Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Vajda József: A vízminőség jelentősége a vízgazdálkodásban

Vajda J.: A vízminőség jelentősége a vízgazdálkodásban Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 185 tározók elsődlegesen ipar és ivó vízellátási céllal, vagy a komplex, tehát megzőgazdaság igényeit is kielégítő céllal létesülnek. A tározókban a víz az egészen kis áramlás következtében állóvízként fogható fel, és vízkémaiai, biológiai változásai sajátosakká válnak. Vajda elvtárs előadásában átfogóan ismertette a tározó ülepítőhatását, a tározótérben az áramlási és holtzónák szerepét, ezért hozzászólásomban én röviden arról számolok be, liogy Intézetünk eddig mit végzett a tározók vízminőségével kapcsolatban és a jövő feladatait néhány gondolatban kívánnám vázolni. Intézetünk Vízminőségi Osztálya évek óta foglalkozik a síkvidéki tározók vízminőségének kérdéseivel. A kérdéses tározók a tiszalöki öntözőrendszer területén a legrosszabb minőségű, szikes talajon létesülnének és mint már említettem, a síkvidéki tározók elsősorban a mezőgazdaság vízigényeinek kielégítését szolgálják, tehát itt a tározóknak a mezőgazdaság számára kell jó minőségű vizet szolgáltatni. A mezőgazdaság, pontosabban az öntözés számára alkalmas víz minőségi előírásai ismertek. A tározók vizét öntözésre csak az aszályos időben fogják felhasználni, vagyis nagy általánosságban évenként csak egy alkalommal kerül a talajra, ezért a tiszántúli talajokkal végzett sótűrési számítások alapján, az érvényben levő öntözővíznormánál valamivel nagyobb sótartalmú víznek a kivétele engedhető meg. A síkvidéki tározók vízminőségére irányuló kutatások másik része a magas sótartalmú belvizek tározókkal való összegyűjtésének lehetősége, továbbá a tározott víznek állás közbeni koncentrálódásával kapcsolatos kérdés tanulmányozása volt. A kutatás — melyet az Intézet Vízminőségi Osztálya végzett — ezen a vonalon is eredményesnek mondható, mert bár megállapítást nyert, hogy a jóminőségű halastó tápvizek az esetek több mint 90%-ában a halastavakban, illetve tározókban való állás következtében leromlanak, mégis sikerült egy olyan megoldást találni, mely a síkvidéki tározók hármas hasznosítását teszi lehetővé, éspedig a belvizek összegyűjtését és ezáltal a belvízkárok lényeges csökkentését, a tározónak, mint halastónak a hasznosítását és végül a tározó főfelaclatát is betöltheti: öntözésre alkalmas vizet tud szolgáltatni az időszakos vízhiányok idején. A megoldás az, hogy rendszeres vizsgálattal meg lehet állapítani, hogy a nátrium %-os emelkedése, valamint az összes oldott sótartalom növekedése mikor ér el olyan értéket, amikor a tározott víz öntözésre még alkalmas, de kezdi megközelíteni a kritikus értéket. Ha a víz egy részét — ami ilyenkor öntözésre még felhasználható — leeresztik és jóminőségű vízzel töltik fel ismét a tározót, akkor a vízhiány idején — július, augusztus hónapban — megfelelő minőségű öntözővíz lehet a tározóban. Az így leeresztett vízmennyiség megfelelő jóminőségű vízzel való pótlása ebben az időszakban még lehetséges. A vízcsere mértéke a vizsgálati adatok alapján meghatározható. Ha halasított tározóból kívánnak öntözővizet nyerni, akkor a halasított tározók üzemelési rendjét úgy kell szabályozni, hogy megfelelő köbtartalmú rekesz öntözésre szükséges víz biztosítására álljon rendelkezésre és ezekbe a rekeszekbe belvizet ne bocsássanak. A hígítással történő vízjavítást a rekesz halasítása esetén is végre lehet hajtani, hiszen a tározott víznek csak kis része kerül cserére. A belvizet pedig olyan rekeszekbe kell tározni, amelyek öntözést nem elégítenek ki és ezért tiszta vizet nem is szükséges adagolni, mert a halak szempontjából a magas sótartalmú víz nem káros. A hegy- és dombvidéki tározók vízminőségének kutatásaivá, vonatkozóan már ennyi konkrét eredménnyel sajnos nem dicsekedhetünk. Itt az intézetre és vízminőséggel foglalkozó társintézetekre is komoly, szélesen megalapozott kutatás vár. A hegy- és dombvidéki tározóknak — mint már említettem — főként ipar- és ivóvízellátási kérdéseket kell megoldania, vagy komplex vízgazdálkodási igényeket —- tehát öntözést is — kell kielégítenie. A felhasználóknak megfelelően változik a vízminőséggel szemben támasztott igény. A dombvidéki tározók vízminőségére vonatkozó kutatásnak a megindítása igen időszerű, sőt égető kérdés, hiszen örvendetes módon egyre több tározó létesül ipari és ivóvízellátási célból. Amíg a tervező ezek hidrológiai méretezését könnyűszerrel elintézheti, vízminőségi kérdésekben csak sötétben tapogatózhat. Ugy gondolom, a kutatásnak először néhány alapkérdést kell tisztáznia. Éspedig mi várható a tározó elárasztása esetén a fenéken visszamaradó szerves anyagok baktériumos lebontásakor, valamint milyen vízminőségi változások állhatnak be a tározó talajának kilúgozódása következtében a tározott vízben. A klimatikus viszonyoknak, a tározóba jutó szervesanyagoknak, a tározó vízsziningadozása következtében az időnként szárazra kerülő részek kizöldülésének milyen hatása van a tározott víz kémiai, biológiai és bakteriológiai életére, milyen plankton és algafajták megjelenése várható, milyen mennyiségben. Végül összefüggés keresése a tározóba befolyó víz minősége és a tározóból távozó víz minősége között, vagyis van e mód kőzettani, kliinatikai, stb. tényezők figyelembevételével előrejelzést adni a vízfolyás vízminőségéből a tározó várható vízminőségére. Ezek a megoldásra váró feladatok nemcsak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet érintik, hanem egyéb, a Magyar Hidrológiai Társaságba tömörült több intézetet is. Hozzászólásomat azzal a javaslattal zárom, hogy alakuljon egy munkabizottság a legfontosabb kérdések kidolgozására és koordinálására. * B MOCM flOKJia/ie fi xoreji 6w HCCKOJII.KO CJIOB ci<asarb H3 MHOnix 3a/iaM npeACTOHiimx BOAOXO3$IÍÍCTBCHHBLM HayHHbJM MCCJlCAOBaiillJIM B CB513H IHAPOJIOIHCÍÍ H KaHccTBOM BOAbi B03HiiKaiouine BHt'ApcHiicM peryju-ipoBaHIffl CTOKa. rnApojiornHecKne HCCJICAOBIICH naminajmcb y>Kc HCCKOJibKO JICT TOMy Ha3aA- ilepBbiM maroM flBJiíieTCH cocTaBjienne KaAacTpa BOAHHX pccypcoB, BTOPHM maroM BCKpbITHe B03M0/KH0CTII BOAOXpaHCHHH. Pe3yjIbTaT0M 3T0ÍÍ MHOrOJieTHOÍÍ paSOTbl KOTOpyiO BbUTOJIHHJlH rHApojionmecKHÍi N BOAOXHMHMCCKIIH OTACJI MHCTHTYTA, H riySjiHKOBajin IIOA na3BaHiieM „BOAHI,IH pecypc BCH-