Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

4. szám - Papp Sz.–Bolberitz K.–Gregács M.–Hegyessy L.–Schiefner K.: A Balaton vizének komplex egészségügyi vizsgálata

Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. 249 A Balaton vizének komplex egészségügyi vizsgálata* Dt. PAPP SZILÁRD, Dr. BOLBERITZ KÁROLY, Dr, GREGÁCS MARGIT, HEGYESSY LÁSZLÓ és SCHIEFNER KÁLMÁN . Kormányzatunk a Balatont és közvetlen környékét országunk legnagyobb üdültetési központjává szándékozik fejleszteni. A fejlesztés számos, az egészségügyet is érintő vízgazdálkodási feladatot vet fel. A tó vizével való mennyiségi gazdálkodás a partmenti víz minőségének és tisztaságának a megóvása, továbbá a környező települések kialakítása, mind szorosan összetartozó kérdések. Az üdülőtelepek ivóvízellátását a települések fejlesztése során kell megoldani, sok helyen pedig bővíteni. Ez a terv szorosan kapcsolódik aBalatonvíz , minőségének kérdéseihez, hiszen ivóvízellátás céljaira, ha csak részben is, a Balaton vizét, illetve a Balatont tápláló vizeket lehet majd felhasználni. Az ivóvízellátás megoldásával természetesen együtt kell haladnia a szennyvíztisztítás és szennyvízelhelyezés rendezésének is. E téren a vizsgálatok még igen hiányosaknak tekinthetők. Az az eddig szakkörökben is képviselt álláspont, hogy szennyvizet ne vezessünk tóba, sőt még a biológiailag megtisztított szennyvizeket is előbb halastóba vezetve, vagy öntözésre felhasználva, vagy talajszűréssel utókezelve helyezzük el, még kellő alapossággal megvizsgálva nincs és nem biztos, hogy a felállított szigorú követelmények közegészségügyi szempontból minden esetben indokoltak-e. A Balaton vízegészségügyi és egyéb kérdéseinek fejlesztése természetesen csak egységes és átfogó terv alapján oldható meg helyesen. Az átfogó terv elkészítése számos kutatás elvégzését teszi még szükségessé. Ezeknek a kutatásoknak a meggyorsítása és megkönnyítése érdekében volt szives a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a balatoni kutatóhajót (1. kép) rendelkezésünkre bocsátani, amelyen 1957. VIII. 27—30-ig 4 napot, majd 1958. VI. 20—27-ig 7 napot töltöttünk el. Feladatul tűztük ki a Balaton vizének kémiai, bakteriológiai, fizikai, biológiai és radiológiai módszerekkel végzendő komplex egészségügyi vizsgálatát. Ennek keretében tanulmányoztuk: 1. a víz kémiai összetételének, coli- és baktériumszámának alakulását, 2. a víz hőmérsékletének óránkénti ingadoZ8iS8it, 3. a víz oldott oxigén- és szabad szénsav tartalmának nappali és éjszakai változásait, 4. a Balatonba torkolló szennyvizek szenynyező hatásának kiterjedését, 5. a vízben előforduló élő- és élettelen szervezeteket, 6. a víz rádiumemanáció tartalmát. A víz átlagos kémiai összetételének, coli- és baktériumszániának meghatározása céljából 19 * Közlemény az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályáról. Előadva a Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztályának Vízkémiai és Víztechnológiai Bizottságában 1959. május 20-án. helyen vettünk mintát a Balatonból. A vizsgálati eredményeket az 1. táblázat tűnteti fel. A táblázatban az alkatrészek és baktériumszámok átlagértékeinek kiszámítását két csoportban végeztük el, szembeállítva a Balaton északi felét (11 vízminta) a Balaton déli felével (8 vízminta). Bakteriológiai szempontból a coliszámot tekintve, az északi part 1,74-es coliszám átlagával szennyezettebbnek bizonyúlt a déli part 0,21 coliszám átlagához képest. Ez utóbbi az ivóvízben még elfogadható mennyiség. A baktériumszámot tekintve, az északi part mutat valamivel kedvezőbb képet, 395-ös baktériumszámával a déli part 697-es baktériumszámához képest. Mindkét part baktériumszámának átlagértéke azonban alatta marad az ivóvízben megengedhető ml-enkénti 1000 baktériumszámnak. Oxigénfogyasztás szempontjából a középértékek egyeznek és 3,89 mg/l-t tesznek ki, de felülmúlják az ivóvízben megengedhető 2,5 mg/l-t. A kloridtartalom gyakorlatilag ugyanaz, 13,63 és 13,43 mg/l. A szennyeződésre utaló nitrátés nitrit-ionok a mintavételi helyeken nem mutathatók ki. Az ammonium-ionok átlaga gyakorlatilag ugyanaz, 0,07 és 0,05 mg/l, az ivóvízben megengedhető mennyiségben fordulnak elő. A víz lúgossága gyakorlatilag ugyanaz, 4,13 és 4,20. Keménység szempontjából az északi partmenti vizek bizonyúltak kb. 0,5 német keménységi fokkal keményebbeknek, mint a déliek 14,47 átlag keménységgel. Ez a csekély különbség valószínűleg a Balatont észak felől tápláló keményebb karszt-vizek hatására vezethető vissza. A szulfát tartalom átlagértéke a déli part mentén bizonyult gyakorlatilag jelentéktelen, nem egészen 6 mg-os mennyiséggel többnek. A vastartalom mind az északi, mind a déli part vizeiben gyakorlatilag azonos: 0,08 illetve 0,07 mg/l átlagérték. Mangánt a vízben nem találtunk. A kalcium- és magnézium-ionok átlagértékei az északi parton valamivel nagyobbak, mint a déli parton, de ez már a keménység növekedésében kifejezésre jutott. A nátrium-ionok mennyiségében talált különbség gyakorlatilag jelentéktelen. A víz öszszes szilárd alkatrész tartalmának átlaga az északi vizekben kb. 5 mg/l-rel több, mint a déli vizekben. Az oldott oxigén-tartalom a déli partmenti vizekben bizonyult — kb. 0,5 mg/l-rel — nagyobbnak. Ez valószínűleg a csekélyebb vízmélységekkel hozható összefüggésbe. Az egész Balaton vizére vonatkozó átlagértékekből, a minimumokból és a maximumokból megállapítható, hogy az ingadozások — amint ez várható is — elsősorban a baktériumszámban a legnagyobbak, a kémiai alkatrészek ingadozásai viszonylag csekélyebbek. A maximumok főleg bakteriológiai, de egyes esetekben, az oxigénfogyasztás kémiai szempontból is szennyezettségre utalnak. Érdekes még megemlíteni, hogy folyóvizeink túhiyomó részében a kalcium- és magné-