Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

2. szám - Szófogadó Pál: A göncz-szerencsi törés vízföldtani jelentősége, különös tekintettel az abaújszántói strandfürdő vízellátására

145 Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. Jelentés HIDROGEOLÓGIA A göncz-szerencsi törés vízföldtani jelentősége, különös tekintettel az abaújszántói strandfürdő vízellátására SZÓFOGADÓ PÁL* A Szerencs-patak hegységszerkezeti mozgásokkal preformált völgye a Tokaj-i hegység csapásával párhuzamos hosszanti törés mentén húzódik. Az erózióbázis szintjén és szegélyén számos, ősidők óta ismert langyosvizű hévforrás tör fel. Ilyen langyosvizű hévforrásokat ismerünk Alsókékeden, Gönczön, Fonyban, Korláton, Abaiijszántón, Golopon és Szerencsen (1. ábra). Ezeket a forrásokat a korábbi földtani munkák már részletesen ismertették [1, 3, 4, 7], így Abaújszántó kivételével az említett források vízföldtani leírását mellőzöm. Földtani (elépítés Abaújszántó környékének földtani-kőzettani felépítésében a Szerencs-patak kifejlődési határt jelent. A tőle K-re, ill. Ny-ra levő terület földtanikőzettani felépítése jelentősen eltérő egymástól. A Ny-i dombokon megfelelő szilárdságú építőkőnek való riolittufa található. A felszínen, a strandfürdőtől ÉNy-ra, a 174 jelű magassági pont táján, andezit, ettől E-ra viszont pannóniai medenceüledékek települnek (2. ábra). A Szerencs-patak völgyétől K-re, a hegységi részeken főként riolit, alárendeltebben riolittufa mutatkozik. K-felé távolodva mindinkább az andezit kerül túlsúlyba. A Szerencs-pataktól K-re és Ny-ra fekvő területek egymástól eltérő földtani felépítését az említett törés magyarázza. A törés Szerencstől kiindulva Abaújszántón keresztül É-i irányban Göncz felé húzódik. A törés mentén kialakult árteret a Szerencs-patak 5—6 m vastag pleisztocén és holocén korú üledékei borítják, így maga a törés a felszínen közvetlenül nem észlelhető. A feltörő langyosvizű hévforrások és a felszíni alaktan alapján azonban a törés helyére és irányára jól lehet következtetni. A völgy K-i oldalán, az erózióbázis és a hegység érintkezésénél, a pleisztocén és holocén korú üledékek a Szerencs-patak finomszemű anyagának vízzáró, rosszul osztályozott keverékű üledékeiből állnak, melyeknek származása szoliflukciós lejtőmozgásokra és folyóvízi anyagáttelepítésre vezethető vissza. A források a vízzáró pleisztocén és holocén korú üledékek és a riolit határán törnek napvilágra. Az a körülmény, hogy a források az élénk morfológiájú riolitösszlet peremén jelentkeznek, és ugyanakkor a lankás felszínű Ny-i riolittufa vonulat a vízszegénységével tűnik ki, arra mutat, hogy a riolittufa és a riolitösszlet határán húzódó főtörés a K-i hegységrész vízgyűjtő terület vízét csapolja meg és hozza felszínre. Vízutánpótlódási lehetőséget azonban a Ny-i riolittufa összlet számára nem nyújt (3. ábra). Az előzmények és a kutatás leírása Az elmúlt évek során sokra tehető azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyek szerencse próbáló jelleggel a földtani adottságok figyelembevétele nélkül kívántak eredményt elérni. Ezek a vállalkozások számos vízkutató fúrást mélyítettek le az elkovásodott riolittufa felszínéig, mely felett az előbb említett Szerencs-patak 4—6 m vastag pleisztocén és holocén korú folyóvízi üledékei helyezkednek el. Ezek a fúrások ugyan szolgáltattak a felszínen 30—40 l/p 17—18 C fokú langyos vizet, ami azonban a strandfürdő vízigényét megközelítőleg sem tudta kielégíteni. A Aoaujntjtost Szutffli hs Kéket Méret ? pest. ÉM Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Buda1. ábra. Szerencs-patak völgyének helyszínrajza 0ue. 1. HMH doAUHbt pytbíi Cepem [a] : H3J70M, [b] : HCTOMHHK Abb. 1. Lageplan des Tales de Szerencs-Baclies [a] : Bruchlinie, [b] : Quelle