Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

176 Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. Jelentés A VITUKI Tanulmányok és Kutatási Eredmények 7. sz. kötetében jelent meg Dr. Kessler Hubert: Az országos forrásnyilváutartás című munkája (119 lap terjedelem, 10 ábra, 17 melléklet és 15 lapon hozammérési adatokat feltüntető táblázatok). A hazai forrásokról ilyen jellegű áttekinthető összefoglaló munka nem jelent meg, tehát mind a szakemberek, mind pedig a mezőgazdászok, erdészek közül azok, akik vízellátási kérdésekkel foglalkoznak, sőt a balneológusok is haszonnal vehetik át adatait, megfigyelési módszereit Két fő fejezetben 8 fejezet tárgyalja a hazai forrás megfigyelések kérdéseit mindvégig tömör, szakszempontból teljesen helytálló, sok helyen eredeti módon. A nyilvántartás, vizsgálati módszerek kérdéscsoportja ésszerűen különül el a nyilvántartás keretében végzett vizsgálatokbtól. A forrásnyilvántartás megszervezése kétségtelenül a kitűzött feladat megoldásának az alapja. Ez az összefoglalás a szervezésre vonatkozó részletek mellett ismerteti a mérési módszereket és az ezek végrehajtását elősegítő, több esetben elismert újításoknak számító, a gyakorlatban is jól bevált eszközöket. Bemutatja az országos forrástörzskönyvi-lap és a vízhozammérési lap mintáját. Ez valóban megfelel az elmélet és a gyakorlat kívánalmainak. Legfeljebb a forráskönyvi-lap „geológiai adatok" c. rovat minősíthető túl általános jellegűnek, itt helyesebb lenne a kőzet (amiből a kérdéses forrásvíz ered) pontos megnevezése. Ez az észrevétel annál is indokoltabb, mert a 94—119. lapon közölt adatok között a geológiai adatok hiányzanak. Márpedig a forrásvíz fizikai és vegyi sajátságai akkor magyarázhatók jól, ha ismertek a kőzettani adatok. A nyilvántartási körzetek megszabásakor viszont érvényesült a geológiai szemlélet és ezek ismertetése a rövidség ellenére szakszerű és jól érthető. E fejezetben a csapadékadatok közlése és a forrásfakadási helyek szövegben való kiemelése magyarázza a rószletadatokat. A forráshozamok mérési módjait részletezi az egyik fejezet, s rámutat a nehézségekre. A vízhőmérséklet megállapítására használt hőmérőik 1/10 0° pontosságúak voltak. A forrásvizek vegyi összetételét meghatározó eljárásokat felsorolva, az elektromos ellenállásmérés alkalmassága tűnik ki. Ezt használták a VITUKI forrásvíz mérői. A Meteorológiai Intézettel való szoros együttműködés is örvendetes módon kifejezésre jut. A forrásvizsgálatok műszereire vonatkozó rész e munka legértékesebb fejezete. Kiderül, hogy Kessler hordozható körszelvényű és hiperbolikus szelvényű mérőbukókat szerkesztett. Ezek az eszközök könnyen szállíthatók, kezelésük egyszerű, mérési eredményeik megfelelőek, így végezték a 17—615 liter/perc közötti vízhozamok mérését. A leírást pontos tervrajzok egészítik ki, tehát e műszerek bárhol az országban elkészíthetők, a táblázatok segítségével az észlelések eredményei pillanatok alatt kiértékelhetők. Nagy vízhozamú karsztforrások mérésére trapéz-alakú mérőbukót használnak és az eljárást az előbbiekhez hasonlóan részletezi. Igen ötletes és jól használható a hordozható vízelemző készlet, amit olyan elemzésekhez lehet használni, ahol csak a legfontosabb alkatrészek tájékoztató jellegű adataira van szükség. Az összes keménység, karbonátkeménység, lúgosság, a kalcium magnézium, klorid tartalom határozható meg ilyen módon. Újítás az a terepműszer, amely a források vizének sókoncent ráció meghatározására alkalmas. így elektromos ellenállásmérést lehet végezni. Az összes oldott anyagok mennyisége meghatározható. A műszer használatosságát a pontos tervrajz, részletes táblázat emeli. A nyilvántartás keretében a következő vizsgálatokat végezték el : 1. A források megbízhatósági osztályozását ; ahol a vízhozam, a hőmérséklet, az elektromos ellenállásmérés értékeit figyelembe véve 5 csoportra különítik el a forrásokat. Példákkal igazolja az osztályozás helyességét. 2. A forrásvizek minőségi összefüggései c. fejezetben hazai és albán példák bemutatása alapján kiderül, hogy az elektromos ellenállás és az összes keménység szoros összefüggése mutatható ki. Ez különösen a karsztvizek esetében szembetűnő. így az aggteleki barlang Óriások termében a víznyelőben eltűnő víz összes német keménységi fok 6,6, a fajlagos elektromos ellenállás 5392 ohm. cm. Viszont uo. a Tigristeremben a csepegő víz összes német keménységi foka 16,5, a fajlagos elektromos ellenállása e víznek 2013 ohm. cm. E fejezetben a karsztvizekre vonatkozó megállapítások rendkívül érdekesek és értékesek. 3. A beszivárgási százalék megállapítása karsztvidéken ugyancsak Kessler eredeti elgondolásain alapul. Kétségtelen, hogy itt munkatársai is értékes szempontokra hívták fel a figyelmet. A mértékadó csapadók százalék és a beszivárgási százalék összefüggéseinek kimutatása karszthidrológiai szempontból eredeti és mértékadó. A növényzet szerepének (a lombjavesztett erdő szerepének a felismerése) tisztázása ugyancsak rendkívül értékes megállapítás. 4. A beszivárgás és földalatti lefolyási sebességek eddig ugyancsak bizonytalan kérdéseit aggteleki és pálvölgyi, garadnai és külföldi példák igazolják. A Garadna esetében, ha annak a vízhozama 2000 liter, a szivárgási sebesség óránként maximum 55 m, minimum 36 m. 5. Kessler eredeti megfigyelésein alapul a forráshozamok ingadozásaira vonatkozó előrejelzés. A mértékadó decembertől március végéig tartó csapadék fontos szerepe tűnik ki e fejezetben. 6. A forráshozamok táblázataiban a nyugati körzetből 12 nagy forrás legnagyobb ; és legkisebb hozamának értékeit látni, a Mecseki körzetből 18, a Balatoni körzetből 56, a Bakonyi körzetből 25, a Vértesi körzetből 8, a Dunazugi körzetből 31, a Börzsönyi körzetből 16, a Cserhát-karancsi körzetből 6, a Mátra—Salgótarjáni körzetből 15, a Bükki körzetből 67, az északi körzetből 24, a Hegyaljai körzetből 4. Mindezek alapján megállapítható, hogy a VITUKI élt a rendelkezésre álló lehetőségekkel és az országos forrásnyilvántartást példás módon megszervezte. Dr. Papp Ferenc t „HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY" Főszerkesztő : Öllős Géza — Kiadja a Műszaki Könyvkiadó V., Bajcsy-Zsilinszky út 22. Telefon : 113-450 Felelős kiadó: Solt Sándor — Megjelent 1070 példányban 61-5214-689/2 Bévai-nyomda, Budapest, V., Vadász-utca 16. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hirlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér 1. Telefon 180-850) és bármely postahivatalnál. Előfizetési díj : félévre 33.— Ft., egész évre 66.— Ft., egyes szám ára : 11.— Ft. Megjelenik kéthavonként. Csekkszámlaszám : egyéni 61,254, közületi 61,066 vagy átutalás a MNB 03. sz. folyószámlájára.