy>i<H0 oSpariiTb BHHMaHiic Ha to, HTO XOTH ii B 1959-OM I'OAy aTOMHblX B3pbIB0B HC ÖblJlll, BCCTaKH HaiHJlH, HTO aTMOC([)epHbie ocaAKii 3arpji3Heiibi paAnoai<THBHbiMH H30T0naMH, BCpOJlTHO BCJieACTBHC IipOUlJlOrOAHblX aTOM­HblX B3pi)IB0B. 3TH 3arp5I3HeHH0CTlI Ha OCHOBaHHH H3MC­peHHÍi cyiiiccTBOBaAH ao KOHiia aiirycTa. C ceHTHÖpji 1959-ro roAa HaA ByAaneuiTOM iipai<TimecKH aTMOctjiepa OMiicTHAacb h STOT nponecc npoAOJiwajicji «o MapTa 1960-ro roAa. B STO BpeMji noíiBMJicji HOBbiií MaKCHMyM, BepOíITHO BCJIt'ACTBHe HCnblTaHIlJI AByX aTOMHblX 6OM6, B3pbiTbix B nycTbinjix Caxapu B (|>eBpajie 1960-ro ro^a. Hx AeiícTBiic HaSjnoAaAOCb 11 B anpcjie Mecjiiie. HannHan c anpeA>i aTMOcijiepa HaA ByAaiicuiTOM npaKTimecKH CH0B3 OHHCTHJiaCb OT paAÜOAKTMBHblX 3arpji3HeHHH. MecflHiiafl cy.MMa paAHOaKTiimiocTii H30T0n0B, Bbina­Aaioiuiix c aTMOctjicpHbiMii ocaAKaMH, iioAyHHJiacb npc3­BbinaíiHO Sojibiiioií oceHbio 1958-ro roAa n JICTOM 1959-ro roAa (<fiui. 1). Mo>i<eT ói.iTb, HTO C STHMH HMCIOT cn>i3i> Te öOAbiiiHe pe3yjibTaTbi, KOTOpbie npHBOAMjiHcb B npeAbi­AyiueM AOKJiaAe JlacAOHe Taaji no paAH0ai<THBH0My H3­jiyqcHHio BOA pyibeíí IIIeA, Pai<oiii, CHJiaui, CiiHBa, pei<n ILIaiío, KcTTem-Kepeiu 11 XapMaui-Kepeui, 03ep BajiaTOH H BCACHHCII H T. A- 3tH lipoöbl BOA npOHCXOAMAH i<ai< pa3 H3 Toro nepnoAa, BO BpeMH K0T0p0r0 öojibiue BCCX paAHO­aKTHBiibix H30T0n0B BbinaAaAH na 3CMJIIO C aiMOciJiep­HWMH ocaAKaMH. OTAimaiouiHcoi pe3yAbTaTbi, nojiy­MCHHbie Iipn H3MepeHII5IX OCHOBHOrO paAUOaKTHBHOrO H3AyqeHiiji nOBepXHOCTHblX BOA Tai<tiM 06pa30M MMCIOT CBH3b c MAKCHMyMaMii paAnoai<THBH0CTH, nonaAaiomnx Ha 3CMJIIO H30T0n0B C aTMOC(}iepHbIMH OcaAKaMH. C Bblllie­H3A0H<etlHbIMII Mbl >KCAaCM nOAMCpKHyTb, HTO npil H3Me­pCHIlHX OCHOBHOI'O paAHOAKTHBHOI'O H3AyHeHHfl IIOBCpX­IIOCTHblX BOA Iiy>KH0 yqilTblBaTb H paAHOaKTHBHOCTb űcaAKOBbix BOA, riQTOMy HTO iiiiane noAynaioTCH HCAOCTO­BepHbie pe3yjibTaTbi. * The radioactivity of precipitation waters polluted by isotopes exceeds the basic radiations of surface wa­ters by 1—2 orders of magnitude. Therefore it is deemed necessary to take into account alsó the radioactivity of precipitation waters when measuring the basic radio­aetivo radiation of surface waters. The author, in order to support the above statement, reviews the test results shown by the radioactivity of rainfall samples fallen at Budapest, during the interval of 33 months (May, 1958— January, 1961). According to the data shown in Fig. 1, the monthly average of specific activity of precipitation waters varied markedly. In the year 1958 two maxima developed, one in July and the second bigger one in December. The latter could obviously have been connocted with the six experimentál atom blastings performed in the desert of Nevada is October, 1958. In the year 1959 too, the formation of two maxima can be perceived. The bigger one feli to the month of Apiil and the second was mea­sured in August. It is noteworthy, that although no atom blastings took place in 1959, precipitation waters were found however to be polluted by radioactive iso­topes, due obviously to the blastings carried out the preceding year. These contaminations, according to

Next

/
Oldalképek
Tartalom