Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

2. szám - Bartha István: Hozzászólás Blum Anna: „Szennyvíztisztítási kísérletek hidrociklonnal” című tanulmányához

118 Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. Hozzászólás Blum Anna : „Szennyvíztisztítási kísérletek hidrocikIonnal" című tanulmányához BARTHA ISTVÁN A tanulmányban a szerző a hidrociklont, mint a szennyvíztisztítás egyik új eszközét ismertette, amellyel a legtöbb esetben az ülepítéssel egyenértékű módon hajtható végre a szennyvizek mechanikai tisztítása. Vázolta a hidrociklon berendezés alkalmazásának előnyeit és nagy vonalakban a MÉLYÉPTERV Vízkísérleti Szakosztálya által 1955—57. években a méretezéshez szükséges adatok meghatározására négy különbözőféle ipari szennyvízzel végrehajtott kísérleteit. A kísérleti ismertetés teljesebbé tétele érdekében szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a hidrociklonnal, mint mechanikai szennyvíztisztító berendezéssel történő újszerű üzemeltetés gondolatát 1953-ban az azóta a MÉLYÉPTERV-be beolvadt ÉM Közműtervező Irodában .Jármai László oki. mérnökkel együtt vetettük fel. Az akkor elkészített műszaki tanulmányban a felhasználás lehetőségének műszaki és gazdasági részét ismertettük. Hazánkban a bányászatban már 1948-ban az ércmosás és dúsítás gazdaságos megoldása érdekében alkalmaztak hidrociklont. Az azokon nyert kedvező eredmények adták meg a másirányú felhasználás gondolatát. Ma már megállapíthatjuk, hogy a bányászatban és az ipar más ágában történő sokoldalú elterjedéssel egyidőben, de közel sem olyan mértékben talált meghallgatásra az illetékesek előtt a hidrociklon szennyvíztisztításra történő alkalmazásra vonatkozó gondolatunk. Ennek ellenére a szükséges kísérletek 1954 és 1957 között sorban egymásután valósultak meg. Sajnos — bár a kísérletek, amint azt a tanulmányból láthattuk, több irányban kedvezően zárultak — mind a mai napig hazánkban még hidrociklonnal működő mechanikai szennyvíztisztító berendezés üzemszerűen — tudomásom szerint —• nem működik, holott beruházási és üzemeltetési költségekben egyes esetekben lényegesen kedvezőbb minden más megoldásnál. Példaképpen említhető meg a most megvalósulásra kerülő sztalinvárosi meleghengersor reveülepítő és eltávolító berendezése. A MÉLYÉPTERV a beruházó ülepítőmedence-soros elképzelésével szemben több tanulmányban a kísérletekkel igazolt hidrociklonos megoldást ajánlotta. Megépítésre — annak ellenére, hogy a tervező vállalat írásbeli felelősséget is vállalt a hidrociklonos megoldásért ,— mégis a medencesor került, még hozzá egyelőre megfelelő gépi kiemelő és kotróberendezések nélkül. Lássuk a költségkülönbségeket. A medencesor kiviteli költsége 9 600 000 forint, amihez még a később szükségessé váló gépi kiemelő berendezés szükséges. Azzal együtt 10 100 000 forint a beruházási költség. A hidrociklonos megoldásnak 3 742 000 forint a mai ára, azonos feltételek mellett. Üzemköltségük gépesítés mellett egyforma, de a medencék gépi berendezés nélküli üzemeltetése feltétlenül drágább. A hidrociklonnal való üzem esetén beruházásban megtakarítható lett volna 6 358 000 forint. Budapesten a Fővárosi Autóbusz Vállalat a két nagygarázs számára, a kocsimosó homokfogó iszapeltávolításának gépesítésére tervezést rendelt meg. Évente a két garázs homokfogójának tiszítása 34 000 forintba kerül. Hidrociklonnal való iszapeltávolítás üzemköltsége 1300 + 1300 = = 2600 forint lenne. Bár a szállítószalagos és kanalaskotrós gépi berendezés építési költségeinél is kedvezőbb volt a hidrociklonos, megvalósításra még mindig nem került. A felvetett gondolatunk szerint hidrociklont, mint mechanikai tisztítóberendezést fekáliás és ipari szennyvizek tisztítására egyaránt alkalmasnak ítéltük meg. Az ipari szennyvizek legnagyobbrészt a szennyeződés szemszerkezetének kedvezőbb volta, továbbá a szennyeződés és szennyvíz nagyobb fajsúlykülönbsége miatt mechanikailag előnyösebben tisztíthatók hidrociklonnal, mint a fekáliás szennyvizek. 1954-ben első kísérleteinknél mégis a legnehezebb kérdés, a fekáliás szennyvizek mechanikai tisztításának hidrociklonnal való megoldására törekedtünk. A városi csatornázás végpontján létesített szennyvíztisztító telepek első lépcsője rendszerint az érkező szennyvíz átemelése. A hidrociklonnal való mechanikai tisztítás alapja a szivattyúval való nyomás biztosítása, az átemeléssel már általában megoldottnak tekinthető, sőt az uszadék eltávolítása a rácstisztító berendezésekkel ugyanakkor a szennyvíztisztító telep első lépcsőjében már ugyancsak megoldást nyer. Kísérleteink a fekáliás szennyvizekkel annál is inkább fontosaknak látszottak, mert előzetes gazdasági vizsgálataink azt mutatták, hogy egyes nagy városainknál, mint pl. Budapesten és Szegeden a befogadóba az év egy részében kénytelenek vagyunk a szennyvizet átemelni. Városaink legnagyobb részében a tisztítótelepen kell átemelni a szennyvizet és ennek költségeit az iszap értékesítéséből gazdaságosan lehetne fedezni. Budapest, vagy Szeged esetében abban az időben, amikor az átemelés szükséges, a jelenlegi körülmények között a szivattyúk védelmét szolgáló rácsszemét tisztítás után a szennyvízzel együtt annak teljes szennyeződéstartalma a befogadóba kerül és a szennyezés lebontását a befogadó élővízre bízzuk. Vizsgáljuk meg Budapesten az egymillió lakos után egy nap alatt érkező szennyvíz jellemző adatait. A naponta a Dunába beengedett szárazidei iparivíz mentes kb. 150 000 m

3 fekáliás szennyvízzel 40 t szerves és 20 t szervetlen szárazanyag tartalmú szennyeződés jut Budapesten a befogadóba. Jól működő mechanikai ülepítő berendezéssel ennek 40—70%-a nyerhető vissza, iszap formájában. Ugyanakkor a hidrociklonnal működő mechanikai tisztítóberendezés a teljes szennyeződés 90%-át tudja visszatartani, tehát az ülepítéssel elérhető mennyiség közel kétszeresét. Budapesten