Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

2. szám - Blum Anna: Szennyvíztisztítási kísérletek hidrociklonnal

Blum A.: Szennyvíztisztítási kísérletek hidrociklonnal Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. 111 A hidrociklon alkalmazásának előnye még az is, hogy többféle szerkezeti anyagból pl. üveg, fém, műanyag stb. készíthető el, mint az ülepítő medence, tehát sokkal könnyebben kiválasztható az egyes szennyvizek korrozív hatásának legin­kább eííenálló anyag. Irodalmi adatok Az irodalom igen sok cikkben foglalkozik a hidrociklonnal. Ezek a cikkek ismertetik a hidro­ciklonban lejátszódó folyamatokat, valamint az egyes ipari alkalmazások esetén használt ciklonok optimális működési körülményeit. Az átnézett anyag — bár nem sikerült olyan leírásra bukkanni, amely a hidrociklonnak szennyvíztisztítási cé­lokra történő kísérleti vagy üzemi felhasználásáról szólt és az ismertetendő szennyvíztisztítási kísérlet szempontjából konkréten hasznosítható lett volna — általánosságban mind gyakorlati, mind tudo­mányos szempontból igen értékes adatokat szol­gáltatott. Ezeknek az adatoknak egy részét, me­lyek ismerete a kísérletek lefolytatása szempont­jából döntő fontosságú, a következő két fejezet tartalmazza. A hidrociklonban lejátszódó tisztítási folyamat Az ülepítő medencében történő ülepítésnél a folyadéktérben lebegő szilárd részecskére általában két erő hat. Az egyik a nehézségi erő, amely süly­lyeszti a részecskét, a másik a folyadék-ellenállás, amely az ülepítő erővel ellentétes irányú. A leját­szódó folyamat a Reynolds szám különböző érték­határai között- Newton, Stokes, Allén, Oseen, Cast­leman ismert képleteivel jól leírható. A hidrociklonban végbemenő tisztítási folya­mat sok különböző nagyságú és irányú erőhatás következménye. A ciklon erőterének valamely r helymeghatározó vektor által meghatározott pont­jában ható ülepítési erőt a p — f(r) vektor fejezi ki. Az erőteret ennek a vektornak ^vektor <5p szerinti differenciálhányadosa — jellemzi. A dF lejátszódó folyamat matematikai leírásához tehát egy sok komponensü vektorfüggvény szükséges, amelynek kifejtése még akkor is igen bonyolult számításokat eredményezne, ha,valamennyi kom­ponens és változásuk törvényszerűsége pontosan ismert lenne. Ez az oka annak, hogy a hidrö­ciklonos tisztítás jellemző adatait meghatározó ösz­szefüggések általában empirikus eredetűek, vagy bizonyos erőhatások elhanyagolásával a . leegy­szerűsített, a valóságnak nem egészen megfelelő megoldást adják és ezért csak közelítő számítások végzésére alkalmasak. Kísérleti megfigyelések szerint [1] a ciklon­teret a szilárdrészecske-folyadék keverék mindig betölti, tehát a hidrociklonban lejátszódó folyama­toknál érvényesül a kontinuitás törvénye. A hidrociklonban érintőleges irányban be­áramló szilárdrészecske-folyadék keverék a cik­lontengellyel koncentrikus csigavonal alakú pályán a beömlő nyílástól az alsó kifolyó nyílás felé, majd a szilárd részecskék nagyobb részétől megtisztult folyadék a légmag mentén vékony réteget alkotva a felső kiömlő nyílás felé áramlik. (A fellépő szá­mos egyéb irányú áramlást figyelmen kivül hagy­tuk.) A csigavonal alakú pályán történő mozgás érintőleges, függőleges és sugár irányú mozgásra bontható. Ennek megfelelően az áramlás sebessége is egy érintőleges, egy függőleges és egy sugár irányú komponensből tevődik össze. A szilárd részecskék érintőleges és függőleges irányú sebes­ségkomponensei a ciklontér valamely meghatározott helyén gyakorlatilag azonos nagyságúak az ugyan­azon a helyen levő folyadékcseppek érintőleges és függőleges irányú sebességkomponenseivel, vagyis a szilárd részecskék mozgása csak sugár irányban tér el a folyadék mozgásától, elválasztás tehát csak sugár irányban történik. Az érintőleges sebesség a ciklonfaltól a ciklon tengelye felé nő, majd egy maximális értéket elérve az örvénykereső fala, illetve a légmag mentén hirtelen lecsökken. Az azonos érintőleges sebességű helyek a ciklon tengelyével koncentrikus hengerpa­lástokon helyezkednek el. Az érintőleges sebesség és a keringés sugara közötti összefüggést a V-r" = = konstans képlet fejezi ki, ahol n értéke -fl és —1 között változhat. Ez a képlet az örvénykereső falának, illetve a légmag és a folyadék érintkezési felületének közelében természetesen nem érvényes. A gyakorlatban használatos beömlési nyomások­nál (0,5—3,5 atm) n> 0 (2. ábra), [1], 2. ábra. Részecskék tangentiális sebessége a keringési sugár függvényében <Puz. 2. TaHeeHifuaAbnaH cKopocmb tacmuif e 3aeucuM0cmu om paduyca ifupnyAHifuu Fig. 2. Tangential velocity of particles plotted vs. the radius of circulation A függőleges irányú sebesség az örvénykereső alsó pereme fölötti térben a ciklonfal közelében az alsó kifolyó nyílás felé irányul. A keringés suga­rának csökkenésével nagysága csökken, míg ér­téke 0 nem lesz, majd irányt változtatva egy dara­big nő, ezután ismét 0-vá válik, végül pedig az örvénykereső falának közelében iijra lefelé irá­nyul. Az örvénykereső falának közelében az el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom