Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

2. szám - Egyesületi és műszaki hírek

148 Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. Szófogadó P.: A Göncz—Szerencs-i törés vízföldtani jelentősége HHHY pa3BiiTHH. reoJionmecKiie — neTporpat})imecKne cTpoeHHH TeppHTOpHH, pacnoAaraioiunxcfl Ha BOCTOK H Ha 3anaa OT Hero, 3Ha4HTeJibH0 OTJiimaioToi apyr OT Apyra. Ha 3anaAHbix xoAMax HaxoAHTcn pnojiiiTTyiJ), HMeiOlUHH AOCTaTOMHOÍl npOMHOCTH AAH CTpOHTejlbHOrO KA.MHH. Ha CEBEPO3ANAA OT NAÍIWA, OKOJIO BWCOTHOK TOMKH HA 174 M, HA noBepxnocTH 3ajieraioT aHAe3HTbi, a Ha ceBep OT Hero naHHOHCKiie OTJIOHCCHHH. Ha BOCTOK OT py^bH CepeHH Ha ropucTbix MacTax noi<a3biBaeTCH rjiaB­HblM 0Öpa30M pHOJIHT, H MCCTa.MH pIIOAHTTytJ), VAajIflíICb HA BOCTOK Bee Sojiee npeoÖJiaAaioT AHAE3IM,I (ifiui. 2.). Pa3H0e reojionmecKoe CTpoeHHe TeppuTopiiíi, pac­nojiaraiomnxCH Ha BOCTOK II Ha 3anaA OT pywbn CepeHi, OÖTjflCHfleTCfl yKa3aHHbIM H3A0M0M. Hpn 3HaHiiii reojiorimecKiix ycAOBHÜ C03AaAH őypo­Byio CKBa>KHHy c rAyÖHHOH 40 m. B03Jie cyiuecTByiomero maxTHoro KOAOAUa, miTaiomero nji»>K (tpue. 3.). B CTBope CKBajKHHbi pacKpbiAH nAeíicToueHHbie H r0A0ucH­Hbie OTJiOHceHiiH pyMbH Cepcwt ao rjiyÖHHbi 5 m, a Ha rjiySime OT 5 AO 42,5 M pacKpbi.nti nnoTHbic, OKpe.MHe­Abie pHOAHTTy<j)bi cepoBaTo-SeAoro HBeTa. no TOAIHC OKpeMHCAbix pnoAHTTyiJ) noAyMHAH cAeAyiomiie riíApO­AonmecKiie pe3yjibTaTbi : npu AOCTH>KeHHH 10 M rAy­ÖHHBL nOAVÍHAH 8 A/MIIH A^ÖHT Ha nOBepXHOCTH. 3TOT Ae6riT CKBa>KHHbi Ha rAyöiiHe 34 M noBbicHAca Ha 30 A/MHH, a Ha rAyőiiHC 35—36 M OKOAO 70 A/MHH. AAAA CKBa>KHHa Ha ypoBHe +0,15 m. C AaAbHeümHM yBeAH­MtHiie.M rjiyőHHbi BbiJiHBaromnficH pacxoA BOAH TaKwe yBejiHMiiACH II npu AOCTH>KeHiin rjiyÖHHbi 42,5 M y>Ke nojiymiAii na NOBEPXHOCTH 180 A/MHH pacxoAa BOAH (0ue. 4.). BoAa pacKpbiTOii CKBamiHbi no xiiMimecKOMy co­CTaBy npuroAHa Kai< A-HH iiHTbji, TaK N AAH KynaHHfl. Te.MnepaTypa BOÁM npu CBOÖOAHOM BbiJiHBaHHH 23° C. no ee COCTABY BOAA OTHOCHTCH K rpym'OBOH niApo­KapSoHaTHoii rpyrme BOA­Ilydrogeologische Bedeutung der Bruchlinie Göncz— Szerencs mit besonderer Riicksicht auf die Wasserver­sorgung des Strandbades zu Abaújszántó P. Szófogadó Das durch tektonisehe Verschiebungen práfor­mierte Tal des Szerencs-Baehes zieht sieh einer mit der Streiehnngsriehtung des Tokajer Gebirges paral­lelen longitudinalen Bruchlinie entlang. Im Niveau und am Rande der Erosionsbase quillt eine Reihe seit Urzeiten bekannter lauwarmer Thermalwásser auf, so z. B. in Alsókéked, Göncz, Fóny, Korlét, Abaúj­szántó, Golop und Szerencs (Abb. 1.) Im geologischen und petrographischen Aufbau der Umgebung von Abaújszántó, stellt der Szerencs­Bach eine Entwicklungsgrenze dar. Die Gebiete östlich, bziy. westlich des Baehes weiehen in ihrem geologisch­petrographischem Aufbau voneinander starlc ab. An den westliehen Hügeln findet sieh ein als Baumate­rial abgebauter Riolittuff von entspreehender Festigkeit. Nordwestlich des Strandbades, in der Umgebung der Kote 174 m, steht Andesit, nördlich davon hinge­gen Sedimentgestein aus dem Pannonischen Becken an der Oberfláche an. Östlich vom Tal des Szerencs­Baehes an den gebirgigen Teilen tritt hauptsáchlich Riolit und in geringerer Menge Riolittuff zutage. In grösserer Entfernung in Osten wird immer mehr der Andesit iiberwiegend (Abb. 2.). Der unterschiedliclie geologische Aufbau der Gebiete östlich und westlich vom Szerenes-Bach findet in der erwáhnten Bruchlinie seine Erklárung. Diese Bruchlinie verzieht sieh von Szerencs ausgehend über Abaújszántó in nord-nordöstlicher Richtung gegen Göncz hinzu. In Kenntnis der geologischen Gegebenheiten teuften wir neben dem das Strandbad speisenden Schachtbrunnen eine vierzig Meter tiefe Bohrung hinab (Abb. 3.). Im Bohrprofil wurden bis zur 5 m Tiefe die pleistozönen und liolozönen Ablagerungen des Szerencs-Uaches - ersehlossen, wahrend zwisehen 5— 42,5 m Tiefe das Bohrgerát einen grauweissen, sehr harten, dichten kieseiigen Riolittuff durchquerte. Im Zugé der Aufschliessung ergab das verkieselte Riolit­tuffmassiv folgende hydrologische Werte : bei Erreieh­ung der Tiefe von 10 m floss eine Wassermenge von 8 lit/Min an der Oberfláche aus der Bohrung. Diese Wassermenge stieg nach 34 m Tiefe auf 30 lit/Min, wahrend der Brunnen bei 35—30 m Tiefe im Niveau + 0,15 m 70 Lit/Min Ergiebigkeit aufwies. Bei weiterer Tiefbohrung stieg die Ergiebigkeit auch weiterhin an und bei Erreichung der Tiefe von 42,5 m zeigte sieh bereits ein Ausfluss von 180 Lit/Min an der Oberfláche (Abb. 4.). Das erschlossene Wasser ist auf Grund seiner ehemischen Zusammensetzung als Trink- und Bade­wasser in gleichem Mass verwendbar. Seine Temperatur betrágt bei freiem Ausfluss 23°C. Nach seiner Zusammen­setzung gehört es in die Gruppé der erdigen hydro­charbonathaltigen Gewásser. Dr. Theodor Sonnemann: Az 1959. évi nyugat-német­országi aszály tanulságai. (Wasser und Boden, 1960. évi 2. sz.) Magyarországon 1959-ben a február, augusztus, szeptember és október hónapokban hullott viszonylag kevés csapadék. Nyugat-Németországban ezzel szemben már a tavaszi időszakban a lényeges csapadékhiány mutatkozott. A nyugatnémet mezőgazdaság vízszükséglete az öntözések fejlődése következtében egyre növekszik. Jelenleg 1,2 milliárd m 3 vizet használnak fel öntözés­hez évente. Az ipar vízszükséglete 1950-ben 3,0 milliárd m 3 volt. Ez 1959-ig 6,3 milliárdra nőtt. Az ipari vízszükség­let nagyságát mutatja, hogy pl. Hamburgban 3 olaj­finomító ugyanannyit fogyaszt, mint a város egész lakossága. A nagy ipari centrumok vízszükségletének növe­kedése nagy feladatokat ró a tervezésre és a kivitele­zésre. A rendelkezésre álló víz az átlagos esapadékú években is éppen csak, hogy elégséges. Vízpótlás távvezetékek útján lehetséges, mint pl. Stuttgart térsé­gének vízellátása a Bodeni-tóból. Az északnémet tele­pülések vízszükségletét a Harz hegységi, illetőleg az Eifel hegységi völgyzárógátas tározókból látják el. Kivételesen alacsony esapadékú időszakban a tározók létesítésével egymagában nem lehet biztosítani a víz­szükségletet, minthogy a tározók csupán az évszakos vízigény és vízfelesleg kiegyenlítését biztosítják. A csapadékhiány az egyes területeken a követ­kezőképpen alakult 1959-ben : Dél-Németországban 150—180 mm, Schleswig-Holsteinben 200 mm, Achen és Köln vidékén 250 mm, Alsó-Szászországban 300— 350 mm. A folyók vízhozama így erősen lecsökkent. A Rajnán és a Dunán a vízhozam október hónapban az átlagos érték 50%-ára szállt le, a Weser folyón pedig 40%-ára. Nyugat-Németország völgyzárógátainak összes tá­rozótere 1,6 milliárd m 3, vagyis az ipari, városi és öntözési vízszükségletnek mintegy 1/6-a. Ez a tekin­télyes víztartalék 1959-ben erősen lecsökkent, gyakran 15—20%-ra is. Kontúr György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom