Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Vajda József: A vízminőség jelentősége a vízgazdálkodásban

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 41. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 177—280 oldal Budapest, 1961. június A vízminőség jelentősége a vízgazdálkodásban VAJDA JÓZSEF oki. mérnök, országos vízügyi ÍYÍigazgatúlielyettes H. BAHFLA HHW., aaMecTMTenb naianbiinKa rjiaBHoro ynpaBjieHHH aonnoro xosafiCTBa BHP J. VAJDA C. E. Depnty Director General, National Water Authority Korunk vízgazdálkodásában új történeti fejezet kezdetét tükrözi az a küzdelem, amelyet ma a tiszta vízért és ennek érdekében vízkincsünk szennyezéstől való megóvása érdekében f oly latunk hazánkban, a szomszédos államokban és a világ valamennyi kultúrállamában. A hatványozott ütemben fejlődő ipar, a termőterületek intenzív mezőgazdasági hasznosítása és a lakosság számának rohamos emelkedése a vízgazdálkodásban is egy olyan új korszakot hoz létre, amelyet 1. a vízfogyasztás nagymértékű emelkedése, 2. a felhasznált vizekkel szemben jelentkező fokozott minőségi követelmény, 3. a természetes vizek nagyarányú elszennyeződése jellemez. A múlt század közepén indult el az a nagy vízrendezési munka, amely a szabályozatlan folyók által elöntött területeken, rendszeresen bekövetkező vízkárokat igyekezett megszüntetni. Ezek a munkák mintegy 4 millió kat. holdon nyitottak utat az intenzív mezőgazdasági művelésnek. Ezeken a területeken az öntözéses gazdaságok ma már mint legnagyobb vízfelhasználók jelentkeznek. 1900-ban az öntözés és tógazdaságok vízigénye 7—8 rn

3/mp körüli volt, napjainkban pedig a mezőgazdasági vízfogyasztás 70 m

3/mp. Az összes vízfogyasztás 1900-öara 15—17 m'

sjmp volt, mi 137 m •jmp, a 20 éves távlali terv szerint pedig meghaladja a 400 m^jmp-t. Ennek a vízigénynek párhuzamba állítása a 920 m

3/mp felszíni és 300 m

3/mp-re becsült felszín alatti, C3ak részben hasznosítható és igen egyenlőtlen területi eloszlású kisvízi vízkészletünkkel, amoly egyes folyószakaszokon még nagymértékben szennyezett is, jól tükrözi azt a hatalmas feladatot, amellyel a vízgazdálkodási szakembereknek és a vízzel foglalkozó valamennyi tudományág képviselőjének is meg kell majd küzdenie. Ahány vízfogyasztó ág, annyiféle vízminőségi igény. Ahány vízfolyás, hidrogeológiai táj, víztartó réteg, annyiféle vízminőség. Ez a tény önmagában is világosan mutatja a vízgazdálkodás új feladatát: a vizek minőségi osztályozását, a hasznosítók szempontjából való értékelését, a minőségváltozások törvényszerűségeinek rendszeres figyelemmel kísérését. A mi korunk szakembereinek kell kidolgozni a vizek minőségi átalakításához szükséges tisztítástechnológiai eljárásokat is. Felszíni vizeink hozamadatait évtizedek óta rendszeresen mérjük. A most folyó vízföldtani térképezési munkák eredményeként ma már a felszínalatti víztartóinkról is közelítő adatokkal rendelkezünk. A természetes adottságok nyújtotta vízszerzési lehetőségeinket tehát elég jól ismerjük. Megvannak az elgondolásaink arra is, hogy az ország különböző területein egyenlőtlenül elhelyezkedő vizek mennyiségi kiegyenlítése milyen műszaki megoldásokkal biztosítható, vagy hol nyílik lehetőség az egyenlőtlen vízjárású folyók, patakok, kis vízhozamainak tározók létesítése útján történő növelésére. Vizeink minőségi értékelése terén csak az első, kezdeményező lépéseket tettük meg, bár a vízfolyások szennyezettségi vázlatának megszerkesztése, a rendszeres hordalékmérések, a talaj víztérképek és a többezer mélyfúrású kút vízmintájának értékelése igen nagy segítséget nyújtott eddigi feladataink megoldásához. Kongresszusunk célja éppen a vízkészletgazdálkodási munkák vízminőségi részének elősegítése, természetes adottságaink nyújtotta lehetőségeink tárgyilagos mérlegelése, a vízigények minőségi követelményeinek megvilágítása a különböző vízfelhasználók szempontjából. Ezzel egyidejűleg rámutatunk arra, hogy milyen víztechnológiai feladatok megoldása vár a tervezőkre. De célunk alapvető szemléleti változás elősegítése is, továbbá a figyelem ráirányítása a vízügyi feladatok ezen mind jobban előtérbe jutó ágaira. Mint említettem, ahány vízigénylő ágazat, legalább annyi a víz kémiai összetételével, szennyezettségének tűrési fokával szemben támasztott igény is. A vízgazdálkodási szakemberek az orvosokkal, vegyészekkel és a többi érdekelt szakmák képviselőivel együttműködve csak akkor teljesíthetik e téren feladatukat, ha a tényleg megfelelő minőségű vizet ítélik oda az igénylőnek. Ez a menynyiségi igények kielégítésén túlmenő követelmény a vízjogi eljárások során eddig sajnos másodrangú szerepet játszott. De ehhez a fogyasztók