Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
2. szám - Dobos Alajos: Esőztető szórófejek szórási távolságának közelítő számítása
104 Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. Dobos A.: Esőztető szórófejek szórási távolságának számítása d=6mm Szórási távolság, R [m] 1. ábra. d — 6 mm 0-jű fúvókához tartozó R—H (szórási távolság és nyomás) tartomány <t>ue. 1. Oönacmb R— H (daAbnocmb noAema cmpyu u Hanop), omHocmiiancH K coriAoto c duaMempoM omeepcmua d = 6 MM Fig. 1. R—H (spraying range-head) field for a nozzle witli d = 6 mm diameter illetőleg a d > 30 mm átmérőjű fúvókákkal jelenleg csak igen kevés szórófejet gyártanak, ezért adatok hiányában ezekkel nem foglalkozhattunk. A feldolgozás során — mivel a jelenleg gyártott szórófejeknél a fúvókák mérete d = 4—10 mm között 1 mm-enként, d = 10—30 mm között pedig 2 mm-enként változik — összesen 17 db ábrát szerkesztettünk és ezek közül választottuk ki mintaként az 1. ábrát. Az 1. táblázat adataival kapcsolatban megjegyezzük egyrészt, hogy egy-egy szórófej több, rendszerint 4—6 db különböző méretű fúvókával készül. A felrakott R—H adatpárok száma viszont kevesebb, mint azt a szórófejek és fúvókák nagy száma alapján várhatnánk. Ennek magyarázata az, hogy a katalógusokban a nagyszámú olasz gyártmányú szórófejre igen kevés — fúvókánként legtöbbször csak 1 db — R—H adatpárt adtak meg. Az 1. ábrán jól megfigyelhető, hogy a d = 6 mm-es fúvókához tartozó R—H adatpárok tekintélyes szóródást mutatnak. Látható például, hogy II = 30 m nyomásnál a szórási távolság ingadozása R i = 6 m. Megjegyezzük, hogy a közvetlenül egymás alá rajzolt, azonos szórási távolságot ábrázoló pontok a II = 10, 15, 20, 30, 35, 40 illetőleg a 45 m nyomáshoz tartoznak. A nagymértékű szóródás miatt a szórási távolság és nyomás kapcsolatát legcélszerűbben az ún. R—H tartománnyal (vonalkázott terület) jellemezhetjük. A tartomány cp hajlású 74 és R, határvonalait, később tárgyalandó okok miatt, párhuzamos egyeneseknek vettük. Az ábrán megfigyelhető, hogy ezek az egyenesek tulajdonképpen a tartományt határoló parabolák érintői. A vizsgált fúvókákhoz szerkesztett R—II tartományoknál a szórási távolság értékében H = 30 m nyomásnál mutatkozó — az előzőekkel azonos módon megállapított — ingadozásokat (R,) a 2. táblázatban 2. táblázat a Ri d mm m mm m 4 6 1K 10 5 6 18 8 0 0 20 8 7 4 22 8 8 6 24 6 9 4 26 6 10 6 28 0 12 8 80 3 14 8 foglaltuk össze. A táblázat adatai igen jól bizonyítják. hogy a szórási távolság valóban csak közelítő egyenlettel jellemezhető. Az R—H üzemi tartományok elkészítése után döntenünk kellett, hogy az az egyenlet, amelyet pl. az 1. ábrán látható adatokból kívánunk meghatározni, a szélső értékekre, az átlagra vagy ezektől eltérő, alkalmasan megválasztott egyéb szórási távolságokra legyen-e jellemző. Mivel az egyenletből számított szórási távolságot végeredményben eszköznek használjuk arra, hogy az intenzitás, cseppnagyság stb. tájékoztató értékére következtessünk, leghelyesebbnek gondoltuk, ha az átlagos szórási távolság meghatározására törekszünk. A tartományok áttekintése után önként adódik az a gondolat, hogy a szórási távolság számítására alkalmas egyenletet nem parabola, hanem ip hajlású egyenes figyelembevételével határozzuk meg. Az egyenes felhasználását több szempontból is indokolhatjuk : A parabola és az érintő között igen kicsi az eltérés ; az egyenes figyelembevételével egyszerűbb egyenletet kapunk, mintha parabolát tekintenénk kiindulási alapnak; az egyenlet úgyis csak tájékoztató jellegű eredményeket szolgáltat. Véleményünk szerint, a bonyolultabb sok tagból vagy tényezőből álló egyenlet — ilyent a felrakott kereken 900 db R—H adatpár alapján lehetne is szerkeszteni — a pontosságot lényegesen nem növelné. Megjegyezzük azonban, hogy bizonyos esetekben, pl. az egyes nomogramok szerkesztésénél a helykihasználás, áttekinthetőség stb. biztosítása érdekében előfordulhat, hogy a parabola alkalmazása mutatkozik célszerűbbnek. Végeredményben tehát olyan egyenletet célszerű meghatároznunk, amely egyszerű és átlagos szórási távolságot vagy ahhoz közeleső értéket szolgáltat. A vizsgálat során megállapítottuk, hogy az R—H tartományok határvonalainak a vízszintes ií-tengellyel bezárt cp hajlásszögei (I. ábra) a d — 4—7 mm-es, illetőleg a d — 12—30 mm-es fúvókák között csak olyan kismértékű eltérést mutattak, hogy a hajlásszöget ezeken a határokon belül állandónak tekinthettük. A d = 8—10 mm-es fúvókák R—H adataiból szerkesztett tartományok határvonalainak hajlásszöge viszont mintegy 15°-os, a kisebb fúvókától a nagyobb felé haladva folytonos, csökkenést mutatott. Ezt az átmeneti szakaszt a d = 4—7 mm-es fúvó-
